
Edit: Nem bírom ezt tovább! Még ma megmondom neki! Zoli nem érdemli ezt! Zoli! Zoli! Zoli! Miért hagytad, hogy egyszer én is gyenge legyek??? Miért nem figyeltél rám? Pedig hogy küldtem rád a jeleket…De te csak a nyaralást szervezted. Arra figyeltél csak, hogy minden stimmeljen az utazással, és hogy a barátodék is akarjanak velünk lenni…Már előtte sem figyeltél, nem láttál meg engem évek óta. Nem az fájt, hogy nem mosogattad el a gyerekek tányérját, amikor itthon ültél munkanélküliként. Az sem, hogy közben az én telefonomról sírtál Nándinak, hogy mennyire nyomorultul éled meg, hogy eltartalak. Hanem hogy NEM voltál már a barátom. Csak a férjem, aki bajban van. És amikor munkád lett ismét, akkor is csak a férjemként mondtad: most már ismét te vagy a családfő. Nem a partnerem, nem az igás társam: a családom feje…Hogy jutottunk ide, Zoli? Soha nem szerettem mást, csak téged! Hogy hagyhattad, hogy Nándi legyen a barátom? Hogy én is neki mondjam el, hogy mi fáj benned? Mert őt érdekelte..Mert okosan hallhatott. Míg te csak beszéltél a semmiről, hogy mennyire jó, hogy ismét nyaralhatunk. Hogy a szeretkezéseink a bungallónkban is csak arról szóltak: te most ismét sikeres vagy. És nem rólunk. Nem, nem szeretem Nándit. Sőt! Haragszom rá, mert szétverte az életemet, a családomat. De jó a karjában megint ÉN-nek lenni. Neki én Edit vagyok, és nem a te feleséged, Zoli! És ő is boldogtalan. Mert ő is elveszített téged. Mi lesz velünk? Hogy mondjam el neked mindezt? Bele fogok halni…mert elvitte a nyár a családomat..

Nándi: Egy rohadék vagyok! Pontosabban a világ legnagyobb barma!! Beleszerettem a legjobb barátom feleségébe! Nincs mentség! Megcsalom a feleségem, és közben elveszítem a legjobb barátomat. Szerintem, Zoli tudja… és nem merek a szeme elé kerülni. De meddig mehet még így? És Edit… Eddig hol volt ez az Edit? Hogy nem láttam, hogy igaz, amit Zoli egyetemista korunk óta mond róla: Maga a tökéletesség! Bár ha korábban is meglátom, akkor korábban AKAROM ŐT ilyen eszeveszetten, ahogy a nyaralás óta minden lélegzetvételnél! Edit!!! Miért Zoli felesége vagy? Miért nem az enyém? És most mi lesz az én feleségemmel? És mi lesz most Zolival? Mi lesz a családjainkkal? Zoli! Miért nem figyeltél ránk? A legjobb barátom vagy! Látnod kellett volna, hogy megyek a baj felé! És te ott voltál végig! Hogy engedhetted el Edit kezét, hogy meg tudja fogni az enyémet? Te tehetsz mindenről! Rólad beszélgettünk, már a nyaralás előtt hónapokkal. Csak rólad, mert annyira szeretünk. És ez a legrohadtabb, hogy mind téged szeretünk! Edit talán még jobban is, mint eddig. Érzem,amikor ölel, hogy sír befelé – ÉRTED! És nekem már senkim sincs…Mi lesz velem? Mi lesz velünk? Mi lesz, ha jövőre nekem már nem lesz nyár?
Horváth Margit
Képek: www.morguefile.com



