Idős párként sok mindent éltünk át. Túl vagyunk jónéhány kapcsolaton, és házasságon, váláson is. Életünk delelőjén túl találtuk meg egymást, és - úgy tűnik - már elég bölcsek vagyunk, vagy - kevésbé nagyképűen fogalmazva - elegendő tudást, tapasztalatot gyűjtöttünk össze ahhoz, hogy meg is őrizzük a boldogságot, amit ajándékba kaptunk. Viszonzásképpen a sorsnak missziónknak érezzük, hogy átadjuk mindazt, amit tudunk. Párkapcsolati tanácsadóként, mediátorként is sok tapasztalatot szereztünk. Jót is, rosszat is. Sok párnak tudtunk segíteni abban, hogy kapcsolatuk szebb, jobb, harmonikusabb legyen - vagy legalább a lehető legkevesebb fájdalommal, sérüléssel engedjék el egymást. Ebben a rovatban a párkapcsolatokról fogunk írni a párkereséstől kezdve egészen a válásig.
Párkapcsolati tanácsadóként, mediátorként is sok tapasztalatot szereztünk. Jót is, rosszat is. Sok párnak tudtunk segíteni abban, hogy kapcsolatuk szebb, jobb, harmonikusabb legyen – vagy legalább a lehető legkevesebb fájdalommal, sérüléssel engedjék el egymást.
Ebben a rovatban a párkapcsolatokról fogunk írni a párkereséstől kezdve egészen a válásig. Nem hisszük, hogy mi vagyunk minden bölcsesség forrása, és azt sem, hogy minden kérdésre tudjuk a választ. De azt őszintén hisszük, hogy sok olyan tudásunk, tapasztalatunk van, amelyek megosztásával sokak segítségére lehetünk. Nem akarjuk osztani az „észt”, nem írunk le megfellebbezhetetlen igazságokat. Inkább – párkapcsolati kurzusaink, mediációs munkánk tapasztalatai alapján – történeteket mesélünk (persze mindig úgy, hogy azok szereplői felismerhetetlenek legyenek). Azt reméljük, hogy a történetek nemcsak érdekesebbek, hanem jobban átélhetők, és ezért tanulságosabbak is, mint pusztán a szavak.
Lássuk most elöljáróban, hogy mi mindenről lesz szó a következő hetekben, hónapokban.
Társkeresőben
A 2011-es népszámlálás azt mutatta, hogy Magyarországon a felnőttek közel fele (47%) egyedülálló. A házasulási kedv csökken – a válások száma nő. (Az 1000 házasságra jutó válások száma az elmúlt 30 évben megduplázódott – jelenleg 68%)
Vajon jó dolog egyedülállónak, „szinglinek” lenni? Sokan úgy gondolják, hogy kényelmesebb, nem kell alkalmazkodni, nem kell igazodni, szabadon élhetnek saját szokásaik szerint, hódolhatnak kedvteléseiknek. Senki nem szól bele az életükbe, szabadon tehetnek bármit kedvük szerint. De valóban ez a legfontosabb? Előbb utóbb a legtöbben rájönnek arra, hogy szükségük van egy társra, és sóvárogni kezdenek egy (új) kapcsolat, egy társ után, akivel megoszthatják gondolataikat, érzéseiket. Gondjaikat, bajaikat, éppúgy, mint az élet szépségeit, örömeit.
És akkor kezdődik a probléma. Meg kellene találni az „igazit”, de hol. És hogyan? Bárhol, bárhogyan is próbálunk meg ismerkedni, előtte mindenképpen szükségünk van önismereti munkára. Egyfajta személyiségfejlődésre, hogy magabiztosabbak legyünk, és könnyebben teremtsünk kapcsolatot. És szükségünk van arculattervezésre is, hogy meg tudjuk mutatni magunkat, és azt mutassuk meg, akik valójában vagyunk. Hogy azokat a partnereket tudjuk bevonzani, akikre szükségünk van. Ez az egyik terület, ahol próbálunk a hozzánk fordulóknak segítséget nyújtani.
Ő az igazi?
A királyfi elvette Hamupipőkét, a szegényember legkisebb fia a királykisasszonyt. És „boldogan éltek, míg meg nem haltak”. Vajon tényleg boldogan élnek? Vajon a szerelem mindent legyőz? Le tudja győzni a hétköznapok monotóniáját? Le tudja győzni a társadalmi, neveltetésbeli, értékrendbeli különbözőségeket?
Amikor szerelembe esünk, azt hisszük, hogy párunk a legcsodálatosabb férfi/nő a földkerekségen. Minden percünket együtt akarjuk tölteni. Kitölti minden gondolatunkat. Semmi másra nem vágyunk, csak hogy együtt legyünk. Aztán összeköltözünk, összeházasodunk és sokszor pár hónap múlva az öröm tovatűnik. Helyét a megbántottság, harag, csalódottság veszi át. Hány párnál van ez így? És szükségszerű, hogy így legyen?
Ha a partnerek nem illenek össze, akkor sok a veszekedés. Ilyenkor ugyanis mindenben egyezkedni kell, kompromisszumot kell kötni. A tartós, harmonikus párkapcsolathoz, házassághoz megfelelő társ kell, akivel összeillünk, hasonló az érdeklődésünk, értékrendünk, világnézetünk. Szükség van közös célokra, hasonló ízlésre, közös programokra. Végül – de nem utolsó sorban – fontos, hogy jól megértsük egymást az ágyban is.
Jó lenne, ha a szerelem rózsaszínű ködében is megpróbálnánk megismerni egymást, és azzal kötnénk össze az életünket, aki hozzánk való.
Miért olyan kevés a boldog párkapcsolat?
Senki nem azzal a szándékkal köt házasságot, hogy később elváljon. Senki nem azért kezd el egy párkapcsolatot, hogy megkeserítse párja életét. Akkor miért van az, hogy olyan kevés a boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolat? Miért van az, hogy a nyugati kultúrákban a házasságoknak már több mint fele válással végződik?
Gondoljunk csak bele! A legtöbb ember hosszú-hosszú évekig készül a hivatására. Egyetemre járnak, szakmát tanulnak. Aztán később, hogy elég jók legyenek a szakmájukban, konferenciákra járnak, tanfolyamokat végeznek, továbbképzik magukat. Még egy jogosítvány megszerzéséhez is tanulni kell. Párkapcsolatba, együttélésbe, házasságba azonban teljesen felkészülés nélkül vágunk bele. Hiszen évezredek óta minden férfi és minden nő tudja mindazt, ami ehhez kell! Vajon tényleg tudja? Nézzünk csak körül! Ismeretségi körünkben hány jól működő, harmonikus kapcsolatot, házasságot látunk? És mennyi – jobb sorsra érdemes – kapcsolat végződik válással?
Teljesen felkészületlenül ugrunk bele életünk legfontosabb kapcsolatába. Sok pár hónapokon keresztül tervezi az esküvőt – egyetlen nap minden részletét – miközben szinte egyáltalán nem beszélnek arról, hogy mit is várnak a kapcsolattól, a házasságtól. Arról, hogy hogyan is szeretnének élni.
Szeretet szerviz
Sokan úgy tartják, hogy egy kapcsolaton nap mint nap dolgozni kell. A házasság, együttélés állandó karbantartást, befektetést igényel mindkét fél részéről. Ez azonban fárasztó, és teher is lehet. Mások úgy hiszik, hogy ha két ember szereti egymást, akkor a többi már megy magától. A szerelem mindent legyőz, problémák nincsenek, vagy ha vannak, az a kapcsolat végét jelenti, mert elmúlt a szerelem. Kinek van igaza? Úgy gondoljuk, egyik álláspont sem az igazi.
Ha két ember megszereti egymást, létrejön valami új minőség kettejük között. Ez a valami – a párkapcsolat – maga is olyan, mint egy élőlény. Olyan, mint egy virág, egy kismacska vagy egy kiskutya. Mi úgy gondoljuk, hogy nem dolgozni kell rajta, hanem törődni kell vele. Ha virág, akkor öntözni, ha kismacska, akkor simogatni, ha kiskutya, akkor sétáltatni. Ha elhanyagoljuk, akkor kiég, elszárad, elsorvad, elpusztul.
Ha úgy érzed, hogy erőfeszítést teszel, ha úgy érzed, hogy keményen dolgozol, az előbb utóbb teherré válik, és az erőfeszítés fárasztó. Ha áldozatot hozol, azért előbb utóbb benyújtod a számlát. Ha szeretjük a virágot, a kiskutyát, a kismacskát, akkor öröm számunkra törődni vele. Szeretjük öntözni, simogatni, sétáltatni. Fontos nekünk, hogy jól érzi magát. Így ápoljuk párkapcsolatunkat is!
Mi mindenre van ehhez szükség? Közös célokra, egymás iránti tiszteletre. Arra, hogy odafigyeljünk egymásra, hogy tudjunk beszélgetni, segíteni, megköszönni, illetve alkalom adtán megbocsátani. Meg kell tanulnunk kommunikálni, empátiával meghallgatni egymást, megérteni egymás vágyait, érzéseit, igényeit. Úgy elmondani vágyainkat, elvárásainkat, igényeinket, hogy közben maximálisan tiszteletben tartsuk a másikét is. Meg kell tanulni egyezkedni, konfliktusokat kezelni. És mi az, ami feltétlenül kerülendő? A címkézés, a vádaskodás, a hibáztatás, a másik hibájának felhánytorgatása, a másik semmibe vétele.
És ez elég? Korántsem. Mindez szükséges, de nem elégséges feltétel. De szeretet, vonzalom, rokonszenv nélkül a házasság tartalmatlan, élvezhetetlen valami. Mit tehetünk, hogy kapcsolatunk kiegyensúlyozott, harmonikus és szeretetteljes legyen azután is, ha elmúlt a mindent megszépítő „rózsaszínű köd”? Hogy fennmaradjon a meleg, mély vonzalom, a szeretet érzése, minél tovább, lehetőség szerint egy életen át? Sok mindent, de talán az egyik legfontosabb dolog minél előbb megtanulnunk egymás szeretetnyelvét.
Az emberek ugyanis különböző féleképpen fejezik ki egymás iránt érzett szeretetüket, más szeretetnyelvet beszélnek és értenek. Gyakran éppen azért nem érzik kellőképpen szeretve magukat, mert nem értik a másik nyelvét. Az öt szeretetnyelv (elismerő szavak, a minőségi idő, az ajándékozás, a szívességek és a testi érintés) Gary Chapman Egymásra hangolva című könyvében olvasható részletesen. A legfontosabb az lenne, hogy felismerjük saját szeretetnyelvünket és tanuljuk meg a partnerünkét. (A kismacska nem lesz boldog attól, ha sétálni visszük, a virágot hiába simogatjuk, a kiskutya elszalad az öntözőkanna elől…) Lehet, hogy némi erőfeszítést igényel megtanulni a sajátunktól eltérő szeretetnyelvet, azonban minél többet gyakoroljuk, annál jobban belejövünk. Minél előbb és minél jobban tanuljuk meg egymás szeretetnyelvét, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy sokáig, nagyon sokáig meleg harmonikus, kiegyensúlyozott kapcsolatban élhetünk egymással.
Párkapcsolati válságok
Gyakran előfordul, hogy a pár hosszú időn keresztül szőnyeg alá söpri a problémákat. Nem tudják megbeszélni, megoldani a konfliktusokat, hallgatnak, vagy elbeszélnek egymás mellett. Máskor egy olyan területe van a kapcsolatnak, (pl. pénzügyek, gyereknevelés, anyós), ami ismételten heves veszekedéseket vált ki, és mérgezi a kapcsolatot.
Ha egy párkapcsolat – házasság, együttélés – válságba kerül, annak nem kell feltétlenül váláshoz vezetni. Ha a kapcsolatnak még van belső tartaléka, még pislákol a szeretet lángja, még képesek tisztelni, becsülni egymást, akkor érdemes megkísérelni a párkapcsolati mediációt. A mediáció segít a partnereknek megfogalmazni, kimondani a problémákat. Oldja a feszültségeket, a szorongást, „tolmácsol” lefordítja a félreértett szavakat, kihúzza a tüskéket a köröm alól. Segíti a kommunikációt, sikeres esetekben visszaidézi, visszahozza a régi érzéseket. Megtanítja a partnereket igényeik vállalására, egy nyíltabb, és elfogadóbb kommunikációra. Vagyis végső soron arra, hogy maguk legyenek képesek megoldani konfliktusaikat.
Lehet „szépen’” válni?
Ha a házassági krízis feloldása nem sikerül, válásra kerül sor. A válás hosszantartó lelki folyamat, mely jóval a válóperi tárgyalás előtt kezdődik, és nem is ér véget a házasság felbontásával. A válás során sajnos a legtöbb esetben elszabadul a pokol. Véget nem érő viták veszekedések kezdődnek és a válóper során nem enyhül – ellenkezőleg – növekszik a harag. A bírósági eljárás során mindkét fél (ügyvédi segédlettel) abban érdekelt, hogy bebizonyítsa: neki van „igaza”. És mindkettő azt reméli, hogy a bíróság majd jól megbünteti a másikat elfogadhatatlan magatartásáért. Az ilyen „zenés-táncos” ordítozós, tányérhajigálós válások azután felőrlik mindkettejük idegrendszerét – hogy a gyerekek sérüléséről ne is beszéljünk.
Ezért lenne rendkívül fontos, hogy a pár megpróbálkozzon a mediációval. A válási mediáció célja az, hogy minél gyorsabban, fájdalom-mentesebben létrejöjjön egy korrekt egyezség, amely mindkét fél számára elfogadható, és ami a bíróságra beadható. Nem kevésbé fontos azonban az, hogy a felek érzelmileg a lehető legkevésbé sérüljenek, túllépjenek a házastárs (vagy akár önmaguk) hibáztatásán, és képesek legyenek továbbvinni a házasságukból mindazt, ami érték volt. Erre van szükség ahhoz is, hogy tovább tudjanak lépni, egy boldogabb, kielégítőbb, új kapcsolatba.
A szeretet, a vonzalom, az összeillés rajtatok áll.
A kommunikációban, egyezkedésben, konfliktuskezelésben, összecsiszolódásban, vagy akár a válságok kezelésében, a félreértések eloszlatásában, a sebek begyógyításában, a kapcsolat megerősítésében tudunk segíteni. (Ha minden kötél szakad, még a válásban is.)
Ha szükségetek van rá. És ha akarjátok.
Ebben a rovatban talán olyan történeteket olvashattok, ami talán választ ad egy-egy problémátokra. Ha többre van szükségetek, gyertek el tréningjeinkre vagy egyéni tanácsadásunkra.
Dr. Valló Ágnes Dr. Szilágyi Zoltán
Kép forrása



