Robin Trower nevét ma már kevesebben ismerik, pedig gitártudása alapján a legjobbak között van a helye. Sokszor érdemtelenül csak Hendrix-imitátorként jellemzik a játékát, de ő önálló egyéniség, csak venni kell a fáradságot és meghallgatni a lemezeit. 1945. március 9-én született Londonban és már 1963-ban a Paramounts nevű rhythm and blues csapatban gitározott.

Iskolatársak hozták össze ezt a bandát, melyben Bob Scott énekelt, Gary Brooker játszott billentyűs hangszereken, Chris Copping basszusgitározott és Mick Browliee dobolt. Az Essex-i Southend környékén szereztek gyakorlatot. Ebből a csapatból alakult a később világhírnevet szerzett Procol Harum együttes.
A Paramounts formációnak az első kislemeze, a Poison Ivy 1964 januárjában jelent meg, de mindössze a 35. helyig sikerült előrejutnia a brit slágerlistán. A zenekarban a 60-as évek közepén több személyi változás is történt, de sor került egy érdekes, szakmailag gyümölcsöző együttműködésre is, Keith Reid szövegíróval. Elkészítettek egy gyönyörű felvételt A Whiter Shade Of Pale címmel, mely egy csapásra meghozta számukra a világhírt, - már Procol Harum néven - a következő összeállításban: Gary Brooker zongorázott és énekelt, Matthew Fisher orgonált, Ray Royer gitározott, Dave Knights basszusgitározott és Bobby Harrison dobolt.
1967. június 4-én Jimi Hendrix előtt léptek fel Londonban, a Saville Theater-ben. Négy nappal ezután az A Whiter Shade Of Pale a brit slágerlista első helyére került és ott is maradt hat hétig. A zenekarban ismét változás zajlott le, Royer és Harrison távozott, helyükre jött Robin Trower és B.J. Wilson dobos. Ebben a felállásban készült el a zenekar első nagylemeze, melyen több kiemelkedő felvételt is találunk, mint a Conquistador, a She Wandered Through the Garden Fence és a Walpurgis.
1968 végén újabb albummal jelentkeznek Shine on Brightly címmel, melyet 1969 májusában az A Salty Dog című kitűnő korongjuk követ. Még két nagylemezen (Home és Broken Baricades) hallhatjuk Robin Trower megkapó gitárjátékát, ezt követően szólóban folytatta.
Először a rövid életű Jude zenekart hozza össze Frankie Miller énekessel, melyet egy trió követett Jimmy Dewar basszusgitárossal és Reg Isadore dobossal. Ebben az időszakban a gitáros zenei világára valóban erős hatással volt Jimi Hendrix zenéje.
1974-ben a Bridge of Sighs című albummal az amerikai slágerlistán a hetedik helyet sikerült megszereznie, melynél előkelőbb szereplése csak egyszer volt pályafutása során, a következő év februárjában, a For Earth Below zenei anyagával, az ötödik helyen. Ezen az albumon a doboknál Bill Lordan ült, aki korábban a Sly & the Family Stone-ban játszott.
A 70-es években sorra jelentek meg a lemezei, melyek érdekes módon Amerikában bent voltak a legjobb 40 között, míg Angliában nem is jegyezték őket a listán. Ezek szerint "a senki sem lehet próféta a saját hazájában" mondás Robinra is igaz. 1981-ben sokan azt hitték, hogy az új trióval mellészegődik a szerencse, mert nem kisebb zenész, mint Jack Bruce nyomta a basszust, a doboknál pedig Lordan ült, de a Bruce, Lordan & Trower triónak (BLT) csak egy lemezre futotta az erejéből. Még hirtelen felindulásból készítettek egy albumot a következő évben is Truce címmel, melyen Reg Isadore dobolt, de Jack Bruce és Robin Trower számára ez sem hozta meg a sikert. 1983-tól Robin Trower ismét új zenészekkel készített lemezeket, de ezeket a lemezvásárló közönség már nem igazán méltatta figyelemre, így a gitárosnak maradt a koncertek világa, ahol még mindig elkápráztatta a közönséget.
1991-ben a Procol Harum újjáalakult, melynek Robin is tagja lett, Brooker, Fisher, Reid és a dobos, Mark Brzezicki társaságában. Egy albumon (The Prodigal Stranger) élvezhetjük muzsikájukat, a szerencsések Észak-Amerika tizenegy városában egy turnén láthatták is őket, azután szétszéledtek.
Robin Trower azóta is a maga útját járja, továbbra is kitartóan koncertezik, lemezeket készít újabb és újabb zenészekkel, várva, hogy talán egyszer őt is "felfedezik". A 2000-ben megjelent Go My Way című albuma után koncertlemezek és best of korong jött, most pedig már csak a végső simítások vannak hátra a Living Out Of Time című Lp-jén, melyen Pete Thompson a dobos, Dave Bronze a basszusgitáros és Dave Pattison énekes a társa. Robin honlapján hallhatjuk a címadó dalt, ami több mint biztató! (Egy interjúban egyszer valahol ezt olvastam róla: Nekem meg kell halnom ahhoz, hogy elismerjenek.) Szurkoljunk neki, hogy ne legyen igaza, hiszen még csak 58 éves.
(Géczi László)
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.