A legegyszerűbben az „Én-Te-MI” kapcsolati hármas egységgel tudom bemutatni ezt a helyzetet. Ha a kapcsolatra a már fentebb említett egyenlő szárú háromszögként gondolunk, ahol minden egyes csúcs egyensúlyban van, akkor a legharmonikusabb a párkapcsolat, ezért nagyon fontos, hogy ezt az egyensúlyt fent tudja tartani a pár.

Annál az esetnél, amikor az Én, elveszik egy kapcsolatban, vagy nagymértékben alárendeli magát a Mi vagy a Te-nek, beszélhetünk valójában társfüggőségről. Ez a gyakorlatban úgy jelenik meg, hogy a feleség képes erejét megfeszítve minden igyekezetével párja elvárásainak, igényeinek megfelelni úgy, hogy közben saját igényeit teljesen elengedi és figyelmen kívül hagyja.
A társfüggőséget nem szenvedélybeteg kapcsolatban sokszor nehéz felismerni, mert egy gondoskodó, óvó szülői szerepben van legtöbbször a társfüggő, ami a másik fél számára komoly értéket tud képviselni. Például a feleség minden reggel felkel és elkészíti a reggelit, meg kivasalja a férje ruháját, még akkor is, amikor neki nem kellene felkelnie olyan korán. Ez látszólag a női princípium kiteljesedése és nagyon sok férfi számára egy értékelendő tulajdonság, szolgálatkészségnek is hívhatjuk. Nem is lenne ezzel semmi probléma, ha ez fordítva is megtörténne, azaz a férj is szó nélkül felkelne reggel és lemenne befűteni az autót egész télen, hogy a felesége meleg autóba ülve induljon el dolgozni. Mert ebben a helyzetben akkor egy partneri viszonyról beszélhetnénk, ahol kölcsönösen figyelnek a felek egymásra és kedveskednek egymásnak.
Kapcsolódó cikkek
Azonban, ha ez csak a feleség részéről működik, sőt a férj szóváteszi ha nem kapja meg a reggeli gondoskodást, akkor ott egy játszmáról van szó. Ahol a feleség szülői szerepben van, jelen esetben a gondoskodó anyaszerepben és társa pedig gyermeki én állapotban van, ahol a gyerek elvárja, hogy anyja kiszolgálja őt és a szülői felelősség érzésével gondoskodjon róla. A társfüggőségre nagyon jellemző ez a példa, hogy a felszínen a társfüggő egy mindent megoldok, elintézek, kontrollálok szerepen tündököl, elhitetve a környezetével, hogy nélküle nem tudnának létezni, miközben a mélyben képtelen saját életének szervezésére, ehelyett egy másik ember életét igyekszi kényszeresen irányítani a gondoskodás köntösébe rejtve azt.



