Így van ez a rendre brit Bob Dylanként emlegetett Donovannal is, aki május 10-én ünnepli ötvenhetedik születésnapját. Igazi neve Philip Leitch Donovan és Glasgowban látta meg a napvilágot. A hatvanas évek elején már énekelt, szájharmonikával és gitárral kísérve dalait. Tulajdonképpen nem sértődhet meg a derék skót énekes, ha Dylannel hozzák összefüggésbe, hiszen a rá legnagyobb hatást gyakorló zenészek között tényleg ott van Bob Dylan, persze Pete Seeger, Woody Guthrie, Joan Baez és a Beatles is.
Legfiatalabb éveiből nem sokat lehet tudni, nyilván nem volt csodagyerek, de odafigyelt a világra, észrevette annak a csúnyábbik oldalát is. Zenészéletének első évei a klubokban teltek, eleinte szűkebb hazájában, majd Londonban és egész Angliában. A Ready Steady Go című televíziós showműsor tette országosan ismertté a nevét 1964-ben. Őt is megrázta a vietnami háború, de amerikai társainál jóval csendesebben tiltakozott ellene. Kezdte a Catch the Wind című dallal, amely 1965-ben a brit lista negyedik helyéig jutott és még Amerikában is jegyezték - igaz, sokkal lejjebb. Ugyanebben az évben került a piacra a Colours és ez is a 4. helyre volt jó. Egymást érték a közönség által kedvezően fogadott balladái, amelyek inkább a hippik békés álomvilágát tükrözték, mint a harcos elődök és kortársak szókimondó, kemény stílusát. Nem bárd, inkább trubadúr - mondták róla. Valószínűleg itt vesztette el a versenyt Dylannel, ha egyáltalán volt ilyen.
Ettől függetlenül a Ballad of a Crystal Man, a Turquise, a Candy Man, a Hey Gyp, a Josie és mások elnyerték hallgatóságának szimpátiáját. Műsorára tűzte Buffy Sainte-Marie: Universal Soldier című dalát és ez volt egyik korai válogatásalbumának a címe is. Korai dalaiból más énekesek is szívesen válogattak: Joan Baez a Turquise-t, Eric Burdon a Hey Gyp című számát dolgozta fel az eredetihez hasonló nagy sikerrel.
Donovan fellépett a newporti folkfesztiválon, s miután az amerikai közönség megismerte, meg is kedvelte, újabb korszakának dalait a tengerentúlon jobban szerették, mint hazájában. A Sunshine Superman Amerikában első helyezett lett, Angliában "csak" harmadik. Hasonlóképpen járt a Mellow Yellow-val, amely Amerikában 2. Angliában 8., majd az évtized végén megjelent Atlantis című balladájával, amely az amerikai hetedik helyezéssel szemben brit földön csak a 23.-ig vitte. Persze volt fordított eset is, mint például az 1968-as Jennifer Junniper és a Hurdy Gurdy Man.
Ez utóbbi dalai már teljes nyugalmat árasztanak, még a kezdeti csekély harcos indulat is kiveszett belőlük. Ennek megfelelően az érdeklődés iránta a hetvenes évek végétől fokozatosan hanyatlott. A nosztalgia bulik nem szűntek meg, de ezeknek a hangulata nem érte el Dylan és társai koncertjein tapasztalt hőfokot és nem vetekedhetett az "igazi" hippibandákkal, Grateful Dead, Jefferson Airplane és mások által vonzott tömegekkel sem. Egy időben a filmnél keresett és talált is kárpótlást az elveszett népszerűségért. Készített filmzenét Zeffirelli Szent Ferenc című filmjéhez és a Hamelni patkányfogóhoz. A legutóbbi eredeti lemeze 1996-ban jelent meg és a Sutras címet viselte. (Kovács Miklós)
Kiköpött Beatles, egy az egyben Rolling Stones, hajszálra Bob Dylan. Ki ne hallott volna ilyen és ehhez hasonló összehasonlításokat a pop-rock szakmában. Meglehetősen sérti ez az összehasonlítás alanyát és tárgyát is, ráadásul nívós zenészeknél semmi értelme, hiszen igyekszik mindenki önmagát adni.
Tetszett a cikk?



