Ha az alul lévő, gyorsabban pusztuló kőzet nagyon hamar erodálódik, vízesés alakul ki. Vannak esetek amikor ez nem így van, megeshet, hogy az alap kőzet a folyót keresztezve megreped vagy lesüllyed, de az is megtörténhet, hogy a folyó egy szikla fal tetejéből ered és vízesésként kezdi vándorlását a tengerekig.
A vízesés Zambia, Zimbabwe és Botswana felől közelíthető meg, de gyakorlatilag az első két ország osztozik rajta, amiket a zuhatag közvetlen közelében, a Zambézi felett átívelő vasúti híd köt össze. A Viktória-vízesés a Zambézi folyónak köszönhető, ugyanis Afrika negyedik leghosszabb folyója a Batoka-fennsíkról zuhan alá a száz méteres mélységbe.Az itt élő bennszülött népek már régóta ismerik a zuhatagot, a "mennydörgő gőzölgés" elnevezés a makololóktól származik.

Ha északról közelítünk a Viktória-vízeséshez, gomolygó, fehéres párafelhő tűnik a szemünk elé, amely –mintha saját hatalmasságán morgolódna- dübörögve emelkedik a végtelen afrikai ég felé. Egy itt lakó törzs Mo-si-oa Tunyának – vagyis „Mennydörgő füst”-nek nevezte el.
A széles Zambézi derűs nyugalommal közelít a szakadék felé, lusta hömpölygését csupán néhány elszórt sziget akasztja meg, és itt, középső szakaszán 1,6 km széles folyó, egyszer csak átbukik a sziklaperemen, és teljesen megváltozik. Az egyik parttól a másikig csapódva, a víztömeg hosszan és hihetetlenül vad robajjal zuhan le egy keskeny, meredek sziklahasadékba, amely mindössze 60 m-nyire szorítja össze a folyót.
Bár a víz mennyisége évszakonként változik, a folyóduzzasztó esőzések idején percenkén akár 540 ezer t (550 millió l) víz is átbukhat az 1,5 km széles kőperemen. Ez a világ legszélesebb vízesése.
A levegőben szétszóródott vízcseppeken megtörő napsugarak ragyogó szivárványíveket rajzolnak az égre. A felfelé meredő sziklák és a kiemelkedő szigetek három nagyobb szakaszra osztják az aláhulló széles vízfüggönyt. Egyiküket, az említett fényhatás miatt Szivárványvízesésnek, a másikat Fő zuhatagnak, míg a harmadikat Keleti vízesésnek nevezik. Tiszta, holdfényes éjszakákon a fátyolként lebegő párában különleges, éjszakai szivárvány dereng fel.
A látvány odalenn sem veszít fenségességéből, ahol a folyó teljes víztömege a szűk szurdokba kényszerül, s vad zúgással rohan a Boiling pot – „forrongó katlan”- nevű, örvénylő medence felé. Ebből kilépve, a víz kanyargó szurdokokban folytatja útját több mint 60 km-en át.
Alig van ehhez fogható, félelmetes táj a világon. A valaha a vízesés fölötti vidéken élő kokolo törzs tagjaitól származik a „menydörgő füst” elnevezés, akik annyira rettegtek a zuhatagtól, hogy óvakodtak akárcsak a közelébe is menni. A szomszédos tongák szentnek tartották a vízesést, és a szivárványt Isten jelenléteként értelmezték. A Keleti vízesésnél, fekete bikák feláldozásával, vallásos szertartásokat rendeztek.

David Livingstone skót misszionárius orvos, aki 1855-ben első európaiként járt itt, a vízesést Nagy-Britannia uralkodójáról, Viktória királynőről nevezte el. Szerinte ez a vízesés volt a legpompásabb látvány, amellyel Afrikában találkozott. Livingstone így írt a zuhatagról: „… mintha a föld nyelte volna el, s a szakadéknak, amelybe beleveszett, a másik széle, úgy tűnt, mintha mindössze 30 m-nyire lett volna.”
Aztán így folytatta: „… mindaddig nem értettem, miről van szó, amíg ámulattal eltelve nem kúsztam el egészen a perem széléig, ahonnan lepillantottam az óriási mélységbe, amely a folyó két partja között, teljes szélességben húzódott, s láttam, hogy a csaknem 1000 m széles folyam vagy harminc métert zuhan lefele, majd hirtelen belepréselődik egy 15-20 m-nyire elkeskenyedő szurdokba. Az egész vízesés attól van, hogy a két part között meghasadt a kemény bazalt, s ez a szurdok aztán a bal part felöl indulva még vagy 50-60 km-en át húzódik a hegyek között.”
Kapcsolódó cikkek
Ma már tudjuk, hogy a Viktória-vízesés örökös visszavonulásban van. A mai zuhogó a nyolcadik, amely az utóbbi félmillió év alatt alakult ki. Mindegyik vízesés feltehetően úgy keletkezett, hogy a folyó lávamedrében, amelyet repedések hálóznak be, kialakult egy mélyedés, ahonnan a folyó kimosta a lágy töltőanyagot, s a maga vájta üregbe zúdult bele. Ebben azonnal erodálni kezdte valamelyik gyengébb repedést, amelyből fokozatosan szurdokot mélyített fölfelé, folyás iránnyal szemben, míg egy újabb, keresztben húzódó repedést el nem ért.
A jelenlegi vízesés leggyengébb pontja a nyugati Devil’s Cataract. Itt már mintegy 30 méterrel lejjebb van a szikla perem mint másutt, s a folyó addig mélyíti a sziklát, amíg a Zambézi teljes vízhozamával ebbe a hasadékba fog belezuhanni. A jövőben valószínűleg ez lesz a vízesés kilencedik zuhogója.



