Az angliai Macclesfieldben jött világra 1933. november 29-én. Zenét szerető, gazdag lemezgyűjteménnyel rendelkező családban nevelkedett, ő maga is fiatalon lett e gyűjtőszenvedély "áldozata".
A sok hangszeren - gitáron, billentyűsökön és szájharmonikán - játszó Mayall későn robbant be a zenei életbe. Az ötvenes években inkább hallgatta, mint művelte a zenét, de koreai katonáskodása idején - ha tehette -, gitározni tanult. Hazatérve alakította első együttesét, a Powerhouse Fourt. Akkoriban inkább képzőművészettel foglalkozott, aminek később lemezborítók készítésénél látta hasznát.
A hatvanas évek elején megismerkedett a brit blues másik kiemelkedő egyéniségével, a ma már halott Alexis Kornerrel. Tanácsait felhasználva alakította 1961-ben Blues Syndicate nevű együttesét, majd éppen negyven évvel ezelőtt megszületett a máig befejez(het)etlen történet, a Bluesbreakers.
A brit blues és rock fejlődése szempontjából kiemelkedő jelentőségű társulat 1964-ben jelentette meg első lemezét, amelyet napjainkig több mint negyven követett nem számítva a válogatásokat. Korai albumai közül mestermunka a Bluesbreakers with Eric Clapton, a Blues from Laurel Canyon, a Blues Alone, a So Many Roads, a Turning Point és a Jazz Blues Fusion. Az újabb lemezei közül az 1999-es Padlock On the Blueson John Lee Hookerrel, színes bőrű tanítómesterével énekel. Kitűnő a 2001-es Along for the Ride, amelyen korábbi zenésztársai és barátai közül játszik Eric Clapton, Gary Moore, Dick Heckstall-Smith, Jeff Healey, Mick Taylor és még jó néhányan. A 2002-ben megjelent Stories volt az első listavezető albuma, a néhány napja kiadott 70th Birthday Concert című lemezén többek között Chris Barber, Eric Clapton és mások játéka hallható.
Említést érdemel, hogy vele zenélt többek között Jack Bruce (Cream), Mick Fleetwood, John McVie és Peter Green (Fleetwood Mac) valamint Aynsley Dunbar. Mayall neveltje volt a minap Budapesten járt Colosseum, a Manfred Mann és a Rolling Stones több tagja - valamennyi volt zenésztársát és az általuk alakított kitűnő zenekarokat lehetetlen felsorolni. Együttese igazi műhely, ahol az "öreg" sem szégyellt társaitól tanulni. A hetvenes években egy időre leállt a Bluesbreakers, de 1982-től újjáalakult.
Bár a blues nem kifejezetten slágertermelő műfaj, Mayallnak vannak széles körben kedveltté vált darabjai, például a Room to Move, a The Law Must Change, a Key to Love, a Telephone Blues és mások.
John Mayall és a Bluesbreakers hétszer lépett fel Magyarországon, a legutóbb idén tavasszal. A hosszú fehér haját lófarokban viselő blueskirály Budapesten kívül Debrecenben és Szegeden is koncertezett. Az utóbbi években együtt játszó Bluesbreakers minden zenésze amerikai: közülük a páncélszekrény méretű Buddy Whittington gitáros méltó nagy elődeihez.
Miközben Mayall neve és mindenkori együttese a minőséget jelenti a blues és a rock történetében, feltűnő, hogy nincs egyetlen Grammy-díja sem és nem tagja a rock and roll halhatatlanjai családjának sem. (Kovács Miklós)
Hihetetlen, de igaz: John Mayall, a fehér blues talán utolsó mohikánja 70. születésnapját ünnepli. Mozgalmas négy évtizedet töltött el ebben a műfajban, s most sincs nyugta: születésnapja előtt spanyol-portugál-olasz turnét bonyolított le és lemeze is megjelent a kerek évfordulóra.
Tetszett a cikk?



