Ő volt az első igazi rock and roll-sztár Olaszországban. Hazájában sokan ma is "szuperrongylábnak" nevezik. Egyike azoknak az itáliai csillagoknak, akiknek hírneve énekesként is eljutott a világ minden tájára. Rekedtes hangja, laza stílusa fogalommá vált. Adriano Celentano január 6-án ünnepli 65. születésnapját.

Celentano 1938-ban született Milanóban, pugliai származású szülők gyermekeként a Via Gluck 14-es számú házában. Ezt az utcát a 60-as évek közepén tette halhatatlanná az Il ragazzo della Via Gluck (A fiú a Gluck utcából) című felvételében, a rock első "környezetvédő" dalában. Az iskolából hamar kimaradt, egy ideig órássegédként dolgozott, de a zene hamar elcsábította.
1957 májusában a milanói Jégpalotában, az első olasz rock and roll-fesztiválon lépett fel Rocky Boys nevű zenekarával, amelyben olyan később neves olasz énekes-színészek játszottak rajta kívül, mint Enzo Jannacci és Giorgio Gaber. (Gaber éppen szerdán, január 1-jén, 63 éves korában hunyt el). A sikernek köszönhetően egy év múlva már filmben statisztált, majd 1959 júliusában megnyerte az anconai dalfesztivált az Il tuo bacio é come un rock-kal. (A csókod olyan, mint egy rock).
A 21 éves Adriano átírta a dallal az olasz toplistákat, és innentől kezdve nem volt megállás. Lemezszerződést kapott, filmekben szerepelt (megjelenik Fellini Édes életében is), két évvel később pedig, bár éppen katonáskodott, a frenetikus ritmusú 24 mila baci-val (24 ezer csók) második lett San Remó-ban. Az igazi diadal az övé volt: több mint egymillió lemezt adott el a dalból, amely a külföldi rádiókat is meghódította. Négy évvel később a Gluck-dallal indult, a San Remó-i zsűri kiselejtezte, a közönség azonban imádta, és nemcsak odahaza: 18 nyelvre fordították le Celentano és barátainak szerzeményeit. 1970-ben végre nyert a Chi non lavora non fa l'amore-val (Aki nem dolgozik, ne is szeretkezzék), amely az Olaszországot sorozatosan megbénító sztrájkokat pellengérezte ki, és kivívta ezzel baloldali gondolkodású pályatársai haragját.
Celentano a 60-as évek egyik legeredetibb sztárja volt, 23 évesen már megengedhette magának, hogy saját lemezcéget alapítson Clan néven, amely egyben alkotó közösség is volt. Az evangéliumi hangulatú Chi era lui (Ki volt ő?), a fajgyűlölet elleni La pelle (A bőr), a világsláger Azzurro, és a romantikus dalfolyam, Storia d'amore (Szerelmi történet) voltak legemlékezetesebb dalai, de mesélt western-történetet (Ringo) és megörökített egy Inter-Milan örökrangadót is (100.000).
Filmes karrierje a zenével párhuzamosan teljesedett ki - egy forgatáson ismerte meg a gyönyörű, vadmacska-szerű Claudia Morit, feleségét és négy gyermekének anyját - a kezdeti csacska zenés limonádéktól eljutott a komoly szerepekig. A naiv pásztor Serafino történetében a neorealizmus egyik nagy rendezője, Pietro Germi irányította, később Sofia Loren és Anthony Quinn partnere is volt.
Gyakran rendezett is, a legnagyobb vihart a Joan Lui című 1985-ös filmje kavarta, amelyben az általa megszemélyesített, feltámadt Jézus egy tévés showműsorban végzi.
Celentano az utóbbi években kevesebbet szerepel, megjelenései azonban mindig élményszámba mennek. 1999-ben hatrészes önálló műsort kapott a RAI Unón, ahol nemcsak zenei pályafutását elevenítette fel, hanem kendőzetlenül vallott érzéseiről, nézeteiről, és nem riadt vissza a közönség szellemes provokálásától sem. 2002-ben ismét nagy sikert aratott egy másik tévéműsorban, ahol nyilvánosan kibékült egykori nagy riválisával, Gianni Morandival.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.