Élvezte Klári a kalandokat, tizenöt évesen is rendszeresen kilopódzott a lakásból éjszaka, és a szomszédban lakó Sanyival találkozott. Többnyire úgy történt, hogy Sanyi elbújt valahová, majd ahogy közeledett a sötétben Klári, hirtelen előugrott, és hátulról átölelte, és megfogta a két mellét. Klári ilyenkor szabadkozott, majd heves csókolódzásba kezdtek, aztán szaladgáltak a sötét folyosón, néha lementek a pincébe is. De ennél tovább nem jutottak sose, mert Klári várta a lovagot fehér lovon, akinek van háza, és megkéri szüleitől a kezét.
Így hát nyugodt szívvel feljárt Péter lakására is, együtt tanultak, vitatkoztak, bohóckodtak, levetkőztek és nézték egymást, míg egyszer Péter hirtelen leoltotta a villanyt, és Klári valamit keményet érzett a feneke körül néhány másodpercig, majd nedveset, és a szomszéd szobában megszólalt nyafogós hangon Péter anyukája: - Petikém, gyere be, olyan szomorú vagyok, szeretnék valamit megbeszélni veled.
Péter nem ment ki, csak feküdt a sötétben hallgatagon és dühösen.
- Mi történt? – kérdezte Klári. Most én elveszítettem a szüzességemet?
- Hagyjál! – mordult rá Péter, aki sose gondolta, hogy Klári szűz lehet, annyi fiúval látta már szórakozni. Mindig más fiú kísérte haza, szórakozóhelyre, színházba.
A Szúnyog-szigeten
Még különböző kifogásokat kellett kitalálni otthonra, hogy együtt tölthessék a délutánt, az éjszakákat pedig csak csendesen kilopódzkodva tudták megoldani, miután már elaludt a család. Így hát az éjszaka egy része utazással telt el, aztán megtalálták a szigeten a kabint. Két vaságy volt benne matracok nélkül, s egy kis szekrényben néhány pokróc. A nedvesedő bútorokat még ősszel elvitték, majd ha újra meleg lesz, visszahozzák.
Most Klári se, Péter se gondolt a bútorokkal, melegük volt már attól is, hogy ilyen közel voltak egymáshoz. Márpedig igen hamar olyan közel kerültek, hogy egy papírlap se fért volna közéjük, a takarók között egy embernek látszott volna a kettő, ha látta volna őket valaki: de még csak a közelben se volt senki.
HarmoNet tipp: Szeretkezés az agyban - a kielégítő szex kulcsa! >>
Mindent bepótoltak. Azt lehetne mondani, hogy húsz évük minden napjára jutott volna csók és ölelés. Hajnali négy körül a kis szállást elárasztotta a napfény. Talán aludtak is közben valamennyit, most azonban újult erővel folytatták a szerelmet világosban, míg csak Klárinak eszébe jutott „szegény édesanyja”. Hej, ha tudná, merre jár a lánya! Most már bizonyára keresi.
A szülők
Furcsa teremtményei a Földnek a szülők. Minden bizonnyal égre-földre keresik, mégis, ha most hazamenne, nem hagynák nyugodtan lefeküdni, hogy kipihenje magát. Hiába mondaná, hogy Péter elveszi feleségül, akkor is képesek lennének minden rosszat elmondani a fiúra.
De mi lenne, ha tényleg elvenné feleségül?
- Házasodjunk össze! – tört fel belőle a jónak látszó ötlet.
- Khm, khm… hát… jó! Mikor?
- Most. Ha házasok lennénk, nem szólhatnának, hogy mit erkölcstelenkedünk.

A házasságkötő teremben
Nem volt olyan egyszerű, mint ahogy Klári elképzelte, de nem is támasztottak annyi akadályt, mint Péter remélte. Kicsit meg kellett mosakodni, fésülködni, és elküldték őket, hogy keressenek két tanút. Nem mentek messzire, két húsz év körüli fiút találtak az utcán, akik jót nevettek rajtuk, és belementek a játékba. Pénzük nem volt, csak egy fagylaltra jutott a házasságkötés után. Látszólag jókedvűen, de félelemmel telve indultak Klári anyjának munkahelyére először. Az összes családtag közül még ő látszott leginkább megpuhíthatónak. A munkahelyén csak nem fogja megpofozni őket.
HarmoNet tipp: A sikeres nászéjszaka 10 parancsolata >>
A kávéházban
Péter mégis úgy gondolta, jobb lesz anyukájával közölni először a hírt telefonon. Ahogy meghallotta anyja hangját, annyit mondott:
- Anyuka, összeházasodtunk Klárival.
- Mikor?
- Most egy órája.
- Tudtam!!! – ez úgy hangzott, mint egy pofon. – Most rögtön találkozni akarok veletek a Mozart kávézóban a Körúton. Nektek még annyi pénzetek sincs, hogy a tanúkat megvendégeljétek. Majd én felhívom Klári szüleit és megbeszélem velük, hogy ők is jöjjenek oda. Üljetek be, nemsokára mindnyájan ott leszünk. Ügyes vagy, fiam!
Péter életének legszebb napja
Soha nem szerette úgy az anyukáját, mint ebben a pillanatban. Mindig azt hitte, hogy sokkal többet vár el tőle, mint amit teljesíteni tud. Most értette meg, hogy anyja pontosan úgy szereti őt, amilyen; minden gondolatával, hibájával, kudarcával és örömével. És azt is tudta, hogy a gyerekeinek kitűnő nagyanyja lesz. Egy lakásban fognak lakni.
Dobosy Ildikó



