Ránézésre az ember nem is hinné erről a 190 centiméter magasra megnőtt, kopasz fickóról, hogy a modern rockzene egyik legzseniálisabb és legsokoldalúbb alakja. Ő volt a 90-es évek egyik meghatározó alternatív rockbandájának, a Smashing Pumpkinsnak az alapító tagja, gitáros-énekes főnöke. Bizonyára már sokan kitalálták, hogy Billy Corganról van szó, aki a napokban ünnepli 36. születésnapját. E jeles alkalomból elevenítjük fel pályafutásának jelentősebb állomásait.

Billy Corgan 1967. március 17-én született Chicago, Elk Grove nevezetű külvárosában. Eredeti neve William Patrick Corgan, az a bizonyos alma nem esett messze a fájától, mert édesapja profi blues rock gitáros, így hősünk vonzódása a zenéhez már nagyon korán megmutatkozott. Három éves korában a kis Corgan szülei elváltak, ő édesapjával maradt, aki hat évvel később újra megnősült, Billy ekkor ismerte meg súlyosan beteg mostoha testvérét Jesse-t, aki fontos szerepet játszik majd az életében.
Corgan még mindig csak 11 éves, amikor apja ismét elvált, de Billy ezúttal nem követte az öreget, hanem mostoha anyjával maradt. Jesse-vel való kapcsolata nagyon hamar felnőtté tette Billyt, aki mindenhová magával vitte. Kortársai gyakran gúnyolták, amiért egy retardálttal mászkál, és ez nem könnyítette meg életét a középiskolában sem. 14 éves kora után kezdett el komolyabban foglalkozni legújabb szerelmével, a gitárral, a Cheap Trick és a Van Halen rockbanda voltak akkor a kedvencei. 1985-ben létrehozta első együttesét, The Marked néven, amely a chicagói megalakulást követően hamar áttette székhelyét a napfényes Floridába. A környezetváltozás nem tett jót neki, kilenc hónap után otthagyta a bandát és visszatért Chicagóba, ahol teljesen magába roskadt, ismét apjával lakott és egy lemezboltban dolgozott eladóként.
Életében a változást az jelentette, amikor megismerte James Iha-t, DArcy Wretzkyt, Jimmy Chamberlint és megalakította a Smashing Pumpkinst (megközelítő fordításban Szétzúzott tökfejek) nevű együttesét, amellyel először egy Track nevű lengyel bárban játszottak. 1990-ben a Smashing Pumpkins megjelentette első single-jét, I Am One címmel egy chicagói kiadó gondozásában. A korongok pillanatok alatt elfogytak, a decemberben megjelent Tristessa című kislemez után pedig megindult a harc bandáért. Az egymással küzdő ellenfelek nagyobbnál nagyobb lemezcégek voltak, melyből a Virgin Records került ki győztesen. A szerződés aláírása után a csapat 1991-ben piacra dobta első nagylemezét Gish címmel, amely a szakértők elemzése szerint egy kis Black Sabbath némi álom poppal vegyítve. Olyan bandák előtt léptek színpadra az ezt követő turnéjukon, mint a Red Hot Chili Peppers és a Pearl Jam. A Smashing csapatán belül ez idő tájt felbukkanó másság, alkohol és drog problémák Corgant depresszióba kergették. Ekkor csak egyetlen dolgot tehetett, az ismételten megzakkant tehetség - keményen tovább dolgozott. A csapat második lemezére nemcsak dalokat írt, hanem gitározott és basszusozott is.
Megfeszített munkájának gyümölcse 1993 nyarára érett be, amikor megjelent a Siamese Dream, amely addig elképzelhetetlen magasságokba repítette az együttes népszerűségét. A Cherub Rock, a Today, és a Disarm című számaik pillanatok alatt bombaslágerek lettek, és azóta is a modern rock etalonjainak számítanak az USA-ban. Az 1994-es Lollapalooza fesztiválon így nem is volt különösebb meglepetés, hogy ők lettek az esemény főszereplői. Ezt követően a fiúk ismét lázas munkába kezdtek, hogy elkészítsék soron következő albumukat. Az eredmény ezúttal sem maradt el. Sőt! Az előzetes várakozásokat felülmúlva, a Mellon Collie and the Infinite Sadness még bemutatkozó lemezüknél is sikeresebb lett. A dupla CD már az első héten a legnagyobb példányszámban vásárolt zenei anyag lett. Az albumról megjelenő kislemezek, az 1979, a Zero és a Tonight, Tonight több mint négymillió példányban keltek el az Egyesült Államokban. Ez az album azóta már nyolcszoros platinalemez lett a tengerentúlon.
Nem sokkal a csúcs elérése után azonban rossz irányba fordultak a dolgok. 1995. július 12-én a banda a New York-i Madison Square Gardenben koncertezett, amikor a billentyűs, Jonathan Melvoin, és a dobos, Jimmy Chamberlin heroinnal túladagolta magát. Chamberlin túlélte az aranylövést, Melvoin nem. Augusztus elején a csapat az esedékes koncertkörútra szerződtette Matt Walker dobost, és Dennis Flemiont (ex-Frogs) billentyűst, akikkel az elkövetkezendő öt hónapban turnéztak.
A 97-es évben a zenészek kezdtek eltávolodni egymástól, hiszen ekkor Iha-nak, és DArcy-nak már külön szerződése volt más lemezcéggel. Ebben az évben a Smashing a Batman és Robin című film zenéjét írta meg, de semmilyen más nagyobb jelentőségű munkát nem vállalt. 1998-ban megjelent vadonatúj nagylemezük Adore címmel, ami nem várt bukás lett. 2000 elején a banda elkészítette búcsúzó albumát, MACHINA: The Machines Of God címmel. Miután ez az album sem segített abban hogy visszakapaszkodjanak a lejtőn, úgy döntöttek feloszlanak.
A búcsúnak persze megadták a módját. 2000. december 2-án a chicagói Metro klubban köszöntek el rajongóiktól, ott ahol kezdtek 1988-ban. Az este egyik legmeghatóbb eseménye az volt, amikor Corgan édesapja lépett a színpadra és a fiával muzsikált. Corgan nem bírta sokáig a munkanélküliséget, ezért 2001 nyarán - a Smashingből megtartva Chamberlint - megalakította a Zwan együttest, mellyel nemrég kiadta első nagylemezét Mary Star Of The Sea címmel, ami megjelenése első hetében a 3. helyen kezdett, de mára már csak a 99. pozíciót foglalja el. Ez a viszonylagos piaci sikertelenség még semmit sem jelent, ugyanis a május 31-én kezdődő kétnapos minifesztiválon az angliai Donnington Parkban bizonyíthatnak, mert itt olyan bandákkal kell felvenniük a versenyt, mint az Iron Maiden, a Limp Bizkit, Marylin Manson és az Audioslave. (Göbölyös Gábor jr.)
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.