
A Small Faces 1969-es feloszlása után Stewart, Jones, Ronnie Wood, Ian McLagan és Ronnie Lane alakította meg a Facest. Hat évet játszottak együtt, amelynek során négy stúdió albumot adtak ki. Rod Stewart ezt követően szólóban folytatta.

1993-ban a Brit Awards gáláján játszottak együtt ismét, amikor Rod Stewart életműdíjat kapott. Az énekes a következő évben szólóban tagja lett a Rock and Roll Hall of Fame-nek is. Akkor, a Los Angeles-i földrengés miatt nem tudott részt venni a ceremónián, a családja mellett akart maradni.
A Faces 2010-be újra összeállt, de Stewart különböző akadályokra hivatkozva nem vállalta velük a koncertezést, ennek ellenére később „sérelmezte”, hogy Mick Hucknall-t választották a mikrofon mögé az egykori társai.

Közeledvén az idei beiktatási ünnepséghez, újra fellángolnak a viták a Rock and Roll Hall of Fame jelölési gyakorlatáról. Az elmúlt években leginkább a Black Sabbath bandát hiányolták, ami aztán nagy nehezen „megoldódott”. De már akkor és azóta is példátlannak tartották, hogy a kanadai Rush trió miért kegyvesztett? Ezt nemrég Slash is szóvá tette, de neki a nagy szívfájdalma a Deep Purple! Nem beszélve a posztumusz beiktatásokról, ahol Rory Gallagher érdekében ő is támogatásáról biztosította a korábbi aláírásgyűjtést. Rory kultusza azt hiszem a legerősebb Európában, de Amerikában is nagy rajongótábora van, hiszen számtalanszor turnézott a tengerentúlon. Ő aztán igazán megérdemelné, hiszen hozzá hasonló gitáros óriás csak Jimi Hendrix és Stevie Ray Vaughan volt/van – igaz, a texasi gitáros istenséget sem találták még méltónak a Csarnok túlképzett szakemberei!

Mindenesetre a napokban Gene Simmons a Kiss rockere is jól odavágott a Rock and Roll Hall of Fame intézményének! Viccnek nevezte a jelöléseket és nem csak azért, mert őket kihagyták, hanem olyanok kerülnek be, mint Madonna, Blondie… és mások a diszkó világából. Mit keresnek ezek ott, mi közük van a rock and rollhoz? Szerinte, a Dance Hall of Fame-ben lenne a helyük!



