Hatvanadik születésnapját ünnepli Charlie Musselwhite amerikai szájharmonikás, aki a fehér blueszenészek között a legjobbak közé tartozik ezen a hangszeren. Mississippi államban, Kosciusko kisvárosban született 1944. január 31-én.

Charlie MusselwhiteKisgyermekkorától Memphisben élt, apja hangszerkészítő volt, aki fiát tizenharmadik születésnapjára gitárral ajándékozta meg. A kitűnő zenész - saját bevallása szerint - már akkor vonzódott a blueshoz, s kereste a kapcsolatot a helybéli fekete és fehér zenészekhez. Sonny Terry fekete szájharmonikás játékát hallva kötelezte el magát a herfli mellett.


Tizennyolc éves korában Chicagóba költözött. Charlie - akinek nevét olykor Charleynek is írják - az északi nagyvárosban olyan nagyágyúktól tanulhatott többek között, mint Big Joe Williams, Homesick James, és - igaz, csak rövid ideig, de - játszhatott Mike Bloomfield gitárossal. Miután jó híre megelőzte, kézről kézre adták: muzsikált például John Hammonddal, a Blues Project együttesel.


Kaliforniába költözött és itt alakította meg Southside Blues Band nevű együttesét, amellyel megjelentette a Stand Back! Here Comes Charley Musselwhites Southside Band című első lemezét. Olyan kitűnő zenészekkel készítette az 1967-ben kiadott korongot, mint a később John Mayallhoz szegődő Harvey Mandel gitáros és a billentyűsökön és gitáron játszó Barry Goldberg. Ő maga a szájharmonika mellett megtartotta a gitárt is. Bár zenésztársai továbbálltak, Musselwhite a következő években újabb nagyszerű albumokat hozott össze, köztük a Stone Bluest, a Tennessee Womant.


A lemezkiadások lendülete valamelyest fékeződött a hetvenes évek elején, de az évtized közepétől ismét kitűnő sorozata kezdődött, amelynek legsikerültebb darabjai a Goin Back Down South és a Takin My Time. A nyolcvanas évek terméséből a Memphis Tennessee volt a legkiemelkedőbb, az elmúlt évtizedben az In My Time, a többször is megjelentetett Up And Down The Highway Live című koncertfelvétele és a One Night In America jelezte Musselwhite fáradhatatlanságát.


Hosszú sor kerekedik azokból a zenészekből, akikkel Charlie Musselwhite együtt dolgozott. Említést érdemel közülük a már említett Barry Goldbergen és Mike Bloomfielden kívül Elvin Bishop, Robben Ford, Larry Taylor. Közreműködött Kenny Burrell, John Lee Hooker, Bonnie Raitt, Tom Waits, William Clarke lemezein, ezen kívül látható-hallható volt a Blues Brothers 2000 című filmben.


Hangszeres teljesítményéért tavaly megkapta a blues legrangosabb elismerését, a W. C. Handy-díjat, amelyre több más alkalommal, - így idén is - jelölték. A One Night In America című albuma két Grammy-jelölést is kapott.


(Kovács Miklós)

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.