A kiváló húrnyűvő, február 3-án ünnepelte 57. születésnapját, képességeit hét évvel ezelőtt Budapesten is megcsodálhattuk, de nézzük, hogyan is kezdődött Stan Webb pályafutása.

Ha hinni lehet a pletykáknak, akkor Webb bandája az első próbáit a csirke ketrecek és ólak környékén tartotta 1966 elején Birminghamben. Innen ered a nevük - Chicken Shack, mely zenekarnévvel 1967 áprilisa óta léptek fel, korábban ugyanis The Sounds of Blue néven szerepeltek.
A többi brit blues csapattól eltérő egyéni hangzásukat Stan Webb briliáns gitárjátékának, valamint a billentyűs hangszereken játszó csodálatos hangú énekesnőjüknek Christine Perfectnek köszönhették. A banda tagja volt még Andy Sylvester basszusgitáros és Dave Bidwell dobos, aki Al Sykes helyére ült.
Hosszabb ideig játszottak a hamburgi Star Clubban, majd visszatértek Angliába, ahol 1967-ben Mike Vernon Blue Horizon cégéhez szerződtek. Országos hírnévre a 7. windsori nemzeti jazz és blues fesztiválon tettek szert, azon a rendezvényen, ahol a Fleetwood Mac is debütált.
Első albumuk 1968 nyarán jelent meg 40 Blue Fingers Freshly Packed And Ready To Serve címen, melyen John Lee Hooker, Freddie King dalok és saját szerzemények szerepeltek. A lemezvásárló közönség nagyon jól fogadta a bandát, amit az is jelez, hogy 12.-ek voltak az angol slágerlistán. Sőt Christine Perfectet a Melody Maker kikiáltotta a legjobb brit énekesnőnek. Legnagyobb slágerük az I'd Rather Go Blind című gyönyörű, Etta James feldolgozásuk volt, mellyel 9. helyezést értek el Angliában.
Második lemezük az O.K. Ken? 1969 februárjában jelent meg és bejutott a Top 10-be. A zenei anyag egy jó hangulatú baráti társaságban rögzített stúdiókoncert, amely tele van ugratásokkal.
1969 végén Christine kilépett és saját zenekarával készített felvételeket, ahonnan a jövendő férj, John McVie - a vetélytárs Fleetwood Mac basszusgitárosa - szerezte meg magának és a bandának. Webb azonban nélküle is folytatta, Paul Raymond billentyűssel, aki a Plastic Pennyből igazolt át.
Kiadták a 100 Ton Chicken és az Accept! Chicken Shack című albumaikat, melyeken a banda tovább is a megszokott magas színvonalon játszott. Ebből az időből a Tears In The Wind című számuk volt kisebb siker.
Évek alatt tucatnyi zenész megfordult a Chicken Shack-ben, míg eljutottak az 1973. októberi búcsúkoncertjükig. Stan Webb később rövid ideig játszott a Savoy Brown csoporttal, annak amerikai turnéján, együttműködésüket a Boogie Brothers albumon hallhatjuk. Ezt követően a Broken Glass nevű bandával is felvett egy nagylemezt.
1977-82 között újból feltűnik a Chicken Shack név, London és Hamburg külvárosi klubjaiban, kocsmáiban, sőt még az 1990-es években is. Lemezeik jelennek meg, a koncerteken Webb még mindig elkápráztatja a közönséget, de körülötte a zenészek állandóan változnak, pedig a Ten Years After és a Blodwyn Pig korábbi erősségei is segítették.
Sajnos így sem tudták visszavarázsolni magukat a legjobbak közé. Talán az új évezred több szerencsét hoz a hányatott sorsú Webb számára. (Géczi László)
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.