Ki látott már olyan filmet, amelyikben nem egy férfi, hanem egy nő kap a szívéhez és fordul le a székről. Pedig a való életben ez a jelenet egyre gyakoribb, csak a filmkészítők még nem érzékelték. Az infarktus tipikus férfi-betegségből mindkét nem egyaránt jellemző rizikója lett. Érdemes tehát tovább néznünk a lelki eredetű - pszichoszomatikus - megbetegedéseket, és megelőzésük lehetséges módjait. Lássuk mit okozhat a női stressz

Az infarktus soktényezős betegség, vagyis kialakulását nem lehet egyetlen okra visszavezetni. Inkább rizikófaktorokról szokás beszélni, olyan tényezőkről, amelyek elősegítik a koszorúér elmeszesedését és ezáltal az infarktust. A legfontosabb rizikófaktorok a vér koleszterinszintje, a dohányzás, a magas vérnyomás, a cukorbetegség, az elhízás, a mozgásszegény, ülő életmód. Fontos szerepet játszik a stressz is – és nem elhanyagolható a személyiség szerepe sem.

Infarktusra az ún. „A-típusú” személyiség hajlamosít. Az A-típusú személyiség lázasan tevékeny, egyszerre mindig többfélét csinál, (például borotválkozás/sminkelés közben telefonál, reggelizik, újságot olvas és rádiót hallgat – általában egyszerre). Örökké siet, egyre több tevékenységet tervez egyre kevesebb időre. Rendkívül türelmetlen: indokolatlanul izgatottá válik, ha sorba kell állnia, vagy autóvezetés közben, ha úgy érzi, hogy az előtte haladó autó túlságosan lassú. (Ilyenkor nem egyszerűen káromkodik, mint egy kocsis, hanem – ha biztos lenne benne, hogy nem büntetik meg érte – képes lenne lelőni, agyonütni, de legalábbis megpofozni a tétovázó vezetőt.) Türelmetlenné válik akkor is, ha úgy gondolja, beszélgetőpartnere túl lassan, vagy körülményesen fogalmaz, ezért gyakran közbevág, lábát himbálja, vagy türelmetlenül kopog az asztalon. Hirtelen haragú, ellenséges indulatokkal küzd, robbanékonyan beszél, erősen gesztikulál, elég gyakran használ „erős” kifejezéseket. Versengő természetű, még játék közben is igen fontos számára a győzelem, ha veszít, könnyen elveszti önuralmát. Tökéletességre törekszik, nagy követelményeket támaszt másokkal, de még nagyobbakat önmagával szemben. Úgy gondolja, hogy mindent magának kell elvégeznie, ha azt akarja, hogy hibátlan legyen a munka. Nagyon fontos számára a teljesítmény, a siker, rendkívül nagy energiát öl a munkájába. Valójában állandó készenlétben él, egy percig sem képes lazítani.

Az esetek többségében az A-típusú magatartás csak egy a rizikófaktorok közül, azonban nemegyszer az is előfordul, hogy a szélsőségesen A-típusú viselkedés önmagában is infarktushoz vezet. A túlzottan teljesítmény- és sikerorientált személyiségben nem működnek a „biztosítékok”, s így a túlterhelés közvetlenül magát a szervezetet károsítja. Az A-típusú férfiaknál kétszer olyan gyakran fordult elő szívkoszorúér-betegség, mint azoknál, akik nem mutatják a típus jellemzőit.


Ma már azt is tudni lehet, hogy a személyiség tényezők közül az ellenségesség a leginkább meghatározó.

A korábbi évtizedekben főként a férfiak személyiségét, magatartását vizsgálták, hiszen egészen az 1980-as évek közepéig úgy tudtuk, hogy a koszorúér-betegség, az infarktus kifejezetten férfi betegségek. Az elmúlt években azonban megfordult a trend, és egyre több vizsgálat foglalkozik a nők rizikófaktoraival, és ezen belül a stressz specifikumaival.

Lényeges különbség, hogy míg a férfiaknál a versenyszellem, a teljesítmény- és sikerorientáció, vagyis a munkahelyi stressz a meghatározó, addig a nőknél az otthoni stressz – főképpen a házastársi konfliktusok – a listavezetők, vagyis ezek stressz-tényezők a nőknél jóval nagyobb mértékben fokozzák mind a depresszió, mind a szív- érrendszeri betegségek kockázatát, mint a munkahelyi stressz.

Egy svéd vizsgálat kimutatta, hogy a párkapcsolatban fennálló problémák, a házastársi stressz háromszorosára növelte nőknél az ismételt infarktus bekövetkezésének esélyét, míg a munkahelyi stressz nem okozott ilyen veszélyt.


Egy másik vizsgálatban házastársakat vizsgáltak laboratóriumi körülmények között. Különféle helyzetekben – a hazugságvizsgálathoz hasonló technikával – vizsgálták a légzésszámot, pulzust, bőrellenállást. Fel kellett idézniük egy házastársi veszekedést, egy konfliktust a főnökükkel, és megoldhatatlan feladat elé állították őket (számtani alapműveleteket kellett végezniük nagy számokkal – és erre annyi időt kaptak, amennyi alatt a felét sem lehet kiszámolni.) A vizsgálat egyértelműen kimutatta, hogy a házastársi veszekedések nagyobb hatást gyakoroltak a feleségekre, mint a férjekre. A munkahelyi stressz felelevenítésekor nem volt lényeges eltérés, míg a megoldhatatlan feladathelyzet esetén a férjek stressz-szintje nagyobb mértékben emelkedett.

Sokszor nehéz problémáink lelki-párkapcsolati okait megtalálni. Sok kérdésedre választ találsz a honlapunkon>>>

Ha többre vagy kíváncsi, vagy segítségre van szükséged, írj vagy hívj: [email protected] vagy +36-30-944-4464


Judit független fiatal nő volt. Jogot végzett és az egyetem után egy nagyvállalat jogi osztályán kezdett dolgozni. Munkahelyén ismerkedett meg Tamással, a jóképű, okos, művelt mérnökkel. Nem volt nagy szerelem, de megértették egymást, élvezték egymás társaságát. Hamarosan összeköltöztek. Nagyon jól éltek, kölcsönösen segítették, támogatták egymást. Tamás mindig Judit mellett állt, amikor Judit az ostoba, bürokratikus szabályok miatt szembeszállt főnökeivel. Az egyetlen konfliktusforrás az volt kettejük között, hogy Tamás nagyon szeretett volna gyereket, de Judit még nem szánta el magát a szülésre.
Aztán Tamás rábeszélésére mégis engedett. Végül is 31 éves volt már. Mindig szerette a gyerekeket, és egyre vonzóbbnak tűnt számára, hogy saját gyerekével játsszon. Tamással madarat lehetett volna fogatni, amikor Judit bejelentette, hogy terhes. Azonnal kitűzték az esküvő napját, mindketten boldogok voltak.

Két hét múlva azonban Judit ajánlatot kapott egy külföldi érdekeltségű ügyvédi irodától. Az ajánlat hihetetlenül kedvező volt: önálló, érdekes, nagy kihívásokkal járó munka, nagyságrendekkel nagyobb fizetés. Judit több éjszakán keresztül hánykolódott álmatlanul. Azután döntött: ilyen lehetőség csak egyszer adódik az életben, gyereke pedig máskor is lehet. Tamás megpróbálta lebeszélni az abortuszról. Rettenetesen összevesztek. Reggel Judit egyedül ment a kórházba.

Tamás látszólag megértette a döntést, de a harmónia soha többé nem állt helyre. Judit nagy erőfeszítéssel vetette bele magát a munkába. Minden a legjobban alakult, hamarosan a külföldi ügyvédekkel egyenrangú partnerré küzdötte fel magát. Rengeteget dolgozott: előfordult, hogy kedden Londonban, pénteken Madridban tárgyalt. Egyre nagyobb nevet szerzett a szakmában, több egyetem is hívta tanítani. Tamás karrierje is jól haladt. A stressz mindkettejük idegrendszerét felőrölte, egyre türelmetlenebbek lettek, egyre többet veszekedtek. Tamás igényelte volna a családi együttléteket, kiruccanásokat, az intimitást (a szexet is) de Judit sose ért rá. Tamás gyereket szeretett volna – Judit féltette a sok munkával felépített karriert. Végül Tamás ultimátumot adott: ha nem kezdik el a „gyerekprojektet”, akkor továbbáll. Judit felháborodottan utasította vissza - őt senki sem zsarolhatja. Egész éjjel veszekedtek. Másnap Judit kimerülten ment munkába, és mire este hazaért, Tamás már összepakolt és elköltözött. Judit üresnek érezte magát, és holtfáradtan feküdt le aludni. Másnap egy üzleti tárgyaláson hirtelen rosszul lett. Erős mellkasi nyomást érzett, nem kapott levegőt, homlokát hideg verejték lepte el. A mentőorvos infarktust állapított meg.

Szerencsére Judit is idejében került kórházba, az elzáródott eret kitágították, így nem alakult ki maradandó szívizomelhalás. Mindent ott folytatott, ahol abbahagyta. Tamással tulajdonképpen barátsággal váltak el, de a válóper után egy héttel jött az újabb szívroham.

Judit végre megértette: nem élhet ugyanúgy tovább. Mellékállásait feladta, az irodában elérte, hogy csak a legfontosabb ügyekkel, ügyfelekkel kellett foglalkoznia.

Azonban ahogy egyre több ideje lett, egyre magányosabbnak érezte magát. Mivel úgyis mozognia kellett, egyre többet kirándult. Akkor érezte legjobban magát, amikor az erdőt járta. Szinte eggyé vált a természettel, feloldódott benne, feltöltődött energiával. Egy magányos barangolás alkalmával találkozott Istvánnal, a 45 éves özvegy orvossal és 13 éves lányával. István komoly, kissé zárkózott, de jó humorú férfi volt, akit meggyötört az élet, szeretett feleségének korai halála. Érdeklődésük hasonló volt, mindketten szerették a természetet, a zenét, a jó könyveket. Judit tulajdonképpen először a kislánnyal barátkozott össze, ezután többször kirándultak hármasban. A vadóc kislány hamar megszerette az asszonyt, aki mindig komolyan vette, de képes volt önfeledt játékra is. Ő kérte meg Judit kezét az apja számára.


Ha többet szeretnétek tudni a párkapcsolatok működéséről, vagy szeretnétek másoknak – akár hivatásos tanácsadóként – segíteni, iratkozzatok be „Párkapcsolati tanácsadó képzés” kurzusunkra, amelyről itt tudhatjátok meg a részleteket>>>>

Ha a Harmonet olvasójaként jelentkezel a tanfolyamunkra, jelentős kedvezményt tudunk adni.

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.