Na, jó nem hülyéskedem! Biztosan csak az izgalomtól van, hogy ilyen a kedvem. Valószínűleg túlkompenzálom azt a sajnálatos tényt, hogy több mint 1 éve nem voltam férfiemberrel, valamint azt az örömteli tényt, hogy ma előreláthatólag

Na, jó nem hülyéskedem! Biztosan csak az izgalomtól van, hogy ilyen a kedvem. Valószínűleg túlkompenzálom azt a sajnálatos tényt, hogy több mint 1 éve nem voltam férfiemberrel, valamint azt az örömteli tényt, hogy ma előreláthatólag újra kezdődik az időszámítás ebben a sajátos témakörben a magam számára.

- Hello, szia, vesd el magad, és vesd le a ruhád! -, mondanám. Ehelyett rángatózó arcizmaimra fegyelmet és figyelmet, no meg némi gúnyos közönyt erőltetve megmutatom a kabát helyét a fogason és azt az egy pár férfipapucsot, amit az aktuálisan erre tévedő hímnemű a lábára felvehet.
A papucs, mint az otthon biztonságának jelképe, kissé amortizálódott az elmúlt kb. 15 év alatt, de sebaj; ezen nem áll vagy bukik semmi sem. Legalábbis remélem.

Mosoly, ölelések, heherészések, zavarodott betessékelés a szobába, ahol halk zene szól, füstölő illata árad, gyertyafény teszi sejtelmessé a légteret. A kis asztalon két szép pohár áll üresen, vágyakozva arra várva, hogy betöltessék még ma este valami finom nedűvel.
Te+Én+Szex fórum

– Tessék, ezt Neked hoztam! – szól, és átnyújt egy félédes pezsgőt, meg egy szál vörös rózsát.
Lehet, hogy giccses vagy közhelyes, de nekem nagyon jólesik. Pont ennyi elég is ahhoz, hogy ma estére megalapozza a jó hangulatomat.

Leülünk egymással szemben a asztalhoz, mely még bizonytalankodik abban a tekintetben, hogy enni fogunk-e rajta, avagy egy önismereti társasjáték játszásába kezdünk arról, ami égetően fontos kérdés itt és most az életünkben.
– Hogy vagy? Mi újság? - kérdezem én, úgy téve, mintha valójában tényleg érdekelne a felelet. De hát miért is ne? Ez a minimum, hogy megtudjuk egymásról, hogy vagyunk, amikor éppen itt vagyunk, ahol a madár se jár…

Erre ő egy hosszú - a vége nekem is, neki is láthatatlan, tehát végeláthatatlan – mesébe kezd az élete éppen most zajló, igencsak bonyolult és szövevényes folyamatairól. Azt hiszem, hogy egy szót sem értek belőle, talán csak a kötőszavak csengenek ismerősen, de azt látom, hogy feldúlt és ideges attól, ami történik vele, és tehetetlenül áll a kiszámíthatatlan történések előtt. Ó, Jaj! Lehet, hogy ebből lesz az a bizonyos utolsó vicsora…

– Na, jó, akkor nézzük meg ezt a problémát a játék tükrében! -, mondom én, s arra gondolok, vajon kell-e ma még condom. Látod, már megint milyen vagyok? Hát ilyen. Igen, pontosan ilyen. Ez vagyok én, nincs mese, és egyre inkább ilyen vagyok. Szókimondó, bátor és közérthető. Bár egy szót sem szólok, mert közben hősiesen teszem, amit megkövetel a haza, de a szemem huncut csillogása azért elárulhatja benső vágyaimat.
(Lehet, hogy nem is vagyok olyan bátor? Sőt…)
- Adj egy nagy ölelést! - mondja, és kitárt karjaival magához szorít.

Jaj, de jó!!! De jó is ez!!!

Lenyugszom. No, akkor dolgozunk, vagy mi?
Lassan éjfélt üt már a kakukkos óra, térj nyugovóra! De nem, mi játszunk, dolgozunk rendületlenül. Magasan szárnyalunk (semmit sem nyalunk), és mélyen megértjük egymás problémáit, amitől valóban a testvériség érzése árad szét bennünk.
Nem is kell nekem más, gondolom magamban. Néhány óra múlva majd felállunk az asztaltól, és mivel semmi más már nem áll fel, hát ki-ki megy a saját ágyába aludni. Persze neki nincs itt „saját” ágya, de majd csinálunk egyet, azon ne múljék semmi.

Nyugodt vagyok; biztos és nagyon felnőtt. Egy igazából felnőtt női ember, aki pontosan tudja, hogy kinek, mi kell, mire van szüksége, és aszerint cselekszik minden nap.
- Na, jó, itt most hagyjuk abba! – mondja, és hozzáteszi: – Holnap folytathatjuk, de most térjünk nyugovóra!

Halleluja!
Ezek szerint itt alszik ma, gondolom én, és mivel egyre többet kacsintgattunk egymásra az utóbbi fél órában, és egyre többet ölelgettük is egymást, ezért bíztatónak érzem a folytatást.
Megágyazunk. Most látom csak, hogy milyen kicsi ez a lepedő két ember számára.
Alig is fedi be az egész nagy francia ágyat, melyen másfél év óta garantáltan egyedül töltöttem minden éjszakát. Legfeljebb a lányaim feküdtek mellém, ha betegek voltak vagy anyai közelségre vágytak.
De most itt van ő, a férfi ember! Neki vetek ágyat – és kártyát -, és neki készítem a nyoszolyát, hogy kipihenhesse a világban elszenvedett harcainak fáradalmait.
Sül a hús, mondanám, de nem mondom, mert már evett, és különben is vegetáriánus.
Csobog a meleg víz, szólnék, de azért hozzátenném azt is, hogy vigyázzon, mennyi csobog, mert magas a vízszámlánk.
Ahol én alszom máskor), az lesz most az ágyad, de ha megengeded, akkor én külön alszom, mert én úgy jobban tudok
Megengedi. Ő is így van ezzel. Ez jó hír! Nem vagyunk ugyanis már sem 20 évesek, sem pedig József Attilák.

És elérkezik a várva várt pillanat. Itt van a férfi, akire annyira vágytam. Mellettem piheg. Már azt hittem, szétfeszülök, ha nem érinthetek meg egy valódi, tiszta, élő hímneműt. Kértem az égieket, hogy küldjenek nekem egyet szombatra, amikor éppen egyedül leszek, mert a lányaim is bulizni mennek. És az égiek meghallgatták a kérésemet („Jóisten, fönn a mennyekből, küldj egy férfit a készletből…!)
Ő -, nevezzük egyszerűen így, nem is tudja, hogy az én „teremtményem”, de maximálisan adja, amire vágyom. Minden búja és bánata ellenére, buja módon bújik hozzám, tud rám is figyelni, és ez kész csoda, meg aztán azt akarja, amit én, és nem hagy itt pőrén heverni.
Ez aztán a gyönyörűség! Annyira szép, hogy tán nem is lehet igaz. Na, kislány, mit kezdesz akkor magaddal, ha teljesülnek a vágyaid? Íme, itt van. Szabad a pálya.

És tudjátok, mi történt? Nem, nem hiszem, még csak nem is gondolnátok ezek után, hogy mi lett a folytatás.

Az történt, hogy az ágyban kifeküdtem, mint egy szétvert pofájú birkózó, és azt nyögtem, nyögdécseltem cseppet sem kéjesen, hogy totálisan elfáradtam, alig van bennem szusszanásnyi erő is akár, nem vagyok jó semmire sem már ezen az éjszakán...
Na, neee! Sikoltod kedves olvasó, és teljes joggal. Igazad van. Látod, erre vezet az, ha az ember nem azonnal mondja meg, amit szeretne, hanem előbb órákig játssza az agyát, és nem veti meg az ágyát. Ő nem sikoltott, de mondott valamit, amit most nem akarnék közzé tenni, de amitől mindenesetre a maradék harci kedvem is elpárolgott végleg, és a magam hülyeségétől frusztráltan végleg kinyúltam mellette.

Ő elaludt. Éreztem a kis rángásaiból és horkangatásaiból, hogy már az igazak álmát alussza.
Én meg szorosan mellé simultam, hogy érezzem a testét; az erős, fiatal férfienergiáját, és mint egy kisbaba anyja kebelén, elpihentem rajta.
Megfogtam a kezét, és arra gondoltam, vajon szeretem-e én ezt az embert itt az ágyamban? Aztán azt érzetem, hogy szeretem, mint bárki más embert, de sem jobban, sem kevésbé. Aztán arra gondoltam, hogy de miért is gondolok én erre, hiszen teljesen mindegy.
Ami most van, azt akartam, arra vágytam már hetek, hónapok óta; hogy érinthessek egy férfit. És íme, megkaptam a kívánságomat. Hálás lehetek érte. Köszönöm szépen.

Lassan feltápászkodtam, és átkúsztam a másik szobába. Most éreztem csak, mennyire kimerült és fáradt vagyok. Ledőltem a lányom ágyára, amiről lelógott a lábam, amin nekem kicsi volt a takaró és túl nagy a párna. Így kényelmetlenekedtem egy ideig, amikor elerőtlenedve éreztem, hogy éhes vagyok, de nagyon, mínuszban lehet a vércukrom, és jártányi erőm sincs már.
Éjjel volt, sőt hamarosan hajnalodott is már.

Kivert a víz, képtelen voltam elaludni. Kimásztam a konyhába, hogy megigyak egy pohár vizet, amiből aztán két pohár tej lett, meg két szelet vajas kenyér, aztán egy még kis kolbász és sajtocska is, hogy végre rendbe jöjjek energetikailag, de csak egyre rosszabbul éreztem magam. Nagy nehezen tudtam csak ismét lefeküdni és elaludni.
Álmomban, a házunkban lakó szobafestő sráccal szeretkeztem, olyan vadul és végeérhetetlenül, ahogyan azt még soha életemben nem tettem a valóságban.
Ó, az álmok gyógyító és mindent kiigazító hatása!!!

Amikor felébredtem, csak úgy lüktetett mindenem a szexuális energiától. Le kellett zuhanyozom, hogy magamhoz térjek, hiszen már 8 óra volt.
Azt akartam, hogy ha felébred ős is, ne lásson öregnek, fáradtnak.
A forró zuhany jót tesz külsőmnek, belsőmnek egyaránt, ezt már nem egyszer tapasztaltam hasonló helyzetekben.
Törölközőbe burkolózva mentem vissza halkan, de ő kinyögött valamit a kis szobából, hát bementem hozzá.
- Bújj mellém! -, mondta.
- Ja, jó. – mondtam szinte közömbösen én is, ezen aztán ne múljék semmi.

Féltem a kudarctól, de most sokkal jobb volt együtt, mint az éjszaka kezdetén.
Az energiáim még nem voltak a helyzet magaslatán, de a szexuális álom adta élményeim és a forró zuhany ébresztő hatása még kitartott.
Éreztem, hogy én magam is forró vagyok, és ő ez neki is jólesett.

Ismét próbálkoztunk, és hála az én álmomnak, most nagyobb sikereket értünk el, mint tegnap. Így aztán szépen indult a napunk.
Kisvártatva felkeltünk, lezuhanyozunk, és reggelizünk.

Nagyon meghitt érzés együtt ülni a konyhában a nagymamámtól örökölt hokedliken, és majszolni valamit, és mellé forró kakaót vagy teát iszogatni.
Gőzölgő bögréink fölé hajolva a szextől és a vágytól kipirult arcunk, orrunk, mint valami buja kis állatka, úgy vigyorgott egymásra.
Megnyugodhattunk.
Tiszta volt a tekintetünk, mosolygott a szánk, nem bántuk semmit sem.
Az történt csak, aminek meg kellett történnie.

Hogy lesz-e folytatás, most nem kérdeztük.
Ennyi volt, amit valójában mindketten igazából, a lelkünk legmélyéről vágytunk.
Megkaptuk.
Miért kellene most másra gondolnunk, mint arra, ami van.
Köszönjük szépen.

MIRA

Gregory Corso: Házasság
(Mike Goldbergnek és feleségének)
Meg kéne házasodnom? Meg kéne javulnom?
Kápráztassam el a szomszédék lányát
bársonyruhámmal és faustus csuklyámmal?
Ne moziba vigyem hanem temetőbe
értekezzek vele az Ullman-fürdőkádak meg a
legújabb csaptelepek előnyeiről
aztán kívánjam meg csókoljam meg és a többi és a
többi
meg mindent csak azt nem én meg tele
megértéssel tudom miért
nem gurulok dühbe és nem ordítok rá Tapogass!
Azt szeretem ha tapogatsz!
Ehelyett szépen összeölelkezünk
nekidőlünk egy vén megroggyant sírkőnek
csillagokat számlálva duruzsolok neki egész
éjszaka -

Mikor bemutat a szüleinek
egyenes hát, végleg megfésült haj, fojtogató
nyakkendő,
üljek le összeszorított térdekkel harmadosztályú
heverőjükre
és ne kérdezzem Merre van a fürdőszoba?
így lehetnék más mint aki vagyok,
fiatal senki minden vágyam egy habfürdő -
szörnyű is egy fiatal senkinek
kitéve közszemlére a család elé és a család ilyeneket
gondol Most látjuk először! Ez akarja a mi Mary Lounkat!
a tea meg a házi-sütemények után megkérdezik
Mivel foglalkozik?
Most mondjam meg? Tetszenék-e nekik akkor?
Mondanák-e Na jó házasodjatok össze, elveszítjük a
lányunkat
de kapunk helyette egy fiút -
Most kérdezzem meg Merre van a fürdőszoba?
Úristen, és az esküvő! Az egész család meg a család
barátai
és csak egy maroknyi tarkás szakállas haver
azok is kizárólag a kajáért meg a piáért -
És a pap! Rám bámul mintha onanizálnék
és megkérdezi Óhajtod-e ezt a nőt
hites és törvényes feleségedül?
Én meg, reszkető térddel, hogy mit feleljek, azt
mondom Zselatin!
Megcsókolom a menyasszonyt és azok a gennyes
állatok veregetik a hátamat:
Na fiú, most már testestül-lelkestül a tiéd!
Ha-ha-ha!
és láthatod hogy a szemükben
valami obszcén nászéjszaka csillog -
Aztán lehetetlen rizsszemek és edénycsörgés meg
cipőnyikorgás
Niagara! Csődület! Férjek! Feleségek! Virágok!
Mind kényelmes hotelekbe tódulunk
Mind ugyanazt csináljuk éjszaka
A közömbös portás tudja mi következik
A hallban lötyögők tudják amit tudnak
A fütyörésző liftkezelő tudja
A pislogó szobapincér tudja
Mindenki tudja! Esküszöm már ott tartok hogy
semmit sem csinálok!
Fennmaradok egész éjjel! Belebámulok a
szállodaportás pofájába!
Visítozom: Francba a nászéjszakával! Francba a
nászéjszakával!
ámokfutást rendezek ezekben a majdnem
felülmúlhatatlan szobákban
nyasgem! Unom a banánt!
Élnék inkább a Niagara mélyén! egy sötét odúban a
Zuhatag alatt
ott gubbasztanék Őrült Nászutazó
kiötölve a házasságtörés sohanemvolt módozatait,
bigámia megszállottja
válás szentje -
De mégiscsak meg kéne házasodnom meg kéne
javulnom
Milyen szép is volna hazamenni hozzá
megülni a tűz mellett a feleségem a konyhában
kötényben fiatalon és kedvesen a gyerekemmel a
szíve alatt
és túláradó boldogsággal odaégeti a marhahúst
sírva jön be hozzám és felkelek a nagy
karosszékből
Azannya! A teremburáját! Tyű a kiskésit!
Istenem micsoda férj lenne belőlem! Bizony, meg
kéne házasodnom!
Annyi ugyanis a dolgom! többek közt be kell
lopódznom Mr. Jones házába késő éjszaka
és be kell temetnem a golfütőit 1920-as norvég
könyvekkel
Továbbá egy Rimbaud-képet akasztanom a
fűnyírógépre
Továbbá teleragasztanom Tannu Tuva
az egész léckerítést
Továbbá ha Mrs. Kindhead gyűjteni jön
a Közös Kassza számára
elmarnom és a fülébe súgnom Kedvezőtlen jelek
gyülekeznek az égen!
Valamint ha a polgármester eljön a szavazatomért
Mikor hoznak törvényt á cápavadászok ellen?
És a tejesembernek egy cédulát hagynom az
üvegben
Pingvinport, legyen szíves, hozzon egy kis
pingvinport -
Mégis, ha megházasodnék és Connecticut és minden
csupa hó
lebabázik az asszony és én álmatlanul mint a
rongy
éjszakákon át talpon, homlokomat a csöndes
ablaknak támasztva,
mögöttem a múlttal
minden helyzetek legközönségesebbjében találom
magam,
remegő ember
a felelősség súlyával a vállán és semmi
hogy-oda-ne-rohanjak
semmi római arcélű smúzolás -
Az lenne csak a szép!
Cuclinak hoznék egy gumi Tacitust
Csörgőnek egy zsák törött Bach-lemezt
Kiszögezném Della Francescát az ágyra
Ráhímezném a partedlire a görög ábécét
Járókának meg felépítenék egy födetlen
Parthenont -
Nem, kétlem hogy ilyen családapa lenne belőlem,
se vidéki élet se hó se csöndes ablak
csak ez a tüzes büdös szűk New York
hét emeletnyire a föld felett, svábbogár és patkány a
falban
elhízott birodalmi-német feleség sikoltozik a
krumpli felett Mer büdös neked a munka
És öt csöpögő orrú kölyök örök szerelemben
Cicamicával
És a szomszédok fogatlanok és kazal a hajuk
mint a 18-ik század izgága boszorkányainak
mind át akar jönni és nézni a tv-t
A háziúr a lakbért követeli
Fűszer és Gyarmatáru és Kék Láng Gáz és
Elektromos Tartozékok Szerelése
Lehetetlen hanyatt feküdni és álmodni telefon hóról
parkoló szellemekről -
Nem, nem házasodhatom meg soha nem
házasodhatom meg!
De - tegyük fel ha elvennék egy szép
szívdöglesztő úrinőt
magasat és sápadtat elegáns fekete ruhában
hosszú fekete kesztyűben
egyik kezében cigarettaszipka
másik kezében egy pohár whisky
és egy műteremlakásban élnénk óriási ablakkal
ahonnan kilátás nyílik egész New Yorkra
tisztább napokon még távolabbra is
Nem, nem ismernék magamra elegáns börtön álom
felestársa -
Na, és a szerelem? Azt bizony elfelejtem
nem mintha alkalmatlan lennék rá
éppen csak fölöslegesnek tartom mint hogy cipőben
járjak -
Soha nem akartam elvenni egy anyám-forma lányt
És Ingrid Bergman szóba se jöhetett
És lehet hogy ma már akadna nekemvaló de az már
biztos régen férjhez ment
És a fiúkat nem szeretem és -
de mégiscsak kéne valaki!
Mi lesz ha 6o éves leszek és magányos
egyedül a bútorozott szobában húgy-foltokkal a
gatyámon
és a világon mindenki házas! Az egész
világegyetem csak én nem!
Ó, tudom én ha volna egy valószínűtlen nő
milyen valószínűtlen vagyok én
a házasság sem volna valószínűtlen -
Ahogy Ő várja magányos idegen ékkövei közt
Egyiptomi Kedvesét
úgy várom én is - 2000 évet és az élet fürdővizét
siratva.

Forrás: Üvöltés - Vallomások a beat-nemzedékről (Európa Könyvkiadó)
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.