Miért van az, hogy egyszer édesnek és szexisnek találjuk azt, ha párunk énekel, máskor pedig miért idegesít? Az Emory Egyetemen énekesmadarakkal végzett kísérlet új megvilágításban kezeli ezt a kérdést, és megmutatja, hogy a hormonszint változása hogyan befolyásolja a társas jelek érzékelését az agy gerincesekre jellemző részét, a társas viselkedés hálózatát."A társas viselkedési formák, mint pl. az udvarlás, az utódnevelés és az agresszió elsősorban két tényezőtől függ: a viselkedést kiváltó társas jelzéstől és a hormonális működéstől, mely ezt kiváltja vagy lehetővé teszi." - mondta Donny Maney idegtudós, a tanulmány vezetője. "Az eredmények bemutatják azt a lehetséges idegi mechanizmust, mely által a hormonok megváltoztathatják a jelek keletkezését, és befolyásolhatják a társas döntéshozatalt."
Maney énekesmadarak segítségével megvizsgálta, hogy a gének, hormonok és a környezet milyen módon működnek együtt azért, hogy az agyat befolyásolják. Munkája segít megérteni az agy felépítésében és működésében résztvevő alapelveket, mely sok fajnál közös, beleértve az embereket is.
HarmoNet tipp: Mennyit érsz, ha szexről van szó? (tesztek fiúknak-lányoknak) >>
Maney végzett korábban is egy tanulmányt fehérnyakú fecskékkel, mely szerint valószínűleg a hormonok befolyásolják azt, hogy milyen módon képzik az udvarláshoz használt dalukat. Az új tanulmány a Comparative Neurology című folyóirat november 10-i számában jelenik meg, és kiterjeszti az előző kísérletet azzal, hogy lejegyzi és minősíti a hormonok hatását az agy szociális viselkedésért felelős hálózatának kilenc csomópontján át.
A kutatócsoport a fehérnyakú fecske nőstényeit ösztorgénnel kezelte, hogy így utánozzák a párzási időszak hormonszintjét, majd összehasonlították az alacsony hormonszintű nőstényekkel őket. Utána kétféle hangfelvételt játszottak le nekik: az egyiken a faj hímjének udvarlási dala szólt, a másik pedig gépi búgás volt. Ezt követően egy új fehérjeszintézist használtak arra, hogy feltérképezzék és megmérjék a társas viselkedésért felelős hálózat aktivitását, melyet kifejezetten a dal indított el.

A legtöbb hálózatban több volt a dalspecifikus idegi válasz a "párzási időszakban" levő nőstényeknél". Az ösztrogén hatása azonban nem érvényesült egyformán minden régióban. "Ha a hálózat minden egyes csomópontja több választ adna az ösztrogén jelenlétében, akkor arra lehetne következtetni, hogy az ösztorgén egyfajta kapcsolóként működik." - magyarázta Maney. "Ennél azonban sokkal bonyolultabb a helyzet. Néhány aktivitási szintet feljebb visz az ösztrogén, mást viszont lecsökkent. Azt mutatja, hogy az ösztrogén miként változtatja meg az egész képet, ahogy az agy előállítja a társas információt."
Az eredmények arra engednek következtetni, hogy a stimuláns érzékelt jelentése kapcsolatban lehet az egész társas viselkedésért felelős hálózattal, mint az agy egyetlen területével. "Ugyanez az idegi mechanizmus működhet az emberek esetében is." - mondta Maney. "A nők menstruációs ciklusa során változik az, hogy milyen férfi arcot, hangot és testszagot részesítenek előnyben. Az énekesmadarakkal végzett megfigyelés megmutatja a változás lehetséges idegi alapját."
Maney pszichológus adjunktus, az emoryi Idegtudományi Diplomás Program résztvevője.
Medipress



