A házasságban nők számára az érzelmek, a bizalom, a megértés, a biztonság, a meghittség a legfontosabb. Minden más − szex, anyagi háttér − csak ezután következik. A férfi számára is fontosak az érzelmek, jelentősebb szerepet kap a szex, és igen fontosnak tartja, hogy a kapcsolaton belül is megőrizze függetlenségét. Társától a családi háttér biztosítását várja, amelyről elrugaszkodva belevetheti magát az élet sűrűjébe, a munka, a karrier világába. Cserébe vállalja, hogy biztosítja a család anyagi gyarapodását. És mindig szereti azt érezni, hogy ő a családfő. Rossz esetben ez azt jelenti, hogy az ő akarata érvényesül az élet legtöbb területén, jó esetben csak annyit, hogy első az egyenlők között. A férfinak ez az igénye egyrészt az évszázados társadalmi beidegződésekben, a megszokott családmodellben gyökeredzik, másrészt azonban − minden bizonnyal − van biológiai háttere is.
A férfiak rendkívül ritkán − talán csak egy-két jó barátjukkal − tartanak fenn egyenrangú kapcsolatot. Szinte minden kapcsolatban, helyzetben versengenek, igen fontos számukra a hierarchiában elfoglalt hely. A férfi számára az erő és férfiasság egyet jelent a dominanciával. Miért lenne ez másként a partnerkapcsolatban, a házasságban?
Azt is láttuk, hogy a nők számára nem igazán fontos a vezető szerep. Nem igénylik ezt partnerkapcsolatukban sem, sőt, a legtöbb nő szeret "felnézni" partnerére. De egyre több nő tiltakozik az ellen, hogy férjének alárendelődjön. Nem vezetésre, dominanciára, hanem egyenrangú társkapcsolatra vágyik. A férfiak nagy része azonban egyszerűen nem tudja érzékelni a szimmetriát. Ha nem érzi, hogy dominál, az egyenértékű számára az alárendelődéssel.

A nők nagy része elégedett a házasságon belüli szexszel, sőt, elég sok nő sokallja azt. Más hiányzik: egy felmérés szerint a nők 98%-a kevesellte a házastársával folytatott bensőséges beszélgetéseket. És ez nemcsak azt jelenti, hogy a nő maga szeretne többet beszélni! A legtöbb nő azt szeretné, ha férje beszélne neki érzéseiről, gondolatairól, megosztaná vele terveit, problémáit. Azt szeretné, ha társának, barátjának tekintené. Persze arra is vágyik, hogy a férfi érdeklődjön az ő érzései, gondolatai, problémái, tervei iránt. A legtöbb nő számára fontosabb egy őszinte meghitt beszélgetés, egy cirógatás vagy a szeretet számtalan apró megnyilvánulása, mint a csúcsteljesítmény az ágyban.
A nők nagy része azonban az évek múlásával elfogadja, hogy párja nem tudja kifejezni érzelmeit. Ezért idővel feladják a próbálkozást, hogy partnerükkel erős érzelmi kötődést igénylő, meghitt beszélgetéseket folytassanak. Ezért olyan fontos sok nő életében a barátnő. Vele osztják meg érzéseiket, gondolataikat. Ez azonban igen veszélyes dolog: a meghitt beszélgetések híján a párkapcsolat lassan kiüresedik, a házasság kiég.
Vegyük tehát tudomásul: a férfi és nő igényei alapvetően különböznek. A kapcsolat akkor lesz boldog, akkor képes túlélni az óhatatlanul bekövetkező nehézségeket, konfliktusokat, ha mindkét fél tudatosan törekszik arra, hogy megismerje, megértse, elfogadja és − tőle telhetőleg − kielégítse a másik igényeit.
Ha észrevesszük, hogy kapcsolatunk kezd ellaposodni, hiányzik belőle a romantika, a változatosság − de még őszinte szeretet, bizalmat, megbecsülést érzünk társunk iránt − ne törődjünk bele! Ne gondoljuk, hogy az idő múlásával minden kapcsolatnak szükségképpen el kell szürkülnie. Némi akarattal és erőfeszítéssel újra "bele lehet szeretni" társunkba. Gyakran elég, ha igyekszünk feltámasztani a kapcsolat kezdetére jellemző hangulatot. Ne érezzük nevetségesnek, ha házastársunkkal házon kívül randevúzunk. Egy kettesben elköltött − lehetőleg gyertyafényes − vacsora, egy romantikus erdei vagy folyóparti séta, egy kettesben, gyerekek, szülők nélkül eltöltött hétvége segítenek visszahozni a rég eltűnt hangulatot. A szexuális életet pedig némi fantáziával, játékkal tehetjük változatosabbá, élvezetesebbé.



