A nyáron a Főnök, Mick Jagger, most Keith Richards, a Rolling Stones másik stílusformáló egyénisége lépte át a hatvanadikat. És ezek még mindig zenélnek! Jagger, Richards és Charlie Watts a több mint negyven éve gördülő Kövek alapító tagjai, akik ha olykor össze-összezördülve is, de kitartanak egymás mellett.

Nem sokkal kullog mögöttük a legfiatalabb Kő, Ron Wood sem.
Ami az ünnepeltet illeti, London egyik elővárosában, Dartfordban jött a világra 1943. december 18-án, egy szem gyerekként. Gitározni állítólag autodidaktaként tanult meg. Jaggerrel 1951-ben, az elemi iskolában ismerkedtek meg, barátok lettek. Gyermekkorában kórusokban énekelt, amíg kamaszkori mutálása miatt abba nem kellett hagynia. Tizenéves volt, amikor az amerikai rock and roll felé fordult az érdeklődése. A hatvanas évek elején összebarátkozott Dick Taylorral, aki eleinte a Stonesszal tartott, utóbb egy másik kitűnő angol rhythm and blues banda, a Pretty Thing vezéregyénisége lett.
Amikor a Rolling Stones 1962-ben először a színre lépett, a rock and roll és blues alapszámaiból állt a repertoárja, az 1964 tavaszán megjelent első lemezükön még egyetlen saját számuk sem volt. Az év végén megjelent, 12x5 című albumukon viszont már több saját dal szerepelt, köztük a kitűnő Good Times, Bad Times. Beindult a közös dalgyártás Jaggerrel, és kettősük legalább annyira meghatározó szerzőpáros lett, mint a Lennon-McCartney.
Jagger és Richards zenei ízlése nagyjából megegyezett, a véleménykülönbségek olykor élesedő-csendesedő vitákban tükröződtek. Keith picit konzervatívabb, ez jól meglátszik a kedvencein is: Chuck Berryt, a countryzenét egyaránt befogadja. Az együttesen belül is szívesen maradt az olyan klasszikussá vált közös dalok mellett, mint a Jumpin Jack Flash, a Honky Tonk Woman. Jagger viszont - főként szólólemezein - közelebb engedte magához a fiatalabbak zenéjét. Ezzel együtt, ha voltak is ízlésbeli viták közöttük, azok nem fajultak el túlságosan.
Keith Richards tizenöt évvel ezelőtt jelentette meg első szólólemezét Talk Is Cheap (Beszélni könnyű) címmel. Ez a cím is utal rá: Keith nem egy szövegláda, bár élvezetes nyilatkozatokat képes kipréselni magából, gyakran lényegre törőbbet, mint Jagger. A "beszélő" lemez után 1991-ben egy koncertalbummal, 1992-ben pedig a Main Offender című stúdióalbummal rukkolt elő, azóta nem erőlteti az egyéni ambíciókat.
A Rolling Stones mellett Keith dolgozott a Beatlesszel, Chuck Berryvel, Aretha Franklinnel. Hallható játéka Alexis Korner, B.B. King, a Neville Brothers, Bo Diddley, Rod Stewart, Tom Waits, Marianne Faithfull, Sheryl Crow és mások lemezein. Százakra rúg azoknak az együtteseknek és előadóknak a száma, akik műsorukra tűzték - főként Jaggerrel közös - dalait. Vendégként többnyire gitározott, olykor a basszust és a billentyűket is kipróbálta.
A legutóbbi megrázkódtatást Jagger és Richards kapcsolatában Mick lovaggá ütése jelentette. Keith többször, a legkülönbözőbb fórumokon bírálta emiatt zenésztársát. Néha csak finoman, néha durvábban, de folyton hangoztatva: nem az irigység dolgozik benne - neki nem kellene ez a fajta dicsőség.
Borítékolható: nem ez az utolsó összezördülésük, de nem valószínű, hogy valaha is kenyértörésre kerülne sor kettejük között. (Kovács Miklós)
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.