Az érettségit követő nyár volt. Szakítottam az akkori szerelmemmel, ez elég mindennapos a viharos tinédzser években, és Ákossal - aki a mai napig a legjobb barátom - töltöttem a diák munkát követő délutánokat és estéket. Minden nap elmentünk valahova, hol moziba, hol valamilyen szabadtéri programra, hol sörözni, hol egyszerűen csak a városban csatangoltunk, végigjártuk a cukrászdákat, végigsétáltuk a parkokat és az egyik finom illatú koraestén a Duna-parton A világirodalom legszebb szerelmes verseiből olvastam fel neki. Meg is lett az eredménye… új szerelem talált rám másnap a buszon…
Azóta folyamatosan párkapcsolatban élek, de a szinglilét csodás hetei csak nem mennek ki a fejemből. Nem egyszerűen azért, mert nagyon boldog voltam és akkoriban semmi nem lehetett volna tökéletesebb, hanem mert rengeteg dolgot megtanultam magamról és a kapcsolatokról. Ezeket a tapasztalatokat pedig minden egyes kapcsolatomban kiválóan tudtam alkalmazni, és amikor úgy éreztem, hogy kinőttem az aktuális szerelem kereteit, egyszerűen továbbálltam és könnyedén újabb szerelem napsugaraiban fürdettem magam.
Szerintem ugyanis a szerelem egyáltalán nem vak madár, amely a véletlen fészkébe rakja tojását. Igenis rajtunk áll, hogy ránk talál vagy sem, és csak arra tud rátalálni, aki készen áll a befogadására. Az a bizonyos „készen állás” pedig bőven többet jelent, mint hogy itt vagyok Hercegem, III. emelet, 14-es kapucsengő…
Meggyőződésemmé vált, hogy a jó párkapcsolat titkai a szingli élet alapjaiban vannak lefektetve, s ez kizárólag azért nem látszik mindenki esetében, mert állandóan a szingli lét ROSSZ aspektusaira figyel, aki pedig állandóan a hibákra koncentrál, az mindenben a hibákat keresi és találja meg s így önmaga ellenségévé válik. Szingli életem rövid pályafutása alatt olyan nagy értékű ritka tudásra tettem szert, amit a mai napig hangoztatok a baráti körömben, főleg azon barátnőim körében, akik férjhez akarnak menni… Ugyanis párt találni, férjhez menni tudomány, az iskolapadban megszerzett tudásnak pedig az igazi próbája a való élet!
Mi lehet ennél csodálatosabb kaland?
Agatha Seymour
Kép: MorgueFile Anita Patterson: Looking toward heaven
Míg élek, nem felejtem el életem egyik legszebb három hetét, amikor utoljára szingli voltam. Szingli életem rövid pályafutása alatt ráadásul olyan nagy értékű, ritka tudásra tettem szert, amit a mai napig kamatoztatok.
Tetszett a cikk?



