Amikor beleástam magam a témába, egyből láttam - két fő irányt kell elkülönítenem.
Az egyik az ősi roma szokásokat és a sajátos értékrendet követő, főleg vidéki cigányság szokásait érinti.
A másik pedig a városlakó, dolgozó, iskolázott romák szokásait mutatja be, ahol ez a kérdés bizony élénken és minden nap jelen van.
"Megtörtént a lakodalom, odafenn a domboldalon" 
A nóta vidám hangjai az igazi cigánylakodalmakat idézik. A valóság azonban manapság már nem ennyire rózsás. A szegény sorban élő, iskolázatlan romák házassága általában csak szokás-elven működik. Nincs papi áldás, vagy csak igen ritkán, hisz a menyasszony gyakran még nem érte el azt az életkort, amikor a törvény engedélyezi a házasságot. A polgári ceremónia díjaira pedig sem pénz, sem igény nincs. Náluk általában nem kérdés, hogy ki kivel házasodik, hiszen egyáltalán nem, vagy csak minimális mértékben keverednek a körülöttük lakó magyarokkal. Más a helyzet a városokban.
Nekem nem kell cigánylány!
A 22 éves biztosnági őr fiú őszintén beszél a párkeresés buktatóiról. Édesanyja még nagy családból való, hatan voltak testvérek, vidéken. Ő már a fővárosban nőtt fel, iskolába járt, érettségizett és biztonsági őr vizsgát szerzett. A munka, a tanulás, a továbbképzés természetes a számára, mint mondja, ami érdekli, azt örömmel csinálja. Tervei vannak, segíti édesanyját, hiszen nemrégiben megnagyobbították a házat, és fizetni kell a kölcsönt. A véleménye nem túl hízelgő a cigány lányokról, úgy általában. Szerinte iskolázatlanok, azt várják, hogy egy rendes fiú a nyakukba vegye őket, és utána odahaza ülhessenek. A legtöbben semmihez nem értenek, ezért ő inkább egy rendes, dolgos magyar lányt szeretne elvenni.
A magyar feleséggel jobban járnék!
Szintén ezen a véleményen van egy budapesti zenész család nagyobbik fia. Neki az öccse is cigánylányt vett feleségül. Szinte ugyanazt mondja, amit a számára ismeretlen előző beszélgetőtársam. A sógornőm odahaza csücsül - meséli a fiú. Az ismeretségi körömben alig vannak olyan roma lányok, akik dolgoznának valahol, pedig többen rendelkeznek valamilyen szakmával, nem egy közülük piacképes diplomát, vagy bizonyítványt mondhat magáénak. A zenész családokban ugyanis divat a tanulás, és a lányok is gyakran szereznek diplomát, de többen lesznek eladók, fodrászok, kozmetikusok, vagy a vendéglátóipari és szállodaipari szakokra mennek. Aztán a lányok a szonyájuk rojtjába tűzik a diplomát.
HarmoNet tipp: Miért bújnak el a diplomás romák?>>> 
Amíg a gyerekek kicsik, addig természetesen őket kell nevelni, ez fontos a gyerekeknek. De nekem nem tetszik, hogy a gyerekek nem mennek óvodába, vagy játszótérre, csak az anyukával vannak egész nap, aki azon túl, hogy rendet tart, egész nap sorozatokat néz és kövérre hízlalja az egész családot. Kemény kritika, biztos sokaknak nem fog tetszeni, de én akkor is magyar lányt vennék el szívesebben!
Kitagadna a család!
Csak és kizárólag cigány lányt keres azonban az a másik zenész fiú, akivel leültem beszélgetni. Neki mind külsőségek tekintetében, mind a tradíciók szemontjából fontos, hogy a felesége is roma legyen. Nevetve mondja:
- Hiszen édesanyám kitagadna, ha magyar lányt hoznék a házhoz!
A szempont jogos - a családokban ugyanis nem csak a pár maga, hanem a család többi tagja is fontos szereplő, akárhol is járjunk a világon. Ha a szülők nehezen fogadják el a magyar lányt, vagy a magyar lány szülei a cigány származású fiút, akkor bizony az egész kapcsolat könnyen zátonyra futhat. Ezt csak az erős kapcsolatok élik túl.
A családok egyes helyeken befogadók, míg máshol inkább kierkesztők a mássággal szemben. Ez igaz, álljunk akármelyik oldalon. A szerelemnek azonban nincs bőrszíne, és nem lehet parancsolni neki. Ha egyszer két ember megszereti egymást, bizony nem azt fogják nézni, ki honnan származik. A kapcsolat megtartásának problémái azonban felőrölhetik még a legszeretőbb szíveket is.



