Nem egy cucc a lakásban
Ha a szerelemre idézőjeles régi bútordarabként tekintesz, ideje lenne lomtalanítani. A szerelem nem magától értetődő. Ne vedd alapnak, hogy szeretve vagy és szerethetsz valakit. A szeretetet nap mint nap meg kell újítani. Ebből fakad gyönyörűsége és mélysége. Ki kell alakítani magunkban azt a képességet, ami folyamatosan meglátja a világban, önmagunk szűrőjén át a párunkban a szeretni valót.
Ha pedig a hagyomány, az ünnep eredetére derítünk fényt, kitűnik, hogy a Valentin napnak semmi köze az amerikaiakhoz. Ez egy ókori római legenda, Valentin papról, aki titokban összeadta a szerelmeseket, holott II. Claudius császár megtiltotta a harcba menő férfiak házasságkötését. Ha jobban belegondolunk, ez valójában a házasságban megélt szerelemnek az ünnepe. Sokan félnek, ódzkodnak a házasságtól, mert az a sztereotípia él bennük, hogy azzal a papírral elvész a spontaneitás varázsa, elvész a szerelem pillanata, elveszik a felfedezés öröme, elveszik a boldogság.

Ha más nem is, legalább a Valentin nap arra emlékeztet bennünket, hogy legyünk résen minden nap és aktívan figyeljünk oda a párunkra, mit szeret, minek örülne, mit csinálna szívesen, mivel töltené az idejét, mit szeretne kipróbálni, és még sorolhatnám... Ennek kell ünnep? Szerintem ha már van, jó ha van, de semmiképpen sem szeretem az elkereskedelmiesedett ünnepeket, legyen az Karácsony, Valentin nap, Halloween, vagy akár a Húsvét. Mindegyik mögött csodálatos hagyomány áll, valamennyiük üzenete az, hogy figyelj oda szeretteidre, figyelj a bensődre, figyelj a szeretetre.
A napod végén
Minek a munka, ha nincs kivel megosztani a sikert? Minek a hajtás, ha nincs kit átölelni a nap végén? Valentin nap nélkül is lehet élni – de vajon érdemes?



