A hatvanas évek végén a progresszív rockkal és a soullal tértek vissza a gitárok által száműzött fúvósok a pop-rock porondra. A sok fúvóssal dolgozó csapatok egyik legjobbja a hatvanas-hetvenes évek fordulóján a Chicago együttes volt. Tagjai között Peter Cetera ugyan nem fúvós hangszeren játszott, hanem basszusgitáros, mégis meghatározó egyénisége volt a zenekarnak. 59. születésnapját ünnepli szeptember 13-án.

A négy fúvóssal felálló Chicagóban a pengetősöknek, így Ceterának is iparkodniuk kellett, ha azt akarták, hogy észrevegyék őket. Az 1968-as bemutatkozó album, a Chicago Transit Authority talán a legjobb a zenekar kéttucatnyi lemeze közül (évekig szerepelt a listákon). A Chicago elég hamar elpoposodott - szemben riválisával a Blood, Sweat and Tearsszel -, mégis mindvégig sikeres maradt.
Peter Cetera 1944. szeptember 13-án született Chicagóban, zenészként, énekesként és zeneszerzőként egyaránt komoly babérokat szerzett az együttesen belül és azon kívül. A tizennégyet is éppen csak betöltötte, s már koncertezett. A Chicago előtti időkben a The Exceptions együttessel játszott. A Chicago előzenekaraként szerepelt Janis Joplin és Jimi Hendrix társaságában. Lemezeik túlnyomó többsége legalább aranylemez, azonban a platina-lemezeik száma is jóval több tíznél. Cetera kivette részét a számok írásából: ő jegyezte az If You Leave Me Now (angol és amerikai listán is első helyezett volt), a Baby What a Big Surprise, a Stay The Night, s a talán legtöbbet emlegetett Hard To Say I'm Sorry című dalokat.
Először az együttesen belül készített szólólemezt, majd 1985-ben távozott a Chicagótól. Az első "saját" albuma a Solitude/Solitaire az 1986-os évszámot viselte. A róla kimásolt The Glory of Love, amelyet film betétdalnak szánt, listavezető, közönség- és szakmai kedvenc lett. Még Oscar-díjra is jelölték, így Cetera jelen lehetett az Oscar-gálán.
Általában sikeresek voltak szólólemezei, de talán túl sokféle stílusban próbálkozott. Énekelt egy duettet Amy Grant pop-gospel énekesnővel The Next Time I Fall címmel, amellyel listavezető volt Amerikában. Készített egy dalt Agnetha Faltskoggel, az Abba együttes tagjával is, I Wasn't The One (Who Said Goodbye) címmel, amivel csak mérsékelt sikert ért el. Egyébként Agnethát szólóalbumánál producerként is segítette. Kettőst énekelt Cherrel, After All címmel, majd Chaka Khannal. Kirándulást tett a country zenei világba is (Ronna Reevesszel kettesben).
1988-ban jelent meg harmadik szólóalbuma One More Story címmel, melyről egy amerikai Top 5 sikere volt One Good Woman címmel. 1997-es a You're the Inspiration LP, mely részben korábbi sikereiből nyújt át válogatást. Ezután kicsit eltávolodott a rivaldafénytől és csak a családjának élt, majd 2001-ben hallatott ismét magáról az Another Perfect World című albumával. (Kovács Miklós)
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.