Főhősünk 1947. december 6-án a walesi Newbridge-ben született. A bátyján keresztül korán "megfertőződött" a zenével, akinek rengeteg lemez volt, ezért Kim mindenevőként mindent hallgatott a Beatles-től James Brown-ig. Már korán elsajátította a zongora, a gitár és a szájharmonika játék rejtelmeit, ezen kívül remekül énekelt is. Még tinédzserként alapította meg azt a bandát, mely egész pályafutását meghatározta.
Eredetileg Savoy Brown Blues Band volt a nevük. Az alapító tagok között volt még: Bruce Portius ének, Bob Hall zongora, John O' Leary szájharmonika, Ray Chappel basszusgitár, Leo Mannings dob és Martin Stone gitáros. Kis londoni klubokban kezdték játszani a legújabb verzióit a régi bluesoknak és rhythm and blues daloknak. Készítettek néhány demószalagot, melyek hatására sikerült szerződéshez jutniuk Mike Vernon, Purdah és Immediate cégénél. 1966 júliusában vették fel tőlük az I Can't Quit You Baby és a True Story című számokat. Első lemezük a Shake Down 1967-es megjelenése után a csapatban csak Simmonds és Hall maradt. A banda nevét lerövidítették Savoy Brown-ra és folytatták a nyomulást a koncerteken, valamint a fesztiválokon Angliában és Nyugat-Európa nagyvárosaiban, természetesen új zenészekkel.
Repertoárjukon a saját számok mellett Freddie King, Albert King és Willie Dixon szerzeményei is szerepeltek. Korai lemezeik közül a Getting To The Point és a Blue Matter zenei anyaga meghódította az amerikai rajongókat is.
Az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején kilenc koncertkörutat tettek az USA-ban nagy sikerrel, de mindig újabb és újabb arcok jelentek meg a csoportban. A zenekar átszervezése 1970 végén kezdődött, ami Kim Simmonds szerint azért volt mindenképpen indokolt, mert az egyre inkább eltérő zenei ízlést, zenei törekvést már nem lehetett a bandán belül kordában tartani. Néhány tag a Black Sabbath stílus irányába ment volna, mások újabb sound mellett érveltek. Simmonds viszont a banda már "megszenvedett", a közönség által elfogadott karakterét szerette volna megtartani. Ő volt a főnök így övé lett az utolsó szó is - szélnek eresztette a zenésztársakat, akik megalakították a Foghat nevű blues-boogie formációt.
1971 elején Kim újraformált bandájában három Chicken Shack zenész szerepelt, Paul Raymond lett az új billentyűs, Andy Silvester kezelte a basszusgitárt, a dobok mögé pedig Dave Bidwell ült. Énekest nem volt könnyű találniuk, bár nem bízták a véletlenre, több mint 150 jelentkezőt hallgattak meg. Végül Andy Silvester ajánlatára, a zenekarvezető Dave Walker mellett döntött, aki a Redcaps és az Idle Race bandákban énekelt korábban.
Az új Savoy Brown-t nagyon jól fogadták az ismét beindult amerikai turnékon, de a fiúk úgy érezték, hogy hazájukat, Angliát is meg kellene hódítaniuk. Ez a koncerteken sikerült, de a régi nagylemezeik (1970) is keresettek voltak még (Row Sienna, Looking In). A közönség legjobban az I'm Tired és a Tell Mama című slágereiket kedvelte a 70-es évek elejéről. 1972-ben pedig befutott a Hellbound Train vagyis a Pokolba tartó vonat című kompozíciójuk.
A Street Corner Talking című Lp-jük viszont mindegyiken túltesz, mert már elővételben 100 000 darabot adtak el belőle az USA-ban. Az 1974-es évet Stan Webb is a csapatban tölti, de akkor már korábbi társai a Chicken Shack-ből nincsenek a bandában.
A zenekar tagjaira igazán ráillik az a mondás, hogy ők nem voltak próféták a saját hazájukban. Amerikában mindig népszerűbbek voltak, mint Angliában. A 90-es évek elején Budapesten is fellépett a Savoy Brown, bántóan kis létszámú, de annál lelkesebb közönség előtt a Petőfi Csarnokban. Fantasztikus hangulatú koncertet adtak, tudásuk legjavát adva. Simmonds szólókarrierjét, a Solitaire című nagylemezzel indította 1997-ben, amit a Blues Like Midnight LP követett tavaly. A Savoy Brown a 90-es években folyamatosan jelentetett meg zenei anyagokat, 2000 áprilisában pedig Looking from the Outside címmel koncertlemezt dobtak piacra. (Géczi László)
A Savoy egy neves hanglemezcég volt, még a II. világháború előtti időkből, amelynél sok blues/bluesos jellegű lemez jelent meg. Brown néven pedig ennek a csapatnak több kedvenc zenésze, Nappy, Roy, James, stb. dolgozott. A kettő egymás mellé rakva nagyon jól hangzott, sőt úgy tűnt, mintha egy élő emberről lenne szó. Kim Simmonds szólógitáros alakította ezen a néven ezt a sokra hivatott zenekart még 1965-ben.
Tetszett a cikk?



