Bár főként Little Richard emlegette, hogy a blues édes gyermeke a rock and roll, van még egy karakteres figurája ennek a műfajnak. Fats Dominónak hívják és éppen hetvenöt esztendős. Szerencsés fickónak mondhatja magát, hiszen New Orleansban látta meg a napvilágot, 1928. február 26-án. Hamar dologra fogták őt a szülei, hiszen kilencen voltak testvérek és szükség volt a szorgos kézre és a pénzre.

Apja hegedült, nagybátyja Kid Ory együttesében játszott, semmi meglepő nem volt tehát abban, hogy tízéves korától ő is közönség előtt kezdett zenélni.
Még sehol sem volt a rock and roll, amikor ő már ezt a "névtelen" zenét játszotta későbbi dalainak szerzője, Dave Bartholomew együttesében. Első felvételét, a The Fat Mant is ennek a zenekarnak a kíséretében rögzítette 1949-ben. Először hazai környezetben lett sláger, majd szélesebb körben és a rhythm and blues listán a 2. helyig jutott vele.
A rock and roll korszak beköszöntéig jó néhány bluest is a műsorára tűzött, jó részük visszhangtalan maradt, de több közülük lemezre került. Korai korszakának legismertebb dalai a Hey la Bas Boogie, a Goin Home, a Don't Lie to Me és a Poor, Poor Me. A következő - még mindig a rock and roll előtti - évek terméséből a Goin To The River, a Please Don't Leave Me, a Mardi Gras In New Orleans volt a legemlékezetesebb. Ezek a dalok is slágerré váltak később, amikor előadójuk az ötvenes évek közepén befutott.
Fats Domino 1955-ben már sztárnak nevezhető. Abban az évben születetett többek között az Ain't That a Shame, az I Know, majd 1956-ban az I'm In Love Again, majd a védjegyévé vált Blueberry Hill, a Jamballaya, a Let The Four Winds Blow, a Blue Monday és mások. Érdekes, hogy legnagyobb sikere, a Blueberry Hill sem tudott az első helyre kerülni. Utolsó listás sikere 1960-ban a Walking To New Orleans volt. A boogie alapú zenét játszó Fats Domino az ötvenes és hatvanas években több mint hatvan kislemezével került a különböző listákra. A hatvanas években eltűnt, akkor csak korábbi sikereiből élt. A hatvanas évek végén került ismét reflektorfénybe, a Beatles neki ajánlotta Lady Madonnáját, amit természetesen ő maga is boldogan elénekelt.
A hetvenötödik születésnapjához érkezett Fats Domino a rhythm and blues és a rock and roll egyik legnagyobb egyénisége. Kétségtelen tény, hogy küllemre nem kelhetett versenyre Amerika kedvencével, Elvis Presleyvel, de Chuck Berry vagy az önimádó Little Richard is zajosabb sikereket aratott nála. Az örökké mosolygós és kedves Fats Domino megérdemli, hogy a rock and roll egyik királyának nevezzék. Elsők között került a Rock and Roll Halhatatlanjainak Csarnokába 1986-ban. Több mint ötven albuma jelent meg sok millió példányban, csak Elvis Presley lemezei voltak kapósabbak az övéinél a rock and roll korszakban.
Fats Domino dalait felfedezték fehér kortársai is: Pat Boone például az Ain't That a Shame-et juttatta a lista élére - miközben saját változata csak a tizedik lett. Évtizedekkel később John Lennon és Paul McCartney is feldolgozta ezt a korai sikerét.
A hetvenes években nosztalgia bulik százain lépett fel. Magyarországon is vetítették a Hail, Hail Rock and Roll (A régi idők rockzenéje) című filmet, amelyben láthattuk őt is. A nyolcvanas évek végén szülővárosában hatalmas rock and roll-párbajt vívott Ray Charles-szal és Jerry Lee Lewis-szal, ezt a televízió jóvoltából hazai rajongói is élvezhették. Nagyszerű koncertlemezt rögzített 1987-ben Montreux-ben. Ha kissé megkésve is, de a kilencvenes években eljutott Budapestre, sajnos az évtized vége felé betegsége miatt visszavonult a nyilvános szerepléstől. (Kovács Miklós)
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.