Elég sokan vannak, akik számára a gitárkorszak és a hatvanas évek egybeesnek, de azért nem árt tudni, hogy e hangszernek már jóval korábban megvoltak a maga művészei, akik közül sokan ma is élnek, sőt néhányan zenélnek is. Megelőzte a gitárkorszakot többek között a kilencedik ikszhez közelítő Les Paul, valamint a nemrégiben elhunyt Chet Atkins, a Gitár úr is. Az ötvenes évek végén indult és évtizedekig kedvenc volt a Shadows, a Spotnicks és a Ventures, Santo és Johnny kettőse, valamint Duane Eddy, aki 1938. április 26-án született New York államban, Corning településen. Még nem volt húszéves, amikor már zenekarban játszott, amelynek neve Rebels volt.
Lee Hazlewood fedezte fel, aki lemezlovasként és zeneszerzőként szerzett nevet magának, és producerként sok zenészt indított el a pályán, egy évtizeddel később pedig Nancy Sinatrával énekelt duetteket.
Duane Eddy a Rebel Rouserért aranylemezt kapott, és a szám az amerikai lista hatodik helyéig jutott, de Angliában is a legjobb húsz közé került. Fergeteges rock and rollt játszott négytagú együttesével. Nemcsak dalaival, hanem technikájával is figyelmet keltett. Gitárját eleve mélyebbre hangolta, és felvételeinél ő alkalmazott először visszhangosítót. Ennek a különös, buborékoló hangzásnak a " twangy" volt a neve, s könnyen felismerhetővé tette előadóját.
A Rebel Rouser után következett a többi siker, a Because They're Young című filmbetétdal, a Ramrod, a Cannonball, a Peter Gunn Theme, a Shazam, a The Battle, a Deep In The Heart Of Texas, a Yep és a Forty Miles Bad Road méltán vált egy nemzedék kedvencévé az ötvenes és hatvanas évek fordulóján.
A kizárólag instrumentális korszak után a hatvanas évek elején - az elsők között - maga mellé vett egy női kórust, amelyet The Rebellettesnek keresztelt el. A lányokkal készítette a Dance With The Guitar Mant és a Boss Guitart. Az előbbivel Angliában a negyedik lett, és Amerikában is csaknem bejutott vele a legjobb tíz közé.
Hazlewood egy kicsit a countryzene felé terelte Duane Eddyt, aki eljátszotta egyebek közt a country egyik örökzöldjét, a Ring of Fire-t. Noha az ötvenes-hatvanas évek a kislemezek korszaka volt, Duane Eddy több tucat nagylemezével sem vallott szégyent: a rock and roll-sztárok közül az elsők között tört be a nagylemezek piacára.
Kislemezeiből 1958 és 1963 között legalább tizenöt "Top 40" lett. A rock and roll- és a tvisztkorszak után sem hagyta abba a zenélést, bár népszerűsége az évek multával csökkent. Voltak azonban olyan lemezei, számai, amelyeket a közönség évekkel később kapott fel. A Peter Gunnt például nemcsak a közönség tapsolta vissza csaknem harminc évvel később, hanem a szakma is: 1987-ben Grammy-díjat kapott érte.
Egy kései lemezén közreműködött Paul McCartney, George Harrison és Ry Cooder. Duane Eddy nagyon sok szerzővel és zenésszel dolgozott együtt, nagy becsben tartotta egyik példaképének, Chet Atkinsnek a dalait, felhangzik gitárjának különleges hangja Emmylou Harris, Dean Martin, a Ventures, Nancy Sinatra és mások lemezein.
(Kovács Miklós)
Hatvanötödik születésnapját ünnepli Duane Eddy, akinek egyik leghíresebb száma, a Rebel Rouser éppen negyvenöt évvel ezelőtt kéredzkedett fel az amerikai és a brit listára.
Tetszett a cikk?



