Az 1941. vagy 1942. április 19-én született Price kissrácként nekilátott, hogy kitanulja a fekete-fehér billentyűk minden csínját-bínját. Egyszóval autodidakta volt hangszerein, de hallatlan akaraterővel és szorgalommal, igen magas színvonalra jutott, ha nem is tudta lekörözni a született zseniket.
Az első időkben nagyon sok néven szereplő együttese volt - Kansas City Five, Seven or Nine, the Kontours, majd Alan Price Rhythm and Blues Combo. A már régóta elhunyt zseniális Graham Bond - szintén billentyűs - kezdte őket árulni a hatvanas évek elején, de akkor már a banda tagja volt a majdani Animals magja - Eric Burdon, Hilton Valentine, John Steele és Chas Chandler. Felvették jól ismert nevüket, majd kőkeményen belecsaptak a blues közepébe. Mielőtt elkészült volna a The House of the Rising Sun Price-féle változata, felvettek lemezre egy csomó hagyományos bluest és rock and rollt, amelyek csak évek múltán jelentek meg. Játszottak Sonny Boy Williamsonnal, aki eljött megmutatni a fehéreknek a bluest, de a derék herflis rájött, hogy neki is van mit tanulnia a sápadtarcúaktól.
Három évet sem töltöttek így együtt, jóban-rosszban. Alan Price bontotta a sort, s távozásának okaként sok mindent emlegettek. Vannak, akik Eric Burdon énekes "finom úri modorával" magyarázták, hogy a billentyűs véget vetett a zenének. Emlegetnek olyan verziót is, amely szerint emberünk ki nem állhatta a repülőgépet és általában az utazásból eredő feszültséget. Márpedig a mind jobban belelendülő csapat egyre több időt töltött az aszfalton és a levegőben.
Price tehát ment, s csakhamar ismét hallatott magáról: még 1965-ben megszervezte saját együttesét, az Alan Price Set-et. Régi bluest vett elő, a néhány éve elhunyt Screamin' Jay Hawkins: I Put a Spell On You című számát, s ebben hallotta talán először őt a közönség énekelni. Első lemezein több sikeres dalt hozott össze - az I Put a Spell On You a lista élére került, de kedvelték a Hi-Li-Li-Li-Hi-lo, a Mercy, Mercy, a Simon Smith and The Amazing Dancing Bear vagy a Tickle Me , a Jarrow Song és a Willow Weep for Me, a Who Cares című dalait is. A tetszés azonban kevés volt, nem nyomult a tömeg a lemezeiért és a bulijaira sem.
A hetvenes évek elején Georgie Fame-mel, a vele hasonló húron (billentyűn) pendülő zongoristával és énekessel alakított duót, a Rosetta igen nagy sláger lett, Budapesten is hallottuk. Az 1973-ban bemutatott O! Lucky Man zenéje az ő nevéhez fűződött és lemezen is megjelent.
Az Animals valószínűleg jó mélyen beleégett a lelkébe, hiszen 1976-ban és 1983-ban is szívesen csatlakozott hozzájuk egy nosztalgia turnéra, amelyeknek az anyagát lemezen is meg lehet szerezni.
A hetvenes és nyolcvanas évek nem hoztak újabb sikereket Alan Price számára, de a régi slágerekből csurran-cseppen valami, s ez a helyzet napjainkban is. (Kovács Miklós)
A kölyökképű és tejfelesszájú Alan Price, most már tényleg túl van a hatvanon, ugyanis a források is bizonytalanok a születési idejét illetően. Talán nem is ez a fontos, hanem inkább az, hogy ő a rockzene történelmi figurája, hiszen nélküle soha nem jöhetett volna létre a hatvanas évek egyik legjobb bandája, a bluesból építkező Animals. Ez ugyan csak találgatás, de lehet, hogy az eredeti út mellett kitartó Animals is vele tovább tartotta volna magát.
Tetszett a cikk?



