Paul Rodgers Middlesborough-ban nőtt fel és már nagyon korán "megfertőzte" őt a zene. Édesapjától kapott egy gitárt, amin nagyon hamar elsajátította az alapokat, később megtanulta a basszusgitár játék fortélyait, és zongorázni is elkezdett. Roppant ambiciózus kis fickó volt, mindössze 13 éves, amikor már helyi klubokban lép fel.
Első zenekara a Roadrunners volt, ami hamar Wild Flowers-re változott, amellyel elindult szerencsét próbálni Londonba, természetesen otthagyva az iskolát. Kocsijuk útközben lerobbant, a többiek visszafordultak, de ő stoppal mégis Londonba ment, ahol nem igazán vettek tudomást az ifjúról, így kénytelen volt hazakullogni a szülői házba. Nem sokáig bírta otthon, irány London, ahol megalakította a Brown Sugar nevű bluesbandáját.
Fickle Pickle - volt a neve annak a londoni klubnak a Finsbury Parkban, ahol 1968-ban Rodgers és Paul Kossoff találkozott. Éppen Rodgers zenekara nyomta a színpadon, amikor Kossoff arra kérte a fiúkat, hadd szálljon be egy kis közös muzsikálásba.
Rodgers visszaemlékezése szerint, teljesen kiütötte őket az a gitárőrület, amit Paul Kossoff (ex-Black Cat Bones) a hangszerén bemutatott. Azonnal elhatározták, hogy új bandát alakítanak, és lázasan próbálni kezdtek. "Természetes" volt, hogy meghallgatta őket Alexis Korner. Ő a névadó szülő is, akitől a Free nevet kapták. Most már utólag elmondhatjuk, hogy tudni kell keresztapát is választani!
1968 áprilisában mutatkoztak be - Korner szervezésében - egy chesteri jazz klubban. Simon Kirke volt a doboknál, a basszusgitáros Andy Fraser, aki néhány koncerten John Mayall Bluesbreakersében is játszott. A londoni klubok után Anglia különböző városaiban koncerteztek, majd eljutottak ők is az akkor már óriási presztízst jelentő Marquee Klubba. Hétfő esténként volt övék a színpad! Első fellépésük után fél évvel pedig már az üzletekben van debütáló albumuk a Tons Of Sobs. Mindnyájan húsz év alattiak, sőt Fraser mindössze 16 éves!
A Fire And Water című nagylemezük hozta meg számukra a világhírt 1970 nyarán. Az All Right Now című számuk pedig a világ összes slágerlistáján előkelő helyen szerepelt. Majd egy újabb kislemez a Stealer is megjelenik 1970 decemberében a legjobb dalok mezőnyében. Nem vallottak szégyent a sok sztárzenekar között a Wight-szigeten sem. Bár lemezeik jól fogynak - különösen az 1971 őszi koncertalbumuk a Free Live - mégis rövid időre abbahagyják, de nem sokáig bírják ezt az állapotot, mert egy év múlva újrakezdik a közös munkát. Sajnos ezt követően a rengeteg személyi változás megviselte a csapatot, és 1973-ban az együttes véglegesen megszűnt.
Rodgers és a dobos Kirke a Bad Company-ben folytatta, ami igazi supergroup volt. Gitárosuk Mick Ralphs lett, aki korábban a Mott the Hoople zenekarban pengetett. Basszusgitárosuk Boz Burrel, ő a King Crimson bandában szerzett hírnevet magának. Peter Grant, a Led Zeppelin menedzsere az új kiadóhoz, a Swan Song Records-hoz szerződtette a fiúkat.
1974-ben dobták piacra a zenekar nevét viselő első albumot, mely nagy nemzetközi siker lett. "Amikor elkezdtünk turnézni az USA-ban 99. volt a lemez az amerikai listán, de mikor átértünk a turnéval Amerikán, ez volt a number 1" - emlékszik vissza a hőskorra Paul Rodgers.
Az 1983-as feloszlásukig Bad Company hat albumot jelentetett meg, mely mindegyike milliós példányszámban talált gazdára. A rockzene olyan klasszikus felvételeit hallhatjuk ezeken a korongokon, mint a Shooting Star, a Run With The Pack, a Rock Steady, a Feel Like Makin' Love és a Rock and Roll Fantasy. Az utóbbi érdekessége, hogy az összes gitárrészt Paul Rodgers játszotta fel. Még egy nagyszerű lemezről kell említést tennünk, mely a legnagyobb slágereiket tartalmazza 10 From 6 címmel. A Bad Company megszűnését követően Rodgers szólókarrierbe kezdett, de erről majd legközelebb (Géczi László)
Paul Rodgers, a Free és a Bad Company énekese, akihez hasonló erőteljes, férfias hanggal csak kevesen rendelkeznek a ködös Albionban, december 17-én ünnepli 53. születésnapját. Ha egyáltalán hasonlítani kellene őt valakihez, vagy elhelyezni képességeit a rockvilág koordináta-rendszerében, akkor csak Eric Burdon, Chris Farlowe és Robert Plant jöhet szóba a színvonalat illetően.
Tetszett a cikk?



