Ez a nyár olyan, mintha már valóban a pokolban égnénk. A lángoló forróság még akkor is a hátadba csap, amikor már azt hiszed, hogy kezd lemenni a nap a maga járásán. Ilyen hosszú forró nyarak szerintem körülbelül 10- 12 éve vannak csak. Azelőtt normális nyár volt; bár égtünk is, barnultunk is, melegünk is volt, de legalább nem fuldokoltunk.
Amikor azonban tavaly Augusztus 20-án kimentem a Parlamenthez megnézni az ünnepi tűzijátékot, hát a sok ember között azt hittem, hogy menten megfulladok.
Kint vagyok az utcán, és nem érzem, hogy lenne levegőm, mondogattam ott a barátaimnak, és elgondolkoztam azon, hogy valóban eljöhet egy olyan idő, amikor kimész az utcára, és simán megfulladsz a levegőtlenségtől és a forróságtól. Szép remények, jó lehetőségek várnak még ránk, az már látszik.
Ha ebben a hőségben meglátok egy olyan hivatalos papírt, amire az van írva, hogy „hűségnyilatkozat”, akkor azonnal a hőség és annak ellentéte a hűség jut az eszembe. Hogy mi a hőség, azt fentebb ecseteltem, de hogy mi az a hűség, az még csak most jön. Figyelj jól! A hűség az egy hűs ég, valami, ami magasan van nekem, és kellemesen hűsít, megnyugtat és biztonságot ad; azt a bizonyosságot, hogy mindig fogok tudni lélegezni, s ezáltal élni és fennmaradni míg a világ, világ és két nap…Ez nekem a hűség.
Én nem azért vagyok hű vagy hűtlen valakihez, mert azt nekem megparancsolja egy papír, mondjuk egy házassági hűségnyilatkozat vagy egy válási egyezség, hanem azért, mert belülről nem kívánok éppen mással női-férfi kapcsolatba lépni, amikor van egy, aki mindent visz.
Hűséges típus vagyok, szoktam volt mondogatni a barátaimnak, akik ezen jót kacagnak. De miért? -, kérdem én. Én mindig hűséges voltam az adott kapcsolatomhoz, társamhoz, páromhoz, ameddig az belülről jött. Ha már nem jött, akkor meg jött valaki más, „bejött a képbe”, ahogy mondani szokták, és akkor usgyi, mentem menten kipróbálni az illető állóképességét. Egyébként ezek megint csak szavak és szójátékok. Egy percig se hidd, hogy én ennyire szexmániákus vagyok, sőt! A két kezemen és a két lábamon meg tudnám számolni, hányszor érdekelt engem igazán a szex maga az ő eredendő bűneivel együtt, és milyen végtelen sokszor kerestem inkább az igazit, aki mindent kiigazít, a nagy Őt, és a méltó társat, de leginkább a szenvedélyes szerelemet.
Na most, ha nem jön a képbe senki, akkor ezt ugye kereshetem hóttomig. Ha meg bejön a képbe, akkor meg minek kergessem el, ha végre már itt van és látom a fejét?
Volt olyan, hogy évekig csak álmaimban jöttek elő a régen volt kapcsolataim, és mindig fülig érő szájjal ébredtem, mintha megtörtént volna minden. És hát meg is történt Szerintem ugyanis az álom-élet éppen olyan fontos, ha nem fontosabb, mint a mindennapi, amit valódinak mondunk. Szerintem az álomban jön elő, ami az igazság, tehát ami igazi, és hiteles, és aminek úgy kellene működnie, és a mindennapi életben jön elő a valóság, vagyis az, amit mindebből meg is tudunk valósítani.
A múltkor például összetörten ültem az ágyamon, és azon gyötrődtem, hogy honnan lesz pénzem a szükséges számláimra, tartozásiamra és egyéb fontos kiadásaimra. És akkor megszólalt egy belső hang, ez volt az intuíció, az álom kistesója, hogy nyugi, ne pánikolj, és főleg ne aggódj, mert aggkor hamar megöregszel, hidd el, hogy a pénznek a forrása ott van benned, a te legbensődben, a tehetségedben. Azt vedd elő, használd, alkalmazd, és dőlni fog a pénz arra, amire valóban szükséged van, mert amire nem, arra nem fog dőlni. Ennyi, ilyen egyszerű ez az egész: Pénz azt mindig van, mint a levegő. A bőség körülvesz, csak hát annyira, de annyira meg vagyunk nyomorítva mindenféle hiedelmektől, hogy egész egyszerűen még azt sem tudjuk elvenni, ami nekünk jár, ami jár nekünk.
Az emberek többsége sem ajándékozni, sem ajándékot elfogadni nem tud. Én mindent a legnagyobb örömmel fogadok el, mert tudom, hogy ha nem jó nekem, akkor továbbadom valakinek, akinek jó lesz vagy eladom, vagy akármi. És amikor adom az ajándékot, akkor azt adom, amim van itthon, és amiről úgy gondolom, hogy az a másik ugyanígy járhatna el vele. Mindig mellbevágó a számomra, amikor valaki nem fogadja el, amit adok neki, sőt visszaadja azt. Szerintem ez az egyik legnagyobb bunkóság, vagy ha szépen akarok fogalmazni, butaság és tudatlanság. Miért nem fogadja el?
Ez azt jelenti a számomra, hogy engem nem fogad el annak, ami vagyok, úgy, ahogy vagyok, a hibáimmal és az erényeimmel egyetemben. És ez az, ami fáj, Fogadja el, aztán csináljon vele, amit akar, ennek már nem megyek utána. És az is szörnyű, ha valaki megsértődik azon, hogy a másik továbbadja az ajándékát. Miért ne tehetné ezt meg? Ha már odaadtunk bármit, azzal azt tesz a másik, amit csak akar.
Na, ennyit erről. De hol is hagytuk abba, vagy még inkább, mivel is kezdtük? Hát a hőséggel és a hűséggel. Szóval, hogy mi az a hűség, és hogy én hűséges voltam-e, vagyok-e, leszek-e, és így tovább. Hát perszehogy…
Ebben teljességgel megnyugodhat mindenki, aki velem van. Akivel vagyok, ahhoz hűséges vagyok, amíg az belülről jön, ha meg már nem jön, akkor más jön (ismétlem magam, hogy jól megjegyezd), és akkor szólok, idejében szólok, tisztán szólok, mint a vadgalamb, hogy ne essék félreértés, sem félrelépés. Most már más érdekel, most lelépek, avagy ilyesmit Hűséges tehát alapjáratban önmagamhoz vagyok, és ahogy az egyik nagy író írja, ha hűséges vagy önmagadhoz, abból egyenesen következik, hogy hűtlen másokhoz sem leszel. Érthető, nem?
Márk félt attól, hogy másokkal is van szexuális kapcsolatom, de szerintem csak az egészségét féltette, nem engem. Félt az aidstől, korunk egyik legszörnyűbb betegségétől. Bármilyen megalázó is volt, el kellett mennem vele aids tesztre, de aztán rájöttem, hogy ez nekem is biztonságot ad, és hogy egy olyan világban élünk, ahol ezt nem szabadna kihagynia senkinek sem, aki új párkapcsolatot kezdeményez.
Ugyanakkor voltak furcsa elképzelései a nemek közti igenekről. Azt gondolta, hogy velem (illetve a mindenkori aktuális párjával van szexuális kapcsolata is, de más nőkkel is lehet erotikus barátságban, ami azt jelenti, hogy megfoghatja őket, kézen fogva sétálhatnak, meg is simogathatják egymást, de nem csókolóznak, és semmi más nedvcserés támadást nem intéznek egymás ellen, avagy egymásért sem. Ez megdöbbentette azokat a nőket is, akikkel ilyesmit kezdeményezett, mert szerettek volna mondjuk tovább lépni, de ő akkor elmondta, hogy neki barátnője van, és megdöbbentett engem is, aki a barátnője voltam, hogy másnőkkel is sétál kézen fogva.
Én hűséges voltam hozzá mindem értelemben, de értelemszerűen ő tartott attól, hogy én nem vagyok hűséges, mivel benne dúlt az, hogy ne legyen hűséges, csak éppen a félelemi visszatartották attól, hogy más nőkkel is valódi szexuális kapcsolatra lépjen- Ez vetett egyébként véget az első felvonásunknak. Én nem akartam megalázott barátnő lenni, sem erotikus barát, hanem vagy teljesen csak egyedül én, avagy semmi és senki más.
A második felvonásban, ez rendben is volt egy ideig. Márk kidolgozott egy hűségnyilatkozatot, amiben benne volt, hogy ha bármelyikünk is kezd eltávolodni a másiktól, azt 2 hétig szép lassan tegye, és ez idő alatt mással még ne létesítsen szexuális kapcsolatot. Ez újabb biztonságot adott mindkettőnknek, és persze az is, hogy ebben a második felvonásban már egyértelműen az enyém volt a főszerep, és várólistások sem voltak már.
Mira
Te+Én+Szex fórum
Ez a nyár olyan, mintha már valóban a pokolban égnénk. A lángoló forróság még akkor is a hátadba csap, amikor már azt hiszed, hogy kezd lemenni a nap a maga járásán. Ilyen hosszú forró nyarak szerintem körülbelül 10- 12 éve vannak csak.
Tetszett a cikk?



