Mindenki keresi a párját. Belebotlunk ilyen-olyan kapcsolatokba, melyek ha nem is elégítik ki teljesen igényeinket, legalább elég jók ahhoz, hogy vállaljuk. Nagyon kevesen dicsekedhetnek vele, hogy partnerük mindenben pont olyan, mint amit szeretnek, szerettek volna kapni az élettől. A többiek pedig próbálják eltúrni a másik másságát.

Mindenki keresi a párját. Belebotlunk ilyen-olyan kapcsolatokba, melyek ha nem is elégítik ki teljesen igényeinket, legalább elég jók ahhoz, hogy vállaljuk. Nagyon kevesen dicsekedhetnek vele, hogy partnerük mindenben pont olyan, mint amit szeretnek, szerettek volna kapni az élettől. A többiek pedig próbálják eltúrni a másik másságát.

Igen jó módszer erre, ha megtanuljuk elfogadni a dolgokat olyannak, amilyenek. Ez nem egyenlő a belenyugvással, hanem egy tudatosan irányított folyamat, melyben felismerjük, hogy a számunkra elfogadhatatlan tulajdonság vagy viselkedés azért zavar, mert magunkat sem tudnánk elfogadni olyannak.
Innentől megváltozik a felállás, mert már nem a másik a hibás, hanem magunkra vállaltuk az el nem fogadást.
Következő lépés, hogy önmagunkat elfogadjuk olyannak, mint amit eddig tagadtunk. Lehet, hogy nekünk esélyünk sincs arra, hogy úgy szúrjon a szakállunk, olyan csúnyák legyünk vagy ennyire érzéketlenek, mint amilyennek eddig a másikat láttuk. De próbáljuk meg elképzelni, hogy akár olyannak is születhettünk volna, vagy az események eredményeként olyanná válhatnánk és így fogadjuk el magunkat.

Ez egy elég nehéz és fájdalmas feladat, amit éppen ezért kevesen vállalnak.

Sokkal egyszerűbbek és éppen ennyire hatástalanok is azok a konfliktus kezelő módszerek, melyekkel a kompromisszumos „megoldásokra” juthatunk, esetleg meggyőzzük magunkat arról, hogy miért is jó nekünk az amiben élünk. Hosszútávon azonban nem működik ez sem, mert lelkünk nem képes elviselni azt a sok hazugságot, mellyel próbáljuk elnyomni égbekiáltó szavát!

Ha igazán őszinték akarunk lenni magunkhoz, akkor be kell hogy lássuk, egy nem hozzánk illő partner nem fog olyanná változni, mint amit szeretnénk belőle kihozni. És mi magunk sem tudunk annyira kifordulni magunkból, hogy mindent el tudjunk fogadni a másikban és önmagunkban!

Vissza kell térni az alapokhoz! Azért kezdtünk párkapcsolatba, mert valami tökéletest akartunk megélni benne. Ha ez a partner nem a tökéletes, akkor ne mi akarjunk azt csinálni belőle. Keressünk tovább, és leljük meg azt, aki a mi tökéletes párunk.

Ennek ma már létezik kidolgozott módszertana, mely teljesen új alapokra helyezi a párkeresést. Abból indul ki, hogy létezik valahol a világban egy olyan lélek, aki teljesen kiegészít engem és ketten együtt
A TÖKÉLETES EGYSÉGET ÉLHETJÜK MEG!

Belső felismerések sora, saját nemiségünk átértékelése és megfelelő külső vezető segítségével meglelhetjük létünk párját. Egy ilyen kapcsolatban a szeretetért nem kell harcolni, mert az alapból a szívünkből fakad. Nem a szerelem szüli a kapcsolódást, így elmúltával sem romlik meg a kapcsolat. A szerelem íze is más és az örök szeretet élménye mellett csak hab a tortán.

Problémák azonban továbbra is keletkeznek életünkben, melyeket meg kell oldani. A hagyományos kapcsolattal ellentétben itt akármilyen megpróbáltatás nemhogy szétforgácsolná az összetartozást, hanem csak tovább erősíti azt. Idővel azonban ez az erősödési folyamat is véget ér, mert eljut a két lélek arra a felismerésre, amit addig csak éreztek, hogy Ők EGYEK, LÉLEKPÁROK.
Ekkor meg merik lépni azt az ember számára felfoghatatlan tudati tettet, hogy vállalják az egységet. Ettől személyiségük szertefoszlik és helyet ad az örök egység élményének. Ez az önmegvalósítás a párkapcsolatban. Ők már egyek Önmagukkal, Egymással és Istennel.

Huszti Sándor: 06 30 2244-445
Tanfolyam indul: április 19-20.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.