A mellőzöttnek korántsem mondható ünnepelt éppen ezekben a napokban páratlan lehetőséghez jutott: Las Vegasban bizonyíthatja évekig, hogy a nyolcvanas évek vége óta tartó sikerszéria nem a véletlen műve.
Céline Dion 1968. március 30-án született Quebecben, egy francia-kanadai család tizennegyedik gyermekeként. Szüleitől ragadhatott rá a zene szeretete, hiszen az "öregek" saját kávéházukban zenével szórakoztatták vendégeiket. Céline 12 éves korában édesanyjával és egyik fivérével közösen komponálta első dalát. René Angeli kanadai menedzser ugyan felfigyelt a tinire, de amíg "valaki" lett belőle éveknek kellett eltelnie.
Tizenöt évvel ezelőtt a dublini eurovíziós dalfesztivált megnyerte és ezzel megnyíltak előtte a rangosabb koncerttermek és a stúdiók. Azután 1991-ben az év énekesnőjévé választották. Unison című angol nyelvű lemeze megnyerte a legrangosabb kanadai zenei díjat, a Junót, népszerűsítésére turnéra indult a hazai tájakon és mind szélesebb körben szerzett népszerűséget. Kezdettől fogva előny volt számára, hogy angolul és franciául is énekel.
Nemzetközi sikere a nevét viselő 1992-es albummal indult, de ettől kezdve a korábbi lemezeit is vitték, mint a cukrot. Szinte kezdő sztárként díjak sokaságával árasztották el. Nem kábította el azonban a reflektorfény, keményen dolgozott 1992 és 1996 között hat lemeze jelent meg, ő maga pedig diadalmasan körbe koncertezte Európát (főként a franciákat hódította meg), de eljutott Ausztráliába, mindenütt tekintélyes számú rajongót szerzett. A pályafutása során megjelent mintegy harminc albumából és kislemezeiből százmilliónál többet adtak el világszerte.
Az elismeréseivel sem kell szerénykednie, hiszen több Grammy-díjat kapott, többek között a Szép és a Szörnyeteg című Walt Disney-film betétdaláért, amely egyúttal Oscart is hozott számára. A The Colour of My Love című albuma: háromszoros platinalemez lett, a Power of Love című dala két Grammy-díjat ért.
Emlékezetes marad mind Céline, mind a világ számára az 1996-os év: az atlantai olimpia nyitógálája, a Falling Into You, amelyért megint csak Grammy-díjakat sepert be. A Titanic tragédiájáról szóló film betétdalával, a My Heart Will Go Onnal az érzelmekben vihart kavart, és jócskán hengerelt a piacon: a dal két Grammy-vel gazdagította gyűjteményét. A magyar tv-nézők is láthatták őt abban a sztárparádéban, amelyben a VH1 zenés csatorna gáláján Aretha Franklin, Mariah Carey, Gloria Estefan mellett sem vallott szégyent.
Férje súlyos betegsége idején a színpadról hiányzott ugyan, de emberi kiállása, amely végül gyógyulást hozott párjának, világszerte együttérzést és rokonszenvet váltott ki.
Las Vegasban, a Caesars Palace Colosseumban a napokban akár születésnapi ajándéknak is beillő, a New Day című gálán léphetett fel. Száz percet kapott, igaz, szűk körben, de nem akárhol. Becsületesen elénekelt jó párat azokból a dalokból, amelyeket (el)vártak tőle, ha nem is mindegyiket. Megható volt, hogy szülei is ott ültek a nézőtéren, de ez még csak a kezdetnek számít, ugyanis Céline több évre leszerződött Las Vegasba. (Kovács Miklós)
A kanadai pop és rockzene mezőnyéből jó néhányan lettek nemzetközi sztárok kezdve a jó öreg Paul Ankától, Neil Youngon át, a Guess Who és a Bachman-Turner Overdrive együttesek érintésével a nagyszerű hölgykoszorúig, akik közül a 35. születésnapját ünneplő Céline Dion élre kívánkozik, de nem hallgatható el Alanis Morrissette és Shania Twain neve sem.
Tetszett a cikk?



