A házasság komoly dolog. Mindenki maga érzi, hogy megkötésénél érzelmi, erkölcsi, vagy netán gazdasági indítékok játsszák a főszerepet. A házasulási szándék komolyságát a nők részéről véli a közhiedelem meghatározóbbnak. A férfiakat, sok esetben, mint magukat megadó beleegyezőként tüntetik fel. A férjhez menési, illetve nősülési szándék nem csak a nemek, hanem a társadalmi változások által gerjesztett hozzáállástól is függ.

A házasság komoly dolog. Mindenki maga érzi, hogy megkötésénél érzelmi, erkölcsi, vagy netán gazdasági indítékok játsszák a főszerepet. A házasulási szándék komolyságát a nők részéről véli a közhiedelem meghatározóbbnak. A férfiakat, sok esetben, mint magukat megadó beleegyezőként tüntetik fel. A férjhez menési, illetve nősülési szándék nem csak a nemek, hanem a társadalmi változások által gerjesztett hozzáállástól is függ.

A nyugati társadalmak fejlődése során voltak korok, amikor a házasság kötelező végkifejlete volt szinte minden párkapcsolatnak. Bizonyos életkor felett a független embert számos hátrányos előítélet érte, míg a házasságban élők a társadalom joviális támogatását tudhatták maguk mögött az élet számos területén. Mindezek mellett a közgondolkodás és a társadalmi elfogadás úgy alakult ki, hogy jobb volt az agglegényeknek, mint az öreglányoknak. A legényember bizony boldog és azt teszi, ami csak kedvére való. Minek házasodna? Vallották ezt sokan. De mind eközben az együttélés házasságon kívüli formáját a társadalom teljes mértékben elutasította. Ez az állapot bizonyára sok kényszerhelyzetet is szült, hiszen két ember viszonyának alakulását nagyon erős, külső elvárások is bonyolították. A házasság megkötéséig vezető úton nem volt lehetőség alternatívákon gondolkodni. Az oly’ sokak által elvárt IGENt, az arra illetékes előtt ki KELLETT mondani. Hogy ez a kötelezettség a házasulandó felek melyikét tette kényszeredettebbé nagy általánosságban nehéz megállapítani. A kelti világban az évszázadok alatt kialakult tradíciók erősen tartják magukat a házasságkötések területén. Ezeknek a tradícióknak legtöbbje elképzelhetően hozzájárult rengeteg kényszerből kimondott IGENhez.

Azután változtak az idők és egyre több pár döntött úgy, hogy a házasság, mint elavult közösségformáló, társadalmi intézményrendszer semmiben nem befolyásolja a kialakult és tudatosan választott élettársi kapcsolatot. Az esetek szaporodásával a modern, nyitott gondolkodásmód egyik látványos intézményévé vált a házasságon kívüli együttélés, nyílt alternatívát kínálva azok számára, akik a házasság (vélt, valós?) hátrányaitól tartottak. A társadalom fokozatosan elfogadta a "vadházasságot",(sic!) sőt egyes, fejlett nyugati államokban gazdasági előnyökkel is járt az adófizetés területén. Az utóbbi évtizedekben ismét felerősödött a "házasság párti" hozzáállás de egyéb, kedvező társadalmi változásoknak is köszönhetően úgy tűnik, a kényszerhatás a házasulandó felekre egyre csökken.

Mindezeket figyelembe véve továbbra is tartja magát az a közvélekedés, hogy házasságkötés ügyében női kezdeményezést vélnek kibontakozni sok párkapcsolat hátterében. Férfitársaságban nem követi heves tiltakozás azt a megállapítást, hogy a feleség meggyőző fellépése segítette megtenni a férjnek az első lépéseket az esküvő felé. Időhúzás, döntéshozói képességek hiánya? Vajon megnevezhető-e egy konkrét fogalommal, hogy miért halljuk néha a vőlegény IGENjét másnak, mint a menyasszony által kimondottat?
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.