
Kisgyermekkorától Memphisben élt, apja hangszerkészítő volt, aki fiát tizenharmadik születésnapjára gitárral ajándékozta meg. A kitűnő zenész - saját bevallása szerint - már akkor vonzódott a blueshoz, s kereste a kapcsolatot a helybéli fekete és fehér zenészekhez. Sonny Terry fekete szájharmonikás játékát hallva kötelezte el magát a herfli mellett.
Tizennyolc éves korában Chicagóba költözött. Charlie - akinek nevét olykor Charleynek is írják - az északi nagyvárosban olyan nagyágyúktól tanulhatott többek között, mint Big Joe Williams, Homesick James, és - igaz, csak rövid ideig, de - játszhatott Mike Bloomfield gitárossal. Miután jó híre megelőzte, kézről kézre adták: muzsikált például John Hammonddal, a Blues Project együttesel.
Kaliforniába költözött és itt alakította meg Southside Blues Band nevű együttesét, amellyel megjelentette a Stand Back! Here Comes Charley Musselwhites Southside Band című első lemezét. Olyan kitűnő zenészekkel készítette az 1967-ben kiadott korongot, mint a később John Mayallhoz szegődő Harvey Mandel gitáros és a billentyűsökön és gitáron játszó Barry Goldberg. Ő maga a szájharmonika mellett megtartotta a gitárt is. Bár zenésztársai továbbálltak, Musselwhite a következő években újabb nagyszerű albumokat hozott össze, köztük a Stone Bluest, a Tennessee Womant.
A lemezkiadások lendülete valamelyest fékeződött a hetvenes évek elején, de az évtized közepétől ismét kitűnő sorozata kezdődött, amelynek legsikerültebb darabjai a Goin Back Down South és a Takin My Time. A nyolcvanas évek terméséből a Memphis Tennessee volt a legkiemelkedőbb, az elmúlt évtizedben az In My Time, a többször is megjelentetett Up And Down The Highway Live című koncertfelvétele és a One Night In America jelezte Musselwhite fáradhatatlanságát.
Hosszú sor kerekedik azokból a zenészekből, akikkel Charlie Musselwhite együtt dolgozott. Említést érdemel közülük a már említett Barry Goldbergen és Mike Bloomfielden kívül Elvin Bishop, Robben Ford, Larry Taylor. Közreműködött Kenny Burrell, John Lee Hooker, Bonnie Raitt, Tom Waits, William Clarke lemezein, ezen kívül látható-hallható volt a Blues Brothers 2000 című filmben.
Hangszeres teljesítményéért tavaly megkapta a blues legrangosabb elismerését, a W. C. Handy-díjat, amelyre több más alkalommal, - így idén is - jelölték. A One Night In America című albuma két Grammy-jelölést is kapott.
(Kovács Miklós)



