Graham Alvin Lee a Robin Hood nevéről híres Nottinghamben született 1944. december 19-én. A zene szeretetét otthonról hozta. Példaképe Charlie Christian, aki Benny Goodman gitárosa volt.
Tinédzserként már zenekarban játszott: az 1960-ban szerveződött Atomites együttesben Leo Lyons basszusgitárossal, aki azután éveken át a társa maradt. Két év múlva a Jaybirdsben bukkant fel Lyonsszal együtt. Újabb két év múlva megjelent első lemezük, megnyerték a társulásnak Chic Churchill billentyűst és a zenekar 1966-ban átkeresztelkedett: Ten Years Afterre. A banda negyedik tagja Ric Lee dobos, aki csupán névrokona.
A Ten Years After és Alvin Lee diadalmenete 1967-ben kezdődött. A windsori fesztiválon bemutatkoztak a szélesebb nyilvánosság előtt és megjelent első albumuk is. A nevüket viselő lemezről már kitűnt, hogy erőteljes és technikás gitáros Alvin, ráadásul mentes a sztárokra jellemző mesterkéltségtől. Az 1968-ban megjelent második Ten Years After-album az Undead live, amelyet hamar követte a harmadik Stonedhenge és a negyedik, a Ssssh is.
Alvin Lee és társai tisztelték a nagy elődöket, feldolgoztak klasszikus bluesokat és azok modorában gyártották a jobbnál jobb saját számaikat: a Hear Me Calling, a Love Like a Man, a Choo, Choo Mama és a legnagyobb sikerük, az I'm Going Home a fehér blues gyöngyszemei. A dalok túlnyomó többségének Alvin Lee volt a szerzője.
A Woodstock után Alvin Lee gitárjátéka nagy tetszést aratott, egy évvel később Wight szigetén is. Még ugyanebben az évben,1970-ben megjelent a Ten Years After egyik legjobb lemeze, a Cricklewood Green, 1971-ben a Watt, 1972-ben pedig a Rock and Roll Music to the World.
Az együttes ebben a formában 1975-ig létezett. A gitáros ezután Alvin Lee and Co. majd Ten Years Later néven szervezett újabb zenekarokat. Hullámzó hetvenes évek után erőteljes nyolcvanasok következtek. Ebben az évtizedben kétszer is járt Budapesten. Az évtized elején Mick Taylorral készítettek felvételeket, de ezt - nem tudni miért - soha nem adták ki. A zenekar nevéhez hűen, tíz év múltán (Ten Years After) - első együttesének feloszlásától számítva - ismét összejött az eredeti Ten Years After. Ezt a produkciót többször is megismételték, legutóbb 1998-99-ben turnézott a régi cimboráival, de azóta Alvin Lee inkább szólómunkáival foglalatoskodik.
Idén jelent meg tőle a Mylon LeFevre-rel közösen készített On The Road To Freedom című album, melynek érdekessége, hogy a lemezkészítő csapatban ott volt Steve Winwood és Mike Fleetwood is. (Kovács Miklós)
Ezzel a címmel a Ten Years After gitárosát az 1969-es woodstocki fesztiválon bemutatott produkciója után tüntették ki, ahol az Im Going Home-ot úgy játszotta, hogy a tömeg lehidalt tőle. Természetesen, akik nem a helyszínen, hanem csak filmen látták a banda szereplését, az a tíz perc bennük is mély nyomot hagyott.
Tetszett a cikk?



