Bécsből indult, tizennyolc évesen az Egyesült Államokba költözött, hogy zenei tanulmányait tökéletesítse. Ott ragadt és a kortárs dzsessz (?), a kamarazene (?) egyik meghatározó alakja lett. Michael Mantler trombitás, zeneszerző, karmester, zenekarvezető, aki február 24-én ünnepli 60. születésnapját.

Az 1943. február 24-én született Mantler akkor érkezett New Yorkba, amikor új hajtások egész sora burjánzott a modern dzsesszben. Virágkorát érte a free, kezdték felfedezni a keleti, az afrikai motívumokat és a közönség is nyitott volt minden újra. Mantlert hamar befogadták, olyannyira, hogy 1968-ban már olyan dzsessz-zenekart hozott létre, amelynek semmi köze sem volt a korábbi big bandekhez, talán Sztravinszkij kései kamarakísérleteihez állt még a legközelebb.
A Jazz Composer's Orchestra első lemezén, amelyet a kritika az év legjelentősebb felvételének nevezett, olyan szólisták szerepeltek, mint Cecil Taylor zongorista, Larry Coryell gitáros, Don Cherry kornettos, Pharoah Sanders szaxofonos és a Mantler vezényelte "nagyzenekarban" találjuk Randy Brecker trombitást, Charlie Haden és Ron Carter bőgősöket, valamint Carla Bley zongoristát, aki évtizedeken át párja és alkotótársa lett. Lányuk, Karen már tizenévesen csatlakozott együttesükhöz, azóta önálló lemezei is megjelentek.
Carlával hozták létre a 70-es évek elején a WATT céget, és e kiadó-stúdió gondozásában készültek közös lemezeik, de kölcsönösen szerepeltek egymás zenekaraiban és felvételein is. Ekkortájt született meg Bley modern operája, az Escalator Over The Hill, és Mantler No Answer című, zongorára és trombitára komponált "dalciklusa", amelyen Jack Bruce adja elő Samuel Beckett verseit.
Később hasonlóan sokkoló stílusú és hangulatú lemezek komponistája és irányítója volt, Beckett mellett Harold Pinter, Philippe Soupault, Giuseppe Ungaretti verseit is feldolgozta, tolmácsolásukra Robert Wyattet, Marianne Faithfullt és más, a rock skatulyáiból kilógó énekeseket hívott meg.
Ezek a lemezek azonban Mantler munkásságának csak kisebb részét képezik. Írt zongoraversenyt Clarának (13 and 3/), dolgozott a londoni szimfonikusokkal, a német, az osztrák és a dán rádió zenekaraival, a 90-es években pedig egy újabb Beckett-lemezére a Balanescu-kvartettet szerződtette.
1991-ben Mantler elhagyta az Egyesült Államokat és Dániában telepedett le. Tíz év óta a modern dzsessz legigényesebb kiadójánál, az ECM-nél dolgozik. A koppenhágai Modern Művészetek Múzeumában mutatta be 1996-ban a Megértés iskolája című kamaraoperáját. Tavaly márciusban Berlinben volt a premierje a Paul Auster amerikai drámaíró művéből készült Hide and Seek című darabnak. Jelenleg első, marimbára és vibrafonra írt concertóján dolgozik, amelyet Pedro Carneiro portugál ütőhangszeres felkérésére ír.
A ritkán koncertező Michael Mantler minden lemeze meglepetés, mégis rögtön felismerhető a muzsikája. Egyike azon keveseknek, akik úgy tudják művelni a zenei avantgárdot, hogy az emberközeli, földi halandók számára is befogadható marad.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.