Egy darabig. Aztán utolér bennünket az elszakadás fájdalma. Hát ez mégsem olyan egyszerű, mint hittük. A válás nem egy egyszeri aktus, kész, megtörtént, viszlát. A válás egy hosszú folyamat, amelyben hullámhegyek és hullámvölgyek váltják egymást, és amelyben az érzelmek olyan őrületes intenzitása jelenhet meg, hogy csak kapkodjuk a fejünket, és nem értjük, mi is történik velünk?
Vannak párok, akiknek akár már megváltást jelent a szétköltözés, a szeretetnek már nyomait sem lelik magukban a másik iránt – és mégis, fájdalmasan élik meg az elszakadást. Mi ennek a magyarázata? A kötődés, ami nagyon hamar kialakul a párok közt, ugyanakkor hosszadalmasan történik meg a kötődésnek a kioltódása.

Sokféle válás van. Talán a legdrámaibb, amikor váratlanul bejelenti a társunk, hogy mást szeret és elköltözik. Az elhagyott fél átéli az elhagyattatást, a szeretetvesztés fájdalmát, a megcsalatás keserűségét, romba dől az önbizalma, elveszti a biztonságát, a hitét, a bizalmát. Lehet, hogy felfoghatatlan számára a történet, olyan, mintha nem is vele esett volna meg, ami megesett.
Azt hihetnénk, az elhagyó könnyebb helyzetben van. Nos, ez nem feltétlenül van így. Még aki azonnal egy szerelmi kapcsolatba kapaszkodhat, annak is szembe kell néznie a leválás nehézségeivel, nem is beszélve a bűntudat esetlegesen megjelenő érzésével. Más esetben az elhagyást nem egy másik fél megjelenése okozza, hanem egy kényszerű döntés eredménye, amikor már egyszerűen a pár egyik tagja nem bírja már tovább a közös szenvedést és elmegy − vagy ténylegesen elköltözik, vagy beadja a válókeresetet.
Olyan is van, amikor a házaspár belátja, hogy nem megy együtt, és békésen megállapodnak, hogy mindkettejük számára jobb lesz, ha a válást választják.
Bármi is az ok, még jöhet meglepetés. Válni ugyanis nem olyan egyszerű, ezért kezdetét veheti a szét-össze-szét-össze idegőrlő játéka. A távolodás ugyanis vonzást eredményez, a közeledés újra távolodást. A szétköltözés után a társunk újra vonzóvá válik, eltűnnek a napi nehézségek, felerősödik a hiány. Ó, de hát akkor megpróbálhatjuk újra! A visszarendeződés után azonban rövidesen ugyanott találjuk magunkat, mint a válás előtti időszakban, és akkor újra szétmegyünk. Ezt a játékot vannak, akik évekig képesek játszani, másoknak kevesebb is elég, hogy végérvényesen felismerjék: a kapcsolat zátonyra futott.
Ekkor elválnak hivatalosan is. Jogilag, de az elszakadás még csak most kezdődik. Kevés ember tudja, hogy az a rettenetes érzelmi válság, amibe belekerült, az valójában gyász. Gyász, annak minden fájdalmával és nehézségével. Többnyire ugyanúgy megjelenik a harag, a düh, a befejezetlenség gyötrő érzése, a bűntudat, a szégyen, de ezen felül az elégtelenség érzése, a szeretetvesztés fájdalma, az értetlenség, a féltékenység, a bosszú, és így tovább, sorolhatnánk vég nélkül.
Mi marad ilyenkor? A professzionális segítő sokat segíthet: pszichológus, mentálhigiénés szakember, életmód-tanácsadó. Lehet különböző önismereti csoportokhoz is csatlakozni. Hívők fordulhatnak az egyházi közösségükhöz is. Nem csak lehet, de kifejezetten tanácsos is segítséget igénybe venni, hiszen nem mindegy, milyen intenzitással éljük át a veszteséget, meddig tart a szenvedésünk, de legfőképpen az nem mindegy, milyen tanulságokat sikerül levonnunk a történtekből. Saját viselkedésmintáink, gátjaink, szerepeink felismerése mélyebb önismerethez juttat, amelynek következtében remélhető, hogy az újabb kapcsolatunkban már nem követjük el ugyanazokat a hibákat.



