Hiába vált ki már több mint negyedszázada a Rolling Stones soraiból, még mindig velük hozzák összefüggésbe Mick Taylor nevét. Brian Jones helyét foglalta el a Stonesban, és ajánlója nem volt más, mint John Mayall, a brit blues apjaként tisztelt muzsikus.

1948. január 17-én született Hertfordshire-ben. A Gods nevű helyi zenekarban gitározott, majd 1967 nyarán Peter Green helyére került John Mayall Bluesbreakers együttesébe. Két évet töltött a vezető angol bluesegyüttesben és ezalatt olyan nagyszerű albumokon játszott, mint a Crusade, a Bare Wires és a Blues From Laurel Canyon. Főnöke ajánlotta Mick Jaggernek, amikor a Stones fenegyereke, Brian Jones megvált a zenekartól.
Az "angyalarcú" Mick Taylor 1969. július 5-én mutatkozott be új zenekarával a londoni Hyde Parkban kb. 250 ezer ember előtt. Nem mindennapi debütálás volt. Elődje két nappal korábban halt meg egy, a mai napig nem teljesen tisztázott vízbefúlás kapcsán. Mick így emlékezett azokra a napokra: "Nehéz volt Brian örökébe lépni. Azt tudatosították bennem, hogy egy másik ember lábnyomában kell haladnom. Amikor csatlakoztam az együtteshez, olyan volt, mintha egy új zenekarhoz csatlakoztam volna, mert már két éve semmilyen turnét nem csináltak. Mindig úgy gondoltam, hogy Brian Jones nagy zenész volt. Sohasem ismertem személyesen, így számomra nem volt nagy érzelmi trauma a halála."
A Rolling Stones olyan albumain játszott Mick Taylor, mint a Let It Bleed, a Sticky Fingers, az Exile On Main Street, vagy az It's Only Rock 'n Roll. 1974 decemberében vált meg Jaggeréktől. Előbb Jack Bruce együtteséhez csatlakozott, majd 1979-ben kiadta első szólóalbumát, amelyen a blues, a pop és a Jeff Beck-féle fúziós zenét játszotta.
1983-ban Bob Dylan Infields című albumán szerepelt, majd turnéra is ment az amerikai dalnokkal. Bár neve nem forgott mindig közszájon, de szinte búvópatak-szerűen végig jelen volt a zenei életben. 1992-ben a New York állambeli Rochesterben működő The Coupes De Villes együttes Burnin' Blues CD-jén vendégszerepelt az egyik hosszabb lélegzetű számban (So Many Reasons), amely hangulatában némileg emlékeztet Gary Moore: Still Got The Blues című darabjára. Ugyanennek a csapatnak 1999-es Blues For You című koncertlemezén szintén vendégeskedett, és a lemez a legjobb kortárs bluesalbum kategóriában Grammy-jelölést kapott.
1997-től rendszeresen turnézik All Star Blues Band-jével, melyben Max Middleton (billentyűs hangszerek), Robert Ahwai (ritmusgitár), Michael Bailey (basszus) és Jeff Allen (dob) szerepelnek. 98 márciusában fellépett Budapesten is. Közel két évtized után 1999-ben készítette el újabb szólóalbumát A Stone's Throw címmel. Ezt az albumot az amerikai Cannonball Records, egy blueslemezek kiadására szakosodott lemezcég is kiadta. 2001 nyarán ismét nálunk járt Taylor, ezúttal a paksi Gastroblues Fesztivál jó zenére szomjas közönségét bódította el fantasztikus gitárjátékával.
Tavaly februárban Shadow Man címmel egy 17 kompozíciót tartalmazó albumot tett le a brit blues rajongóinak asztalára, hallhatjuk tőle többek között a You Shook Me koncertfelvételét 13 percben és a Cant You Hear Me Knockin című opust közel 14 percben.
(Nemes Nagy Péter)
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.