A most hatvan esztendős Georgie Fame a brit pop-rockszakmában azok közé tartozik, akiket nem könnyű beszorítani egyetlen műfaji skatulyába sem. Repertoárjában szereplő dalaiban fellelhetők a rhythm and blues, a rock, dzsessz és a pop stílusjegyei is. Jellegzetes hangja, kitűnő billentyűs játéka ellenére nem lett sztár belőle, pedig szakmai körökben is a legjobbak között emlegették.

Igazi neve Clive Power és 1943. június 26-án jött világra az angliai Leighben. Még húszéves sem volt, amikor már rangos londoni klubokban zongorázott. Abban a szerencsében lehetett része, hogy a hatvanas évek elején kísérhette az Albionban koncertező második generációs rock and roll sztárokat, Gene Vincentet és Eddie Cochrant Billy Fury, akkor már befutott angol énekes, szintén látott fantáziát a fickóban és bevette őt Blue Flames nevű bandájába. Ennek a zenekarnak csakhamar ő maga lett a vezetője - akkoriban vette rá menedzsere a névváltoztatásra.
London egyik nevezetes klubjában, a Flamingóban kapott szerződést zenésztársaival. Tagja volt a zenekarnak akkoriban John McLaughlin is, aki később a dzsesszben találta meg a helyét. Ez a műfaj őt sem hagyta hidegen: fúvósokkal tette improvizatívabbá, eredetibbé a Blue Flame hangzását. Beszerzett egy Hammond orgonát, ez a márka akkor is a legjobb, legszebb hangú zeneszerszámok közé tartozott, minden billentyűs álmának netovábbja volt.
Első lemeze 1964-ben jelent meg, a Rhythm and Blues at The Flamingo, mint címe is árulkodik, élő felvétel alapján készült és érett művész produkciójaként szólalt meg. Színvonalas korong volt a következő, a Fame At Last is, de ezeket a közönség még nem kapkodta. A következő év meghozta számára a kiugrást: Yeah, Yeah című dala, amely éveken át "védjegye" maradt, a listák élére került - ugyanezzel a címmel jelent meg egyik legsikeresebb korai albuma. Listát vezetett az 1966-ban megjelent Getaway-jel, de nagy siker volt a Hall of Fame című dalával is.
A Blue Flame a hatvanas évek közepén feloszlott, Georgie Fame ezután dzsessz-, illetve dzsesszes hangzású együttesekkel koncertezett, fellépett többek között Count Basie-vel és Ronnie Scottal..
Az 1967-es The Ballad of Bonnie and Clyde a híres gengszterpárosra emlékezett és óriási sikere volt vele, akárcsak Bobby Hebb szerzeményével, a Sunnyval. Törekedett arra, hogy a popdalokat is dzsesszel fűszerezze. A hatvanas évek második felében öt kitűnő albuma jelent meg, bár a közönség nem mindegyiktől "esett hasra".
A hetvenes évek elején Alan Price-szal, az Animals együttes egykori kitűnő orgonistájával szövetkezett, de Rosetta című óriási sikerük ellenére közös produkciójuk nem ért annyit, mint egyénileg készített lemezeik. Két évig koncerteztek együtt, a Rosetta-turné eljutott Budapestre is.
Georgie Fame Alan Price után játszott Steve Gadd, Robben Ford, Bozz Scaggs, Bill Wymann, Eric Clapton, Joan Armatrading társaságában is, de talán a legtöbbet Van Morrisonnal közösen produkálta - kitűnő lemezeket készítettek együtt - az Avalon Sunset, a Moondance és Hymns To Silence őrzi közös munkájuk emlékét.
Közel negyven albumot jelentetett meg több mint, negyven esztendős pályafutása során. Gyakran feltűnik ma is koncerteken, de különösebb hírverést nem csapnak körülötte.
Kovács Miklós
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.