Iskolai teendőinek ellátása mellett zongorázni és fuvolázni tanult, valamint rendszeresen fellépett szimfonikus, és katonai zenekarokban, valamint egy görög táncos csoportban (ez később nagy szerepet játszik a Eurythmics névválasztásban is). Ebbe a sűrű programba természetesen nem férhettek bele olyan apróságok, mint a matematika, és a többi fontos tantárgy - tanárai nem is néztek rá jó szemmel e miatt. Tinédzserként olyan zenészek, és együttesek voltak rá hatással, mint (a) The Supremes, és Marvin Gaye. Ezekben az időkben Annie egy kis klubban kapott lehetőséget bizonyításra, igaz még csak lemezlovasként. Egyik leggyakrabban játszott száma a Procol Harum A Whiter Shade Of Pale-je volt, melyet később Medusa című nagylemezén újra feldolgozott.
17 éves korára Annie megvalósíthatta önmagát, Londonba költözött. Mindezt úgy érte el, hogy több nyáron keresztül egy mélyhűtött termékeket készítő gyárban dolgozott. A Royal Academy Of Music növendéke lett. Háromévnyi tanulás után, végső vizsgáinak letétele előtt azonban úgy döntött, hogy abbahagyja az iskolát: Soha nem találtam meg igazán a helyem - mondta. A következő három év nem volt valami eseménydús az énekesnő számára, hiszen egy könyvesboltban dolgozott, mégis egy meghatározó momentum jött el az életében. Ekkor találkozott Steve Tomlinnal, akin keresztül a fiatal lány megismerhette Stevie Wonder zenéjét (később egyik álma valósult meg azzal, hogy együtt dolgozhatott Stevie Wonderrel a There Must Be An Angel című felvételen).
Annie ezután egy olyan együttesben kapott helyet, melyben nem tudta igazán megcsillogtatni a tehetségét. Ez volt a Dragons Playground, ahol skót népdalokat énekelt, de ebbe nagyon hamar belefáradt, ezután egy kis kocsma csapatba került, amely a Red Brass névre hallgatott. Kis idő múlva egy jazz énekes szervezte válogatáson találkozhatunk vele - másik két hölggyel egyetemben -, de a próbákon kívül semeddig sem jutottak el. Annie ennek ellenére nem szomorkodott, és egyik társával, Joy Dey-el duót alakított. A formációnak azonban nem volt menedzsere, aki egyengetni tudta volna a lányok karrierjét. Ennek ellenére Stocking Tops néven járták a dél-londoni klubokat és pubokat. Joy Dey a kis kaland után nem lett olyan sikeres, mint barátnője. Operaénekes lett, és "One Fine Day címmel mindössze egy lemezt jelentetett meg.
Az 1976-os év fordulópont volt Annie életében. Ekkor pincérnőként dolgozott a Pippins étteremben, ahol megismerte élete társát, Dave Stewartot (kapcsolatukból ennek ellenére sohasem lett házasság). A legenda szerint Stewart első szavai ezek voltak az énekesnőhöz: Hozzám jössz feleségül?. Annie persze nem mondott igen, de szinte azonnal összeköltöztek. Egy kis apartmanban laktak, és barátaik segítségével megismerkedtek két producerrel, Geoff Hanningtonnal, és Olav Wyperrel. Dave egy barátjával, Peet Combesszel együtt zenélt, ami a nagyhalaknak nem igazán tetszett, de amikor a férfi Annie-val tért vissza a stúdióba, rögtön hat albumra szóló szerződést kínáltak nekik. Ezek után The Catch néven megjelentették első nagylemezüket Borderline címmel, ami nem hozott átütő sikert.
Az együttes feloszlott, majd The Tourists néven új területeket próbáltak felfedezni. Zenéjük a punkos elemeket vegyítette a pop jellemzőivel. A páros új producere, Conny Plank rengeteget segített a duónak. 1979-ben a Roxy Musiccal turnéztak, majd ugyanebben az évben megjelent második nagylemezük a Reality Effect, rajta egy Dusty Springfield feldolgozással, amely az angol listák negyedik helyéig kúszott fel, ez volt az I Only Want To Be With You. 1980-ban beérett munkájuk gyümölcse, melyet platinalemezzel koronáztak meg.
Még ebben az évben újabb albumot jelentettek meg, de a Luminous Basement címmel, mely csalódás volt és a banda feloszlásához vezetett (ebben persze közre játszott a csapat tagjai között dúló folyamatos ellentétek, és a Logo Recordsszal való háborúskodás). Annie és Dave kapcsolata ennek ellenére csak erősödött, melynek eredménye a Eurythmics (ez a név még a gyermek Annie görög táncos múltjából származik) megszületése volt.
Bemutatkozó albumuk In The Garden címmel jelent meg 1981-ben, melyről első single-jük, a Never Gonna Cry Again kedvező fogadtatásban részesült (a dalban feltűnt a Blondie dobosa, Clem Burke is). Következő két daluk, a This Is The House, és a The Walk szintén nem hozta meg számukra a várva várt újabb sikert, de ez nem az együttes hibájának tudható be, hanem az RCA kiadó gyenge marketing munkájának is.
A folyamatos sikertelenség és egyéb problémák hatására Annie-n megjelentek az agorophobia (tömegiszony) tünetei, Dave pedig tüdőműtéten esett át. Ebben a helyzetben a legnagyobb segítséget Laurence Stevens adta a csapatnak, aki egy teljesen új image-et teremtett az együttes számára. Még ha a Love Is a Stranger nem is, de a Sweet Dreams (Are Made Of This) meghozta számukra a világsikert. Amerikában az első, míg Angliában a második helyig jutott a dal. Az azóta már klasszikusnak számító videoklipnek azért nem volt ennyire viharnélküli a fogadtatása, ugyanis Annie eléggé férfias frizurával és ruházattal látható, ezért az amerikaiak körében kezdő transzvesztita képében lett népszerű. Ezt fokozva következő számuk, a Whos That Girl videójában az énekesnő már tetőtől talpig férfinak volt öltözve, amely óriási botrányt kavart az Awards Ceremony díjátadó gáláján.
1983-ban újabb bombát robbantottak. Touch című lemezükről olyan világslágerek születtek meg, mint a Here Comes The Rain Again, és a Right By Your Side. A sikereket követően 1984-ben újabb fordulópont következett be Annie életében, amikor megismerte Radha Ramant. Az énekesnő szerelmes lett a férfibe, 1984 márciusában össze is házasodtak, és Svájcba költöztek. Ennek ellenére a média kiállt az énekesnő mellett, és sohasem írtak róla egy rossz szót sem az újságírók. Még ebben az évben felkérték az együttest a Julia című film betétdalának elkészítésére, a Sex Crime újra az érdeklődés középpontjába állította a duót. Annie házassága nagyon hamar megromlott, és 1985 februárjában elvált férjétől. Ezek után az énekesnő újra dolgozni kezdett és minden energiájával a Be Yourself Tonight című albumával foglalkozott.
A munka eredménye egy újabb number one lett. A There Must Be An Angel (Playing With My Heart) ezúttal az angol listák kedvence lett. A következő sláger a soul királynőjével, Aretha Franklinnel készített Sisters Are Doin It For Themselves című szám volt. Torokproblémái miatt azonban fellépéseik és turnéik elmaradtak, így a közönség csak Chrissie Hynde-dal láthatta a Royal Albert Hallban, illetve az 1986-os kolumbiai vulkánkitörés áldozatainak megsegítésére rendezett koncerten. Ezalatt a Eurythmics természetesen dolgozott az új albumon, és Revenge címmel egy sokkal inkább rockosabb zenei anyag került a piacra, mint az előzők. A nagylemezen olyan dalok szerepeltek, mint a Missionary Man, a Thorn In My Side, vagy a Miracle of Love, melynek videóját Dave rendezte.
Az albummal való turnéjuk során Annie megismerkedett Uri Fruchtman, izraeli filmrendezővel, akibe szintén szerelmes lett, majd 1988-ban férjhez ment (egy évvel korábban Dave feleségül vette Siobhan Faheyt a Bananarama énekesnőjét), és ekkor egy kis időre mindketten félretették a zenét. 1987-ben elkészült az együttes Savage című nagylemeze, melyről a You Have Placed A Chill In My Heart, az I Need A Man rögtön a közönség kedvence lett. Annie videóiban nyújtott meggyőző alakításai után filmszerepet kapott (a) The Room című filmben. Munkáiban helyet kapott még a Scrooged című film betétdalának elkészítése Al Green oldalán (ez volt a Put A Little Love In Your Heart, valamint a Wembley stadionban, 70 000 rajongó előtt tartott Nelson Mandela koncert.
Az énekesnő zenei sikereit azonban elhomályosította személyes tragédiája. 1988 decemberében Daniel nevű kisfia halva született. 1989-ben megkapta a BPI legjobb női énekesén
Annie Lennox a skóciai Aberdeenben született 1954-ben, de szinte egyedi abban, hogy karácsonyeste látta meg a napvilágot (ez arrafelé december 25-ét jelent). Szülei egyedüli gyerekként nevelték. Édesanyja (Dorothy) szakácsként, édesapja (Tom) pedig vízvezeték-szerelőként dolgozott. Szülei - Annie nagy szerencséjére - hamar észrevették lányuk érdeklődését a művészetek és a zene iránt, ezért már négyéves korában zeneiskolába íratták.
Tetszett a cikk?



