
Pályafutása során nagyon sok művésszel dolgozott együtt; partnere volt Luciano Pavarotti, Paul Simon, Phil Collins, Santana, Larry Coryell, Wayne Shorter, Jean Luc Ponty, Frank Zappa, Jimmy Page, Stevie Wonder és még jó néhány ismerősen csengő név sorolható fel.

Stílusának sokszínűsége mindazokból a hatásokból táplálkozik, amelyek a latin salsától a spanyol flamencóig, Astor Piazzola tangóitól a contemporary és fúziós jazz irányzatokig meghatározó vonulatokként épültek be korunk zenei világába. Zenei fejlődését Larry Coryell határozta meg leginkább, akit a fúziós zene keresztapjának nevezett. A korábbi fúziós jazz-rock irányvonal után Al Di Meola ezen a körúton visszatér gyökereihez, és az akusztikus gitár hangzását helyezi játékának középpontjába.



