Hogyan fejezi ki az öltözködés a nyugati kultúrában meghonosodott férfi- illetve női szerepet? A férfidivat összes jegye ahhoz az ideológiához igazodik, amely szerint a férfiak legfontosabb tevékenysége a munka. Az öltönyök tartós, nem piszkolódó anyagból készülnek, és sok zseb van rajtuk, amelybe a munkához szükséges rengeteg tárgy eltehető.

Hogyan fejezi ki az öltözködés a nyugati kultúrában meghonosodott férfi- illetve női szerepet? A férfidivat összes jegye ahhoz az ideológiához igazodik, amely szerint a férfiak legfontosabb tevékenysége a munka. Az öltönyök tartós, nem piszkolódó anyagból készülnek, és sok zseb van rajtuk, amelybe a munkához szükséges rengeteg tárgy eltehető. A női óra lehet dísztárgy, de a férfiaké elsősorban pontos, víz- és ütésálló. A frizurában az a legfontosabb, hogy könnyen kialakítható és karbantartható legyen, a rövid körmök is praktikusabbak a fizikai munkához (Vilard 12-14).

A férfiak sokkal inkább uniformizálódnak, mint a nők
De persze a férfiaknál a külsőt kevésbé tartjuk fontosnak, mint a nőknél, ami mögött az az értékítélet bújik meg, hogy a férfiaknak egyéb pozitív tulajdonságai is vannak, a nőknek viszont nincsenek. Ahogy a férfiöltözékek szabásában, úgy színében is az nyilvánul meg, hogy ezeknek a test elfedésén kívül nincs más funkciója. Az elvárásokhoz alkalmazkodó férfi a mi kultúránkban általában sötét színeket visel, általában a szürke vagy a barna árnyalatait, amelyeken kevésbé látszik meg a szennyeződés, tehát munkához is alkalmasak (a nyaralás alatt viselt világos színű ruhadarabok pont azt hangsúlyozzák ki, hogy tulajdonosuk éppen nem dolgozik).

Színek és nemiség
A nő feladata viszont az, hogy dekoratív legyen, tehát ő szabadon válogathat azokból az élénk színekből, amelyek egy férfin visszatetszést váltanak ki. A közfelfogás szerint a nő elsősorban szexuális lény, ezért neki megengedett a szexualitással összekapcsolt színek (piros – lila -rózsaszín és ezek árnyalatai) viselése. Az ilyen színű öltözék a heteroszexuális férfi számára tabu, ezért is váltak ezek a homoszexuálisok színeivé. Nem véletlen, hogy a náci haláltáborokban a homoszexuális férfiak rózsaszín, a leszbikus nők fekete háromszöget viseltek: így szimbolikusan is kifejeződött, hogy ezek az emberek szexuális viselkedésükben az ellenkező nem területére ,,tévedtek’.

A gyermeki nő
Szintén gyakran emlegetett tény, hogy a nőket társadalmunk bizonyos mértékig gyermeknek tekinti: olyan tulajdonságokkal ruházza fel őket (tehetetlenség, logika hiánya, másoktól való függés stb.), amelyek a gyermekekre jellemzőek és amelyek összeegyeztethetetlenek a felnőtt férfi értékrendjével. Ennek külsőbeli megnyilvánulása az ún. ,,babaarc’. Biológiai adottság, hogy a nők arcvonásai általában valamivel finomabbak a férfiakénál, ezt a különbséget azonban a szépségideál mesterségesen erősíti. Az ideális nőnek nagy, kerek szeme és viszonylag telt arca van, és szemeit sminkkel és műszempillával is kihangsúlyozza. A különböző arckrémek tévéreklámjai nyíltan is kimondják, hogy az ,,ideálisan’ bársonyos női arcbőrt a gyermekek bőréhez való hasonlóság teszi vonzóvá.

Ipari szépségek
Mondanunk sem kell, hogy a szépségideál fent említett vonásainak gazdasági vonatkozásai is vannak. Számos iparág abból él, hogy termékei segítségével az emberek hasonlóvá remélnek válni ideáljaikhoz. Ezért a szépségideál jelentős mértékben oly módon manipulált, hogy bizonyos termékek (ruhadarabok, kozmetikai szerek, fogyasztó tabletták, konditerem-bérletek stb.) fogyasztását reklámozza. Mégsem állíthatjuk, hogy az ideált kizárólag a gazdasági érdekek alakították volna ilyenné, hiszen minden szépségideálnak vannak gazdaságilag kiaknázható vonásai -- ha a barokk ideálokhoz térnénk vissza, a televíziót elárasztanák a parókareklámok. A folyamat egyébként visszafelé is működik: ha valaki megközelíti az ideált, ezzel egyben jelzi, hogy megengedheti magának az ehhez szükséges beruházásokat.

Reprezentatív külső és státusszimbólumok
Így válhatott a reprezentatív külső státusszimbólummá, elsősorban a nők esetében, hiszen náluk a társadalom nagyobbra értékeli a külső jelentőségét, ráadásul (részben ebből eredően) az ő ideáltípusuk elérése nagyobb anyagi befektetést jelent (több kozmetikai szert igényel stb.). Egy társaságban egy férfi tehát nem annyira a saját, inkább partnernője külsejével próbál imponálni. A média természetesen a legfőbb csatorna, amely újra meg újra megerősíti az ideálok szerepét. A reklámokban a megfelelő terméket használó személy (legyen szó akár olyan, az ideál szempontjából mellékes termékről, mint mondjuk egy kávémárka vagy egy kerti traktor) külsejében rendszerint megfelel az ideálnak, és emellett -- természetesen -- sikeres és boldog ember. A néző fejében tehát az életben elért siker nemcsak az adott termék használatához, hanem az ideálisnak mondott külsőhöz is kötődik.

Reklámok és ideálok
A szépségideálokat kiszolgáló ipar termékeinél ez természetesen fokozottabban és didaktikusabban jelentkezik: ,,a friss lehellet önbizalmat ad’ stb. De nemcsak a reklámok befolyásolják a nézők ideáljait. A legtöbb film, különösen a sorozatok főszereplői mind-mind ideális nők és férfiak. Érdemes megfigyelni például, milyen aránytalanul kevés idős ember és (a gyerekműsorok kivételével) kisgyerek szerepel az ilyen történetekben (Aronson 128-129). A legtöbb népszerű sorozat fiatalokról szól, vagy olyan sikeres emberekről, akiknek sikerült megőrizniük mind fiatalos külsejüket, mind az ezzel összefüggésbe hozott rugalmasságot. (Gondoljunk csak bele: valóságos környezetünkben mennyire gyakori, hogy negyvenes-ötvenes emberek nagy szerelmi fellángolásból otthagyják egész korábbi életüket -- esetleges családdal és vagyonnal együtt -, hogy valaki másnak az oldalán új életet kezdjenek?)


Béres-Deák Rita
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.