John Bruce 1943. május 14-én született Glasgow-ban. Szülei is muzsikusok voltak, akiknek szüntelen vándorlása miatt a kisfiú 14 különböző iskolában végezte el elemi tanulmányait. Tehetsége révén sikerült bejutnia a glasgow-i zenei kollégiumba. Bőgőzni szeretett volna, de kis termete miatt inkább a csellót javasolták neki. Egyéni elképzelései azonban nem nyerték el tanárai tetszését, és mivel meg kellett élnie valamiből, 17 évesen csatlakozott egy helyi dzsessz-zenekarhoz, közben a bőgő mellett - mert azért idővel felnőtt hozzá - megtanult zongorázni és szájharmonikázni is.
Hamarosan eljutott Londonba, ahol gyorsan kitűnő társaságba keveredett: Alexis Korner vette be őt Blues Incorporated nevű csapatába. Bruce egyéni játékával már akkor kivívta társai elismerését, és 1963-ban alapító tagja lett a korát évekkel megelőző Graham Bond Organizationnek. Itt ismerkedett meg a nem kevésbé zseniális dobossal, Ginger Bakerrel, akivel 1966-ban Eric Clapton társaságában megalakították a rock első szupergroupját, a Creamet. (Közben Jack megfordult John Mayallnál és Manfred Mann-nél is.)
A Cream azóta is a műfaj egyik csúcsának számít: nemcsak a három zenész magas szintű hangszeres tudása, hanem Bruce éneke, amelyben a blues-stílust ötvözte szinte operai hangmagasságokkal, és szerzeményei biztosították a triónak a halhatatlanságot. A White Room, a Sunshine Of Your Love, a SWALBR, a Deserted Cities Of The Heart, amelyeket Pete Brown angol szürrealista költővel közösen írt, ma is szerepelnek minden valamire való antológiában.
A Cream 1968. novemberében feloszlott, és attól kezdve a nyugtalan természetű, a reflektorfénynek fittyet hányó, de a zenei kalandokat imádó Bruce értékes nyomok tucatjait hagyta a rock és a társirányzatok fejlődésén. Csak néhány példa sokoldalúságára: szólólemezein kívül, amelyeken rockdalok és sanzonok is szerepelnek, készített avantgárd jazz-lemezt John McLaughlinnal Things We Like címmel, ugyancsak a dzsessz csábította Tony Williams Lifetime-jába, belekóstolt a legkeményebb hardrockba a West, Bruce and Laing trióval. A 70-es évek közepétől rendszeresen szerepelt Michael Mantler kortárs zenei kamaraműveiben és operáiban, dolgozott együtt Frank Zappával, Jon Andersonnal, izgalmas progresszív lemeznek volt része Cozy Powell és Gary Moore oldalán (Over The Top). A 80-as években előbb Robin Trowerrel, a Procol Harum, majd Clem Clemsonnal, a Colosseum gitárosával jött össze, a következő évtizedben pedig ismét rátalált Ginger Bakerre, és Gary Moore-ral közösen kimondatlanul is a Cream-örökséget próbálták folytatni. Beszállt Ringo Starr All Starrs Band nevű örömzene-csapatába is, sőt, a metalzene fellegvárában, az angliai Donningtonban a német Uli Jon Roth-nak is szekundált.
Az 50. születésnapjára kiadott dupla koncert CD-jét a közönség és a kritika egyaránt nagy ujjongással fogadta. 2001-es Shadows In The Air című albuma Eric Claptonnal való kibékülését is jelezte.
Jack Bruce kétszer is járt Magyarországon, 1986-ban és 1991-ben lépett fel zenekarával. Ez utóbbi koncerten már két fia is szerepelt. Nem ez volt az első magyar kapcsolata: 1974-ben szájharmonikázott az LGT londoni felvételein. 1995-ben énekelt azon a Leslie Mandoki által összehozott felvételen, amelyen Varga Miklós Európa című dalát énekelték fel híres rockcsillagok jótékony célból.
Skót, kicsi, vörös, markánsarcú, dundi kezű, különleges hangja van, és leggyakrabban basszusgitárt szólaltat meg virtuóz módon. Még a legnagyobb skatulyamesterek sem tudnák őt besorolni egyetlen műfajba sem. Saját bevallása szerint rosszul tűri a monotóniát. Írt klasszikus rock-dalokat, a slágerlisták élét azonban nem ostromolta. Hatvanéves, a neve: Jack Bruce.
Tetszett a cikk?



