
Szerintem esély sincs arra, hogy két dudás hosszú távon, kompromisszumok nélkül együtt tudjon élni, főleg ha a “dudásság”, vagyis a vezető, hangadó, irányító szerep a mentalitásukra, habitusukra, hangosságukra vonatkozik. Érdekes egyveleg, ha úgy találkoznak a felek, hogy mindkettőnek vannak erősségei, de pont más területen “dudások”. Akkor talán a folyamatos zaj, veszekedés, értelmetlen vitatkozás helyett tiszteletben tartják, hogy ki miben jó, és nem küzdenek egymással pusztán az erkölcsi igazságtételért. Tapasztalataim alapján azt látom, hogy a túl erős, elnyomó típusú, határozott jellemű emberek is találhatnak azért maguk mellé hasonló párt, ha képesek bölcsességgel kezelni párkapcsolatukat. Az a nő vagy férfi, aki örökösen nyerni akar a vitákban, gőze sincs a megvitatás lényegéről, azt nem foglalkoztatja a megoldás keresése, a harmónia megteremtése, az csak arra hajt, hogy úgy legyen, ahogy ő gondolja, és a másik behódoljon. Hogyan működik mégis sokaknál jól? Talán úgy, hogy végtelen játéknak tekintik és különbséget tudnak tenni a fontos és az értelmetlen között, bölcsen engednek, ha nem érzik, hogy sérülnek tőle, keresik azt a megoldást, ami mindkettőjüket megnyugtatja, és sosem hozzák a társukat olyan helyzetbe, hogy az a kézfejét összeszorítva könnyeivel küszködve fejet hajtson.
A párkapcsolatban talán nem is az a legfontosabb kérdés, hogy milyen abban a “csárdában” a dudás zaja, sokkal inkább, hogy megengedje Nő és Férfi egymásnak, hogy a másik lehessen az, aki, és ne akarja megváltoztatni. Akkor élmény lesz a másik mellett lenni, a különbözőségük szépen kiegészíti egymást, tanulnak egymástól, mindkettő gazdagodik. Ehhez persze magát az embert, a tiszta lelket kell előtérbe helyezni, társadalmi konvencióknak, osztályoknak, rangoknak nincs helye. A világ előítéletekkel teli, de sokszor rácsodálkozunk, hogy a műveltségnek sokszor semmi köze az iskolázottsághoz. Ugyanilyen általánosítás lehet, hogy a nagy korkülönbség generációs problémákat okoz, vagy a más anyagi helyzet eltérő hobbikat, szabadidős tevékenységet teremt, illetve, hogy eltérő közegben mozognak majd pont emiatt. Lehet, de nem biztos! Meglátásom szerint bármelyik lehet átjárható, változtatható, a határok tologathatóak, tanulhatunk egymástól, átvehetünk szokásokat, formálhatjuk értékrendünket, ha megfelelően nyitottak vagyunk, érdeklődőek és végtelen játékként fogjuk fel életünket a társunk mellett.
www.tobbvagy.hu



