Száz éve csak legénybúcsú volt, hiszen leány nem szórakozhatott kísérő nélkül. Nem lehetett "magánélete", szabadsága, előbb a szülei, majd a férje vigyázott rá, félrelépni is csak titokban lehetett. Mára ez megváltozott. Divat vetkőzős fiúkat hívni, inni, sőt az utolsó napon néha a lány is félrelép ...

A legénybúcsú pedig éppen a szabad legényélet végét jelentette. A legény járhatott mulatóba, kocsmába, nem szólta meg érte senki, így a házasság előtti utolsó napokat még végigmulathatta. Aztán a következőket is, ha volt rá pénze.

Féltették a lányt, mert ha megesett, terhes lett, kényszerhelyzetbe került. Mára ez leegyszerűsödött, a kislányokat is megtanítják védekezni, és divatba jött a leánybúcsú. A lányok eljárhatnak szórakozóhelyekre, megismerkedhetnek idegen férfiakkal saját felelősségükre.

Az utolsó nap szabadsága
Aztán jön Valaki, akinek a kedvéért képesek vagyunk lemondani egyéni útjainkról. Úgy látszik, hogy benőtt a fejünk lágya, felnőtté akarunk válni. Csak az utolsó nap maradjon még „szabadon”.

Kontroll hiányában ilyenkor lehet inni. Lehet többet is inni, mint szükséges, míg végképp elveszítjük maradék gátlásunkat is, tudatunk eltompul, elkezdenek működni az öntudatlan vágyak impulzusok. Annyira beszűkül a tudat, hogy ebben az állapotban számára csak a pillanatnyi impulzus létezik.

Ha közelít egy régi partner, elfelejtjük a már sokszor megélt problémákat, elfelejtjük, hogy másnap kedvesünk vár, csak az adott gerjedelmet akarjuk kiélni. Így aztán olyan problémakörbe kerülhetünk, amiből még a közelgő házasság se vezet sehová. És az élet minden területén továbbra is ugyanilyen ragaszkodások vezetnek. Kába állapotban csak az adott pillanat impulzusait látjuk, nem mérlegeljük a következményeket, következmény-láncolatot hozunk létre.

HarmoNet-tipp: Leánybúcsú-legénybúcsú >>

A szerelem - gyötrelembe fordulhat
Ez lehetne az a kapcsolat, mely egész lényünket, tudatunkat áttranszformálja, tisztábbá, magasabb rendűvé emelheti. Ez a nemesség és szexualitás uniója, az a rész, ahol a legmagasabb az ember energiája. Mindenkinek a fantáziájában megfordult már annak az igénye, hogy ez a magasabb rendű érzés őt is kiemelheti a mindennapok körforgásából. A probléma pedig éppen ebből adódik. Ha azt várjuk, hogy valami „történjék” velünk, akkor éppen emberi mivoltunkat adjuk fel, hiszen az embernek lehetősége, joga van önállóan dönteni, cselekedni. És ahhoz hogy ember legyen, neki kell tudatosan meghatározni céljait. Ha valaki nem tud leszokni rossz berögzöttségeiről, azt sodorja magával az adott pillanat, ha meg is pillantja az igaz szerelmet, a másik percben már mást lát. 

Ez történik a szellemi életben is. Találkozunk egy igaz tanítóval, az adott pillanatban őszintén rajongunk iránta. Ha azonban valaki hozzászokott, hogy minden szemetet megnéz, elolvas, befogadja annak hatásait, képtelen lesz nemet mondani az újabb kihívásoknak. Minden vallás nemes eszméket hirdet, védelmet ad a világi harcok forgatagában. Ám ha csapongva egyikből a másikba merülünk, avagy éppen kilépve a templomból visszatérünk mindennapi kriminkhez, egyik igaz tanítónak a hatása sem fog bennünk mélyebb világokat megnyitni. Ha nem koncentráljuk az energiáinkat, nem vonjuk vissza őket azokból a csatornákból, amelyekben állandóan szanaszét szóródnak, akkor nincs esélyünk tovább lépni.

Hiába szeretnénk valami szebbet, jobbat, igazabbat, ha energiánkat ugyanakkor nem ebbe fektetjük, hanem továbbra is azokba a megszokott csatornákba engedjük, amelyeken keresztül minden nap újra megteremtjük ugyanazt a gyötrelmet, amiben egyébként nem érezzük jól magunkat. Nem lesz energiánk később megteremteni a szép szerelmet, az aktív szellemi életet.

Eredményes legény-, leánybúcsú
Ez a kedves régi-új szertartás éppen a megtisztulás ideje lehetne. Felkészülés egy teljesen új, megváltozott életre. Nem a régi formák ismételgetésével, hanem az újnak a tudatunkban való megteremtésével. Az embernek tudatosan szakítania kell azokkal a testi-szellemi táplálékokkal, impulzusokkal, amelyekkel addig együtt élt, s amelyekről már kiderült, hogy nem kielégítőek számára, szenvedést, gyötrelmet okoznak. Amikor változtatni akarunk, ahhoz meg kell tisztulni, helyet adni az újnak. Hogyan tudna tudatunk bármit is befogadni, ha tele van spekulációinkkal, előítéleteinkkel. Gondolataink, beszédünk, viselkedésünk meghatározza, hogy kikkel találkozunk, kik fognak hatni ránk a jövőben. Ugyanakkor akármilyen szép szavakat hangoztathatunk, ha cselekedeteink azoknak ellent mondanak, még nem tettünk semmit.

Meg kell nyílnunk, hogy egy tér keletkezzen bennünk, ahol a szerelem be tud következni, vagy találkozni tudunk a szellemi igazsággal.

Gyere a HarmoNet fórumra: Milyen nők tetszenek nekünk ? >>

Dobosy Ildikó

Képforrás: piqs.de - Alfred Lohmann

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.