Pedig a konfliktus önmagában nem rossz, nem feltétlenül kerülendő dolog. Ütközések, nézeteltérések minden kapcsolatban előfordulnak időről időre. Az emberek nagy része – a fent említett tévhitek miatt – mégis takargatja, szőnyeg alá söpri a konfliktusokat. Pedig ha eltagadjuk a problémákat, akkor azok egyre kezelhetetlenebbé válnak. Nő a hiányérzet, a düh, a sértettség érzése. Előbb utóbb annyi sérelem gyűlik össze, hogy nincs az a szőnyeg, ami eltakarná, s a felhalmozódott sérelmek kirobbannak.
Miért félünk mégis a konfliktusoktól? Mért nem merünk szembenézni velük? Attól is félünk, hogy sérül a kapcsolat, attól is, hogy elveszítjük az önuralmunkat, de főként attól félünk, hogy veszítünk. Mert a konfliktust hatalmi harcként éljük meg, amelyben az egyik fél feltétlenül nyer, a másik pedig veszít. A hatalmi harcban pedig nyerni sem fenékig tejfel. Hiszen a vesztes partner nehezteléssel, sértődöttséggel válaszol, s ha teheti, visszavág. S ha nem teheti – akkor is sérül a kapcsolat.

Pedig a konfliktusmegoldásnak van vereségmentes módszere is. Mindössze annyi kell hozzá, hogy mindkét fél őszintén elfogadja a másik nézeteit, igényeit, szükségleteit, anélkül hogy feladná a sajátjait. És képes legyen őszintén, hátsó szándékok, hátsó gondolatok nélkül képviselni azt. Ezután már csak le kell ülni, és közösen megtalálni azt a megoldást, ami mindkét félnek a leginkább megfelel.
Ha kölcsönösen elköteleződünk a konfliktus erőszak- és vereségmentes megoldása mellett, akkor biztosan fogunk találni olyan megoldást, ami mindkettőnknek megfelel. Lehet, hogy a megoldás nem lesz "tökéletes" – legyen csak "elég jó"! Gyakran előfordul, hogy kompromisszumra van szükség. Sok ember szótárában a kompromisszum egyenlő a megalkuvással. A kompromisszum valóban engedmény – de nyereség fejében. Sőt: kölcsönös engedmények, kölcsönös nyereség fejében. Így van ez az üzleti életben és az emberi kapcsolatokban is, egy jól működő párkapcsolatban pedig egyszerűen nélkülözhetetlen.
Másrészt az is lehetséges, hogy kompromisszumra sincs szükség. Ha nem az a kérdés, hogy „kinek van igaza”, vagy méginkább, hogy „ki a főnök”, akkor esetleg találhatunk olyan megoldást, amiben mindkét fél igényei, vágyai kielégülnek. Ha az a kérdés, hogy moziba menjünk-e vagy táncolni, akkor – ha elfogadjuk párunk kívánságát a mienkkel egyenértékűnek – nem kell mást tennünk, mint a „vagy” szócskát „és”-re cserélni. Higgyétek el, az ehhez hasonló nyertes-nyertes megoldás sokkal gyakoribb, mint gondolnátok!
A párkapcsolati konfliktusokról itt olvashatsz>>



