David Clayton-Thomas 1941. szeptember 13-án született Angliában, de már Amerikában, pontosabban Kanadában cseperedett fel. A rhythm and blues igen fiatal korában magával ragadta, de azért a rockot sem vetette meg soha. Ha rövid időre is, de tagja volt a Hawks együttesnek, amelynek tagjai később The Band néven váltak világhírűvé. David hamar saját együtteseket szervezett az elsőt The Shays, a másodikat The Bossmen néven. A főnökök elnevezés arra utal, hogy David szívesen dolgozott, dolgozik csapatban és nem kívánja kisajátítani a frontembernek járó kiváltságokat. A The Shays együttessel 1964-ben lemezt is megjelentetett. Az ő első személyes felvétele John Lee Hooker: Boom, Boom című dala volt, amellyel értésre adta, hogy az általa művelt zenének az egyik alapköve a blues.
Korai dalai közül a Walk, walk walk és a Brainwashed volt az, amelyekkel a kanadai lista élére és az országos figyelem középpontjába került. Ettől kezdve klubok, koncertek sokasága jelezte, hogy véglegesen befutott. Együttesével és szólóban fellépett John Lee Hooker mellett Muddy Watersszel, Willie Dixonnal, Sonny Terryvel, Brownie McGheevel és másokkal.
Életének új fejezete volt, amikor csatlakozott az eleinte a Chicago együttessel rivalizáló Blood Sweat and Tearshez. A banda eredeti énekese, Al Kooper más alapító tagokkal együtt távozott, miután első lemezükkel nem sikerült megváltaniuk a világot. David csatlakozásával markánsabbá vált a Blood Sweat and Tears hangzása és ez a mosolygós fickó hangulatosabbá, családiasabbá tette az együttest. A második lemez minden dala kivétel nélkül mesterdarab. A You've Made Me So Very Happy, az And When I Die, a Spinning Wheel, a Blues Part II, majd a harmadik lemez Hi De Ho című száma és a negyedik album ismét csak egy az egyben új irányokat mutatott a fehér blueszenészek és a rock művelői számára.
Ahogy az ilyenkor lenni szokott David elhagyta csapatát és a szakítás után a Blood Sweat and Tears halvány árnyéka lett korábbi önmagának. Később visszatért, de az egyébként nagyszerű Nuclear Blues-zal nem tudta megismételni korábbi sikereit. Azóta is Blood Sweat and Tearsnek hívják csapatát, bár az eredeti zenészekből hírmondó sem maradt. Kétszer járt Budapesten és a Szigeten ezreket ragadott magával.
David Clayton-Thomas széles körből állítja össze repertoárját: szívesen énekli Billie Holiday, Stevie Winwood és Laura Nyro szerzeményeit természetesen folytatva a Blood Sweat and Tears hagyományait. Kitűnő, másutt már bizonyító New York-i zenészekkel dolgozik, még ha az ő neve jelenti továbbra is a húzóerőt. Davidnek 1998-ban megjelent a Blue Plate Special című albuma, amelynek zenei világát ismét a blues hatja át.
Tavaly nyáron David Clayton-Thomas/Tequila Sunrise címmel egy olyan CD-t dobtak tőle piacra, melyen mindkét 1972-es lemeze együtt hallható, tehát 22 dalt élvezhetünk a derűs, öblös hangú mackótól. (Kovács Miklós)
A hatvanas évek végén erőre kapó dzsesszrock egyik kitűnő - sokak szerint a legjobb - együttese a hébe-hóba ma is létező Blood Sweat and Tears. A nagy számú fúvóssal felvonuló zenekar naggyá tételében elévülhetetlen érdemei vannak a most hatvankét esztendős David Clayton-Thomas énekesnek.
Tetszett a cikk?



