Engem ennyire még nem szeretett, nem dédelgetett senki.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy velem ez megtörténhet.
Sokkal több közös van bennünk, mint azt első látásra gondoltuk volna.
Olyan volt, mintha már ezer éve ismerném.
Vele éltem meg magam elsőször igazi nőnek, és jó nőnek.
Rájöttem: én egy nőben az érettséget keresem.
Én száz százalékig beleadom magam a kapcsolataimba, és ez egy fiatal lánynak túl sok.
A világvégére is elmentem volna vele...
A Jóisten is egymásnak teremtett minket.
Ő sokkal fiatalabbnak nézett ki a koránál, én meg idősebbnek, ezért senki nem ütközött meg a korkülönbségen.
Az anyukája tárt karokkal jött ki az autóhoz, és örömmel ölelt meg. azt mondta: - Én annak örülök, ha boldog a fiam, és látom, hogy veled az.
A férjem eltiltotta tőlem a gyerekeket, és ellenem nevelte őket. Évekig alig láthattam őket.
Az anyám mindent megtett, hogy elválasszon bennünket, állandóan azt mondta, hogy Éva beteg és öreg, mi lesz velem, ha meghal, és egyedül maradok.
Soha nem tudtam úgy nézni a kapcsolatunkat, hogy az „egyetlen” és a „sírig” tartó.
Ő volt a nehezebbik gyerekem.
Akkor omlottam össze, amikor a pincér nekem adta a számlát, és nem a pasimnak.
Arra kértem, hogy növesszen szakállt, hogy idősebbnek nézzen ki.
Én azt a pár hét győzködést tartom elvesztegetett időnek, amíg állandóan bizonygatnom kellett neki, hogy a korkülönbségünk ellenére én őt szeretem.
A férfiak mind egy öt éves gyerek szintjén vannak, mindegy, hogy húsz, harminc, negyven, ötven vagy hatvan évesek. Akkor meg miért ne egy kockahasú huszonévest válasszak?
Úgy ült otthon, mint egy marharépa. El sem tudtam képzelni, hogy ez a gyönyörű fiatal pasi otthon ugyanúgy viselkedik, mint egy öregember. Én százszor vitálisabb voltam nála.
Olyan volt ez, mintha egy lepedőre építettem volna fel a házamat, amit aztán, hogy már szépen felépült, egyszer csak kihúztak alóla, és minden összedőlt.
Már több mint tizenhat éve élünk együtt, és szerintem ez így lesz még az idők végezetéig.
Mindig, mindent meg tudunk beszélni, és tényleg MINDENT!
Törődöm magammal; láthatatlan smink, életmód, mozgás, étrend, mert ez nekem is jó.
Ő gyereket szeretett volna tőlem, de én még nem voltam eléggé érett ahhoz, hogy apa legyek. Azt meg nem vártam meg, hogy be is érjek nála.
Azt mondták az osztálytársaim az érettségi találkozón, hogy miért nem festem be a hajam, amikor lélekben legalább 10-15 évvel fiatalabb vagyok még magamnál is
Amikor meghallotta, hogy a barátnőmmel a nyugdíjunk elintézéséről beszélgettünk, világgá rohant.
Amióta világ, a világ, minden kultúra támogatta, hogy a fiatal fiú az idősebb nőtől tanuljon, és viszont.
Miért titkolják el a nők, hogy nekik is megtetszhet egy fiatalabb fiú, ugyanúgy, mint az idősebb férfiaknak?

Szerintem ez ma már tendencia, és a netes társkereső oldalakon is világos látszik, hogy a négy-öt, de a tíz év korkülönbség is kezd egyre természetesebb lenni. Egy mai negyvenes, ötvenes nő még rengeteg energiával bír, és miután már felszabadul a kötelező gyakorlatai alól, boldogan van együtt egy fiatalabb férfival, akár úgy is, hogy életre szóló társakká válnak egymással, akár úgy is, hogy „csak” jól akarja érezni magát.
Én már annyi veszteségen mentem át, hogy azt mondtam magamnak, elég volt, most már csak ajándékokat szeretnék kapni. Azóta elfogadom, amit az élet tálcán nyújt nekem.
A lényeg, hogy megtanuljuk kezelni azt is, ha a fiatalabb férfi elhagy bennünket, de azt is, ha marad.
Amikor rá gondolok, még mindig kellemes melegséget érzek a szívem és a gyomrom körül.
Ő egy olyan igazi anya és nő is volt egyben. Mindig jól éreztem magam nála, mert pillanatokon belül összedobott bármilyen isteni finom kaját. Mindig meghitt légkör volt a lakásában; díszpárnák, függönyök, minden az ő női ügyességéről szóltak.
Egy huszonéves fiú legalább odateszi magát a kapcsolatába, míg a negyvenesek már dög unalmasak. Tisztelet a kivételnek.
Az életünket átfonó láthatatlan háló részeseiként egyetlen találkozásunk sem véletlen.
Azok a sorsszerű találkozások pedig, melyek egy életen át elkísérnek bennünket, még inkább meghatározóak lehetnek.
Mennyire érdekes is ez. Nem kell külön keresgélnünk, nem kell társkereső klubokba sem járnunk, elég, ha éljük az életünket úgy, ahogyan az a szívünkből jön. És akkor az úton találkozni fogunk mindazokkal, akik életünk szempontjából fontosak lesznek a számunkra.
Elindulunk egy koncertre, és valahonnan, a város másik végéből vagy akár vidékről, külföldről, a csillagos égből is elindul valaki ugyanoda. Aztán megérkezünk, és a sors egymás mellé rendeli nekünk a jegyeket. Egymásra csodálkozunk, és azt érezzük, már régóta ismerjük azt a másikat. Megszólalunk, és a hang is ismerősen cseng. Nem tudjuk honnan ez az ismeretség, de biztosan érezzük, hogy a lelkünk mélyén mi már régóta egy pár vagyunk.
Aztán elindulnak az események, melyek még jobban egymáshoz sodornak bennünket.
Aki átadja magát az isteni vezetésnek, az már nem lepődik meg semmin sem.
Bors Mari - készülő könyvéből az interjúk legszebb mondatai
Ha párkapcsolatával kapcsolatos kérdései vannak, keresse tanácsadónkat!



