Míg idehaza eldöntheti, hogy elvetesse-e a gyermekét, Lengyelországban erre már most sincs módja senkinek.
Nincs tekintettel az állam arra, hogy
- kamasz, vagy gyermek lett terhes
- vérfertőző kapcsolat áll a háttérben
- a család feltételei semmilyen formában nem adottak
- a nő elmeállapota vagy egészségi állapota nem megfelelő
- a magzat biztosan betegen, vagy korán és holtan születik meg
Az eddigi törvény szerint három okból lehetett abortuszt végezni:
- ha a terhesség erőszak eredményeként fogant
- ha veszélyeztette az anya életét,
- illetve a magzat súlyos, visszafordíthatatlan betegsége, károsodása esetén.
Az abortuszok több mint 95%-a ez utóbbi okra hivatkozva történt. Most ezt a jogalapot megszüntették, tehát az eddig legális abortuszok 95%-a mostantól illegális lenne.


Míg idehaza valamelyest szabadon dönthetünk az abortusz felől, addig a lengyelek teljesen abszurd, élet- és emberellenes törvénykezést akarnak bevezetni, hasonlót ahhoz, ami a legembertelenebb romániai abortusztilalmi időkben volt érvényben.
Dühöngenek a lengyel nők, és okkal. Az egyébként is európai szinten legkeményebb abortusz törvényeket szigorítja tovább Lengyelország. A klérus támogatásával gyakorlatilag a nők alapvető jogait veszik el. Az Európai Unió pillanatnyilag semmit nem tesz. A világ nőszervezetei tiltakoznak.
Írország, ahol mostanáig a legszigorúbb abortusz törvény volt érvényben, nemrégiben, éppen egy évvel ezelőtt, 2019 novemberében enyhített ezen, a női szervezetek és az Unió nyomására. Azonban a beteg magzatok abortálása még ott sem volt tilos!
A statisztikai adatok szerint a betegen született gyermekek mellől nagyon nagy százalékban idővel lelép az apa, a nő anyagilag és emberileg kiszolgáltatva, 24 órás, lelkileg kimerítő folyamatos műszakban magára marad a beteg gyerekkel. Aki sok esetben hamarabb hal meg, mint a szülei.
A statisztikai adatok szerint a betegen született gyermekek mellől nagyon nagy százalékban idővel lelép az apa, a nő anyagilag és emberileg kiszolgáltatva, 24 órás, lelkileg kimerítő folyamatos műszakban magára marad a beteg gyerekkel. Aki sok esetben hamarabb hal meg, mint a szülei.
Nem kéne a templomokat bántani …
A katolikus egyház Lengyelországban különösen erős. Második János Pál pápa is lengyel származású volt, és a lengyelek számára a vallás különösen fontos dolog. A katolicizmus véres dogmái itt mindig is könnyen gyökeret vertek, az egyház pedig nagyon sok emberre van hatással. Az egyház jelképei a templomok. Amikor az egyházzal szemben akarnak fellépni az emberek, valójában egyetlen esélyük marad: a templomokhoz menni, Isten földi helytartói, a papok előtt szót emelni azért, hogy a kegyetlenségre ne adjanak áldást. Egyfelől a templomok szent helyek, amelyekre másfajta figyelemmel gondolunk, védelmet jelentettek már a középkorban is, míg manapság nem marad más megoldás, mint a templomokon keresztül üzenni. Nincsenek hát könnyű helyzetben a lengyel nők, lányok, asszonyok.
Szolidaritás a lengyel nőkkel
Pár évvel ezelőtt az abortuszok eszközeként használt vállfa volt a lengyel nők forradalmának jelképe, most egy vörös villám, amit a tüntetők a maszkjukra, az arcukra rajzolnak, és a Facebook is természetesen tele van olyan szolidaritást kifejező matricákkal, amelyet az emberek a profilképükre helyezhetnek, mutatva társnőiknek, hogy velük vannak.
Mit tesznek a lengyel nők?
Most tüntetnek, de nem lehet tudni, hogy mit tudnak elérni ezzel. Ami biztos, hogyha a tüntetések eredménytelenek lesznek: - Iparág lesz abból – ahogy az ír nők esetében – hogy más országokban, ahol legális az abortusz, ellássák őket. Ezt természetesen csak azok tehetik meg, akik pénzügyileg olyan helyzetben vannak, hogy el tudnak utazni. A szegény nők helyzetét tovább rontja a törvényi lehetőségek hiánya. Szóval a lengyel szegény nők szülnek, ha akarnak, ha nem, ha szeretni fogják a gyereküket, ha nem. A gazdagabbak pedig elutaznak egy szerencsésebb országba, ahol az egyház nem áll szembe a tudománnyal. Ők abortuszt végeztethetnek.
Egyre többször teszik fel a kérdést: mi újság a férfiakkal?
Ahhoz, hogy terhesség legyen, szükség van férfira is. A férfiak azonban minden felelősség, veszély, betegség és gyakran az anyagi terhek elől is egyszerűen elmenekülnek. Minden a nő nyakában marad. Ezért jogos a kérdés, hogy mi újság a férfiak felelősségvállalásával? Mi újság a nemzés körül? miért csak a nőket szabályozzák? A kérdések most még csak a levegőben lógnak, de egyre többen teszik fel ezeket szerte a világban. A lengyel helyzet rávilágít arra, hogy ezekre a kérdésekre bizony jó válaszokat kéne adni.
Egy túlnépesedett bolygón a beteg csecsemők világra erőltetése nem tűnik ésszerű dolognak, és ezt talán még a nagyon régimódi gondolkodású papok is beláthatnák.



