„Gyáva vagy elmondani a véleményedet!” - kiáltott fel diszkrét hangerővel a nő.
„Mert neked nem lehet elmondani semmit! Rögtön besértődsz! Azt hiszed, minden ellened van!” - reflektált a férfi.
Vajon mi nők, tényleg annyira érzékenyek lettünk, hogy nem bírjuk elviselni a nyilvánvaló tényt: az igazság néha fáj?

- Igen, ott a helyünk!
Már közeledett a program napja, s a hangulat érezhetően egyre feszültebb lett. A ki nem mondott szavak dolgoztak tudat alatt. A nő érezte, vissza kellene lépnie, de várt, hátha megkérik rá. A férfi is érezte, hogy szólnia kellene, de próbálta halasztgatni a dolgot. Majd szól. Gyűlölte a konfrontációt!
Elérkezett az esemény napja. A nő tétován, várakozón állt az ajtóban, karjait összefonva mellkasán. Aztán nem bírta tovább az érzelmi nyomást, a beszédes hallgatást és megszólalt:
- Mi lenne, ha nélkülem mennél?
- Á, nem. Gyere te is.

„Á, gyere te is, mert ha azt mondom, oké, nélküled megyek, akkor besértődsz, és azt hiszed, hogy nem szeretlek már.” - gondolkodott a nő fejével a férfi.
„Úgy mennék. Imádom, ha boldog, ha utazunk, ha régi barátokkal beszélgethet. Tudom, engednem kellene, mégis olyan nehéz. Nekem csak a munkás arc jut, a dolgos hétköznapi ember. Ilyenkor meg kinyílik. Édes, szeretnivaló.” Aztán átvette a szerelem helyét a düh. „De miért nem meri megmondani? Miért kezel úgy, mint egy gyereket? Miért nem vagyunk egyenlők a kommunikációban is?” - tombolt most már a nő a lelke mélyén.
- Biztos? - kérdezte habozva a kitörés előtt.
- Én - kezdett bele, nehezen formálva a szavakat a férfi -, ha a helyedben lennék, biztosan nem akarnék menni!
- Úgy! Szóval ne menjek! - csattant fel a nő.
- Nem ezt mondtam!
- De ezt akartad! Miért nem lehetett ezt akkor megmondani? Miért kellett idáig sunnyogni? Nagycsoportos óvodás.
- Ezért. Mert ezt csinálod! Én meg inkább bólogatok, hogy - igen drágám -, hogy ne legyen hiszti!
- Tudtam, hogy nem akarod, hogy menjek, csak kíváncsi voltam, szólsz-e, és hogy mikor!
- Jól van. Akkor most már tudod! Most jobb?
- Igen! - üvöltötte a nő, de nem volt jobb. - Nem megyek sehová! Most örülsz? - válasz azonban nem jött.
Most akkor mi van? Miért van ő úgy megbántva, ha pontosan tudta, hogy ez lesz? Miért olyan szomorú, ha erre a válaszra számított a férfitől? Miért olyan rohadt nehéz ez a szabadság-kompromisszumosdi?
Kapcsolódó cikkek
Már vagy tíz perce sajnálta magát a fürdőben, mikor a férfi benyitott, s várakozón a nő elé lépett.
- Öltözz, mennünk kell!
- Nem megyek sehová! Elment a kedvem. Alamizsnáért nem hajolok le.
- Gyere el velem. Én azt mondtam, ha a te helyedben lennék, de nem vagyok. Te pedig jönnél, mert te csak a te helyedben tudsz lenni!
„Ha nem szóltál volna, bölcs maradtál volna.”



