Long John Baldry a blues, a rock, és a popzene kivételes képességű énekesei közé tartozik. Mégis tucat számra futkosnak a világban olyanok, akiket nála sokkal többen ismernek és többre is tartanak, annak ellenére, hogy képességeik meg sem közelítik a most 62. életévébe lépő Baldryét.

A kétméteres gárdistává cseperedett Baldry - erre utal nevében a Long szó - Londonban született 1941. január 12-én. Már az ötvenes évek végétől énekelt, először dzsesszt, de kipróbálta magát a folk- és a popzenében is. Ramblin' Jack Elliottal turnézott akkoriban, erős, mély hangját kedvelték a zenésztársak, szívesen alkalmazták. Akkor került először reflektorfénybe, amikor Alexis Korner Blues Incorporated nevű zenészneveldéjébe csöppent. Long John Baldryval egy időben volt még egy nagyszerű énekese Kornernek, a fiatalon elhunyt Cyril Davies, aki Kornertől távozva megalakította a Cyril Davis Rhythm and Blues All Stars nevű együttesét, ahová magával rántotta Baldryt is. Amikor Davies elhunyt fehérvérűségben, Baldry átvette az együttes vezetését, de társa hiányában átkeresztelte Hoochie Coochie Menre.
Életének és pályájának következő állomása az a Steampacket, amely később sztárrá váló izmos tehetségekből verődött össze. Ebben az együttesben énekelt és zenélt Julie Driscoll a fehér rhythm and blues nagyszerű énekesnője és majdani zenésztársa Brian Auger billentyűs, valamint Rod Stewart, aki utóbb a rocknál kötött ki. Az újabb "hadszíntér" a Bluesology együttes, amelyben az akkoriban még Reg Dwight néven emlegetett ifjú Elton Johnnal szerepelt együtt.
A hatvanas évek közepétől a popzene egyre nagyobb teret kapott pályáján. Elénekelte a csodálatos You're Lost That Loving Feeling című dalt a Righteous Brothers repertoárjából, azután szép sikert könyvelhetett el a Let The Heartaches Begin című számával, amely 1967-ben első lett a brit listán. A mexikói olimpia tiszteletére is énekelt egy dalt a fogadó országnak tisztelegve - ez is listás lett, ha nem is került a csúcsra. A dzsesszben-popban örökzöld I Love Paris is "feküdt" a hangjának. Azért a rhythm and blues-zal sem szakított teljesen, kitűnően érezte meg a lehetőséget a Keep On Running című számban, amelyet a Spencer Davis Group tett világhírűvé. Elővette régi zenésztársait, Rod Stewartot és Elton Johnt és elkészítette velük az It Ain't Easy című lemezt, ez azonban nem keltett különösebb figyelmet sem szakmai körökben sem a közönségnél.
A klasszikus bluesból is jócskán merített, a hatvanas évektől egészen az utóbbi időkig. Kitűnően szólt a hangján a Got My Mojo Working, a Roll'em Pete, a Stormy Monday Blues, a Five Long Years, a My Babe és igazi koncertsikere lett az Everyday I Have the Blues is.
Sztár ugyan később sem lett, de a világ rock és blues színpadain mindig szívesen látott vendég volt. Az On Stage Tonight - Baldry's Out különösen remek koncertalbuma németországi fellépéseinek emlékeit elevenítette fel a hetvenes évek végéről, s összegyűjtötte rajta egy sor korábbi blues-sikerét.
A nyolcvanas évek végétől ismét megjelentették dalait, régebbieket és újakat is. 2000-ben adták ki The Long John Baldry Trio-Live című albumát. A kilencvenes években a Right To Sing The Blues és több más, hasonló hangvételű lemez jelent meg tőle. Áttelepült az Egyesült Államokba, majd Kanadába. Az élelmes emberek megkörnyékezték és hangját adta valamilyen számítógépes játékhoz, ő volt a Robotnik. A pénznek nyilván Long John Baldry sem ellensége és az ő korában bizony már gondolni kell a nyugdíjas évekre is... (Kovács Miklós)
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.