A házasság és a nő
A házasságokat – bár ketten kellenek hozzá (legalább) – mégis most inkább a nő szempontjából közelítjük meg. Mi miatt megy tönkre a kapcsolatunk? Köthetünk-e kompromisszumot egymással? Létezhet-e egyáltalán zökkenőmentes kapcsolat? Miért „lelkiznek” többet a nők? A válaszok nem ebben az írásban rejlenek, de a gondolkodáshoz jó lesz végigolvasnunk.

1. Jó asszony köténye mindent eltakar
Az elején mondtuk: ne panaszkodj! A külvilág számára fenn kell tartani a jó házasság látszatát. Ugye mindenki tud a környezetében legalább egy olyan párt, akikről senki nem gondolta volna, hogy valaha is elválnak és mindenkit szíven ütött, amikor meghallották, az álom pár válik. Ők valószínűleg ezt az elvet vallották. A jó asszony kötényével eltakar ugyan mindent, de odahaza alaposan pokollá tudja tenni a férje életét – csak semmi pánik, a dolog fordítva is igaz. A házasságukban alapvető elvárás, hogy a külvilág csak azokról a dolgokról értesüljön, amit ők közlésre érdemesnek tartanak. Olyan komoly PR munkát végeznek ez ügyben, hogy egy illegális állatkísérleteket folytató nagyvállalat is irigykedhetne rájuk. Energiájukat abból nyerik, hogy folyton nyertes-vesztes jelleggel marakodnak, de úgy, hogy az kifelé ne legyen észrevehető. Mások tiszteletéből és csodálatából is nyernek visszaigazolást és energiát.
2. Az "elmegyek a gyerekért az oviba" típusú apuka
Egy részük kifelé valóban azt sugározza, hogy minden tökéletes. Reggel a mamai viszi a kicsit óvodába, este a papa szalad le érte a verdával, ingben, öltönyben, a nagyvállalati vezető pozíciót a zsebébe téve, addig. Nos vagy nem létező a papa, vagy gyanakodhatunk. Általában otthon, már megint nekem kellett elhozni a gyereket az oviból és még egy normális vacsorát sem tudsz főzni típusú női önérzet-gyilkos mondatok fantasztikus tárháza lehet egy ilyen kapcsolat. Meddig húzzák? Tűrőképesség függő.
3. Hadd lássa meg ország-világ!
Az előző párkapcsolatok ellentéte. Specialitása a kölcsönösség. Az asszony – és az ember is – kígyót békát kiabál egymásra, de az ágyba többnyire már nem viszik magukkal a zajos hétköznapokat. Ezek a kapcsolatok – mivel nem elfojtott mederben zajlanak a konfliktus megoldások – általában tartósabbak lehetnek, mint az előbb említett. A résztvevők mégsem boldogok. A kapcsolat itt Való Világ Show jelleggel zajlik, és mindenki pletykára éhesen figyeli, mi is fog történni. A boldogtalan páros itt mások sajnálatában dagonyázik, és a külvilág figyelméből gyűjti energiáját egymás marcangolásához.
HarmoNet tipp: Esküvő és házasság horoszkóp >>
4. Minden rendben!
Olyan szép edény nincs, ami néha össze ne zördüljön. Amikor egy páros teljesen meg van arról győződve, hogy kapcsolatuk teljesen zökkenőmentes, noha például a férj napi 16 órát dolgozik, vagy a nő, nap közben elnyalogat egy-egy üveg kókuszlikőrt, biztosan ott van egy taposóakna elásva valahol a kapcsolat ösvényén. Csak idő kérdése, mikor gyalogolnak rá, és melyikük lába nyomán robban erősebben. A látszat azt mutatja, hogy nincsenek gondok, a valóságban azonban itt is boldogtalan mind a két résztvevő. Energiájukat abból nyerik, hogy „pótcselekvésekkel” töltik ki idejüket, egymással való konfrontációjukat kerülik.
5. Ketten a világ ellen
Azok a (házas)párok, akik véd-és dacszövetségben élnek, és vállat vállnak vetve fordulnak a világ ellen, valami különleges, vagy éppen nagyon is profán missziót vállalva, és azon sopánkodva, hogy őket bizony nem érti meg senki. A misszió lehet egy nyögvenyelős alapítványtól kezdve egy vallási csoportosulás szélsőségein át egyszerűen a gyermeknevelésről vallott egyedi nézetig bármi. Energiájukat úgy nyerik, hogy egymást, mint támaszt és önigazolást használják meddő küzdelmükben, amit a külvilág ellen folytatnak.
Az energia elnyeréséért folytatott játszmákat hosszasan modellezhetjük. Minden pár a boldogságot keresi végül, de gyakran nem saját magukban, hanem a másikban való feloldódásban vélik azt megtalálni. A boldogsághoz nem vezet út semmilyen függésben, vagy kívülről. Harmóniánk eléréséhez magányos, de gyönyörű út vezet, melyen könnyebb úgy járni, ha időnként van mellettünk egy ember, aki megfogja a kezünket, vagy akinek a kezünket nyújthatjuk.
Ahogy Kahlil Gibran a Prófétában írja:
„De együttlétetekben legyenek távolságok. És a mennyek szellői táncoljanak kettőtök között. Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék: Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között. Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegből. (..) Miként a lant húrjai egyedül vannak, habár ugyanarra a dallamra rezdülnek. Adjátok át szíveteket, de ne őrizzétek egymás szívét. Mert szíveteket csak az élet Keze fogadhatja be. És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel: Mert a templom oszlopai távol állnak egymástól, és a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik.”
Megint más aspektusból minden ember lélek, és minden lélek az Istent vágyó, így alapvetően nem vonzó, hanem vonzódó minőség. Vagyis a férfi és nő, legyen akámilyen is teste, egyforma. A teljesen tökéletest csak Egy valakitől várhatjuk. Addig kompromisszumokat kötve, de nagy szeretetben és szerelmeben haladhatunk kéz a kézben.



