A két nem érdeklődése már csecsemőkorban eltérő. A lánycsecsemők már kezdetektől fogva jelentősen nagyobb érdeklődést mutatnak emberek, arcok iránt, különösen akkor, ha hangot is adnak. A fiúkat jobban érdeklik a tárgyak – különösen akkor, ha mozognak is: hosszan elnézegetik az ágyuk fölé akasztott libegő-mozgó játékokat. Ha egy három-négyéves kislánynak egy síró, alvóbabát ajándékozunk, biztosak lehetünk benne, hogy ölbe veszi, dajkálja, anyáskodik felette. Az ugyanilyen idős korú kisfiú viszont szétszedi, hogy felfedezze, mi van belül, megtudja, hogyan működik.
Más a közösséghez, társakhoz való viszony is. Ha egy óvodás csoportba új kislány érkezik, a lányok rendszerint körülveszik, érdeklődnek iránta, bevonják a játékba, és otthon rendszerint mesélnek róla szüleiknek. Az új fiút a régiek közömbösen fogadják, és akkor veszik be a csapatba, ha hasznossá teszi magát. A fiúk és lányok játékai már igen korán különböznek. A fiúknak nagyobb a tér- és mozgásigényük, szeretnek versenyezni, és leginkább azokat a játékokat kedvelik, amelyekben világosan kiderül, ki a győztes és ki a vesztes. A lányok jobban szeretik az együttműködésre épülő játékokat, szívesebben beszélgetnek és hallgatnak másokat. A lányok csoportjában rendszerint nincs szükség vezetőre, hol egyikük, hol másikuk irányítja a játékot. A fiúk között igen korán kialakul egyfajta hierarchia, alá-fölérendeltségi viszonyok uralkodnak, az erősebb, agresszívabb rendszerint kivívja a vezető szerepet. (Gondoljunk csak például Golding: A legyek ura című könyvére.)

A nemek viselkedésére jellemző általános minták tehát igen korán kialakulnak, részben hormonális hatásra, részben pedig a nevelésnek köszönhetően. A hormonok hatásának bizonyítására az állatvilágból hozhatunk példákat. A tesztoszteron ugyanis nemcsak a nemi működések irányítója, hanem a siker, a teljesítmény, a versenyszellem hormonja is. Az állatvilágban – különösen a csoportosan élő állatoknál – azok a hímek töltik be a domináns szerepet, amelyeknek magas a tesztoszteron szintjük. Majomcsoportokban, és más csoportosan élő állatfajoknál szoros összefüggés mutatható ki a tesztoszteronszint, az agresszió és a csoporthierarchiában elfoglalt „rang” között.
Azonban a szülők, a nevelés, szerepe sem elhanyagolható. Hiszen a szülők és nevelők jóval elnézőbbek a verekedős, agresszív fiúkkal szemben – az apák szinte büszkék, harcos természetű fiúgyermekükre, s ha szidják vagy büntetik is, a kisfiú megérzi a szavak mögött a rejtett büszkeséget. Egy fiús természetű, fára mászó, verekedős kislány, akinek ruhája mindig piszkos és szakadt, általában osztatlan ellenérzést vált ki szüleiből és a többi felnőttből.
Serdülőkorban a nemekre jellemző viselkedésminták még inkább kifejeződnek, és rögzülnek. A lányok csoportjaiban egyéni kapcsolatokon alapuló laza, kötetlen koalíciók alakulnak, nem törekszenek vezető szerepre, és nincs szükségük arra, hogy tudják, hol a helyük a hierarchiában. Látszólag gyakrabban veszekszenek, ezek a civódások azonban alkalmiak, s bár hamar eltörik a mécses éppoly hamar helyreáll a barátság is. Komolyan rivalizálni csak akkor kezdenek, ha egy fiú tűnik fel a látóhatáron. A fiúk olykor verekedésbe, agresszivitásba csapó küzdelme, versengése önmagáért a csoporthierarchiában elfoglalt helyért zajlik. Ha a tesztoszteron-szintet és az eltérő társadalmi elvárásokat egyaránt figyelembe vesszük, egyáltalán nem meglepő, hogy a dominanciaigény és a csoporthierarchiában elfoglalt hely olyan fontos a férfiak számára.
Mindezzel szorosan összefügg a két nem eltérő értékrendje is. Egy vizsgálatban férfiakat és nőket megkérdeztek, hogy milyenek szeretnének lenni. A férfiak a felsorolt értékek közül leggyakrabban a következőket választották: ambiciózus, határozott, versenyképes, furfangos, gyakorlatias, racionális. A nők inkább a kedvességet, gyengédséget választották, az együttérzést, nagylelkűséget, intuíciót tartották fontosnak.
A munka világában, ahol még döntően a hagyományos férfihierarchia uralkodik, a nőnek, aki karriert akar befutni, meg kell tanulnia férfi módon viselkedni. Könnyebben ér el sikereket, ha férfiasabban öltözködik – ezért olyan elterjedt az üzleti világban az öltönyhöz némiképpen hasonlító kosztüm –, ha kevéssé festi és alig illatosítja magát. (Az erőteljesebben festett, illatfelhőbe burkolódzó, hangsúlyosan nőies nőt legfeljebb titkárnői beosztásban látják szívesen.) De nemcsak a külsőségek számítanak. A pozícióra törő nőnek – legalábbis átmenetileg – háttérbe kell szorítania személyes kapcsolatait, családját, barátait. Nagyobb agresszivitásra, de legalábbis erőteljesebb önérvényesítésre van szüksége. Több kockázatot kell vállalnia, meg kell tanulnia részt venni a munkahelyi harcokban, taktikákban. Meg kell tanulnia becsülni a hatalmat, és kevesebbet törődni a népszerűséggel. Ezek a tulajdonságok azonban gátolják egy harmonikus párkapcsolat kialakítását, vagy nem tesznek jót meglévő párkapcsolatuk harmóniájának.



